A képzelet feletti „örök valóság”!

„Mielőtt a föld és a világ létrejött, öröktől fogva mindörökké vagy te, ó Isten”!

(Zsolt. 90, 2.)

A Szentírás első mondata így hangzik: „Kezdetben teremtette Isten a mennyet és a földet”, majd a harmadik igevers elmondja a teremtés indító mozzanatát: „Azt mondta Isten: Legyen világosság! És lett...”! Mivel létezik örökkévaló Isten, ezért létezik örökkévalóság is! Az ember Isten csodálatos alkotása, akit az Ige a teremtés koronájának nevez. Az idő korlátai között létező ember viszont az Örökkévalót véges értelmével felfogni képtelen. A Teremtő erejének halvány érzékeltetésére gondoljunk csak arra, milyen hatalmas világmindenséget hozott létre. Kezdetben azt gondoltuk, hogy a Föld a világegyetem közepe és a Nap és minden csillag körülötte kering. A kozmoszt vizsgáló műszerek fejlődésével rádöbbentünk, hogy a világegyetem nagyobb, mint azt el tudnánk képzelni. Ha például a Föld és a Nap közötti viszonyt nézzük, az arány olyan, mintha egy pingponglabdát állítanánk egy 275 centi átmérőjű strandlabda mellé. A naprendszerek sokaságában a távolságokat csak fényévekben lehet mérni. Ha történetesen képesek lennénk fénysebességgel száguldani, százezer évbe telne, hogy átutazzunk saját naprendszerünkön. Tudományos becslések szerint több csillag van a világegyetemben, mint amennyi homokszem a Föld minden partján összevetve.

Ezek után álljon itt az Ige megállapítása az Örökkévaló emberileg felfoghatatlan lényére vonatkozóan: „Tekintsetek föl a magasba és nézzétek: ki teremtette az ott levőket? Előhívja seregüket szám szerint, nevén szólítja mindnyájukat. Olyan hatalmas és erőteljes, hogy egy sem mert hiányozni.” (Ézsaiás 40, 26.)

Kedves nemzettársaim, már kopog az ablakon az ünnepváró napokat jelentő advent. Az „Adventus Domini” kapcsán visszatekinthetünk egy sokatmondó eseményre. Amikor Isten közölte Mózessel, hogy az ő személyének felhasználásával szabadítja meg Izrael népét az egyiptomi fogságból, Mózes aggódva kérdezte: ha megjelenek Izrael fiai előtt, mit mondhatok, ki bízott meg a nagy feladattal, hogy kivezessem a népet Egyiptomból? Az Örökkévaló bemutatkozásként csak egy szót mondott önmagáról: „Így szólj Izrael fiaihoz: A VAGYOK küldött engem hozzátok”! Az örök létezőt – akinek nincsen kezdete, sem vége – milyen más szóval lehetett volna megnevezni? Emberi aggyal felfoghatatlan! A csodálat és döbbenet még fokozódik, ha arra gondolunk, hogy az Örökkévaló az embert szabad akarattal, szabad döntési joggal ruházta fel! Advent napjaiban gondolhatunk arra is, hogy Isten a történelem egy pontján elküldte angyalát egy fiatal izraeli szűzhöz és felajánlotta, hogy általa küldi e földre az Örökkévaló Fiút, a Megváltót! Miután Mária alaposan megdöbbenve kérdezte, hogyan lehetséges ez, hiszen szűz, férfi közreműködése nélkül még sohasem szült gyermeket, elfogadta az angyal válaszát: „A Szentlélek száll reád, és a Magasságos ereje árnyékoz be téged”! Ezt követően saját döntése alapján IGENT mondott: „Történjék velem a Te beszéded szerint”!  Isten soha nem kényszerít. Jézus is megkérdezte tanítványait: „Vajon ti is el akartok-e menni?” Isten végtelen hatalma ellenére sem kényszerít, mert Ő az örök SZERETET és erre a válasz csak belülről fakadó, önkéntes döntés alapján lehet hiteles: igen, vagy nem, amit átviszünk az öröklétbe!

Drága magyar testvéreim! Jézus otthagyta egy időre örökkévaló mennyei trónját, és eljött e földre emberi testben megváltásunkért. Ma sem tör be senkinek az életébe! Szívünk ajtaja előtt áll, és csendesen kopogva, ajtónyitásra vár. Ő, az örökkévaló, esdve kér bennünket az Ige által: „Ma, ha az Ő szavát halljátok meg, ne keményítsétek szíveteket”! (Zsid. 3, 7–8) Ezt a szeretetet közömbösen, hidegen fogadni megbocsáthatatlan bűn!

Parlamenti választások előtt állunk. Egykor az „igent” Mária kellett kimondja. December 6-án a magyar emberek „igenjére” lesz szükség. Az Örökkévaló sohasem téved, ha minket magyarnak teremtett, elvárja tőlünk, hogy ne menjünk akaratával szembe, támogassuk hittel, istenfélelemmel azt a közösséget, amelyet a mi számunkra hozott létre!

Bátkai Sándor