Arad | Fehér | Hunyad | Krassó | Temes
Jelenidő  |  Álláspont  |  Krónika  |  Sport  |  Gazdaság  |  Kultúra  |  Ifi  |  Egészség  |  Hitélet
Vasárnap, 2020. augusztus 09., 02.38

A virágvasárnap kifejezi a keresztények összetartozását

2008. március 16., 14.00 Vasárnap

A virágvasárnap olyan kiemelkedő egyházi ünnep, amely kifejezi a keresztények összetartozását, egymást segítését, s kezdetektől fogva erősíti a közösségi tudatot – mondta az ünnep alkalmából Tarjányi Béla, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának újszövetségi tanszékvezetője.

Az ünnepek Jézus életének epizódjait dolgozzák fel mindmáig, s ezekre már az őskeresztények is közösségben emlékeztek. A különösen fontos eseményekből éves menetrend, vallási naptár alakult ki a keresztények számára, amelyben Jézus kereszthalálának időpontja a húsvét ünnepkörét határozta meg. Virágvasárnap húsvét vasárnapját előzi meg egy héttel – fejtegette Tarjányi Béla. Virágvasárnap a bűnbánatot jelentő nagyböjti időszak utolsó vasárnapja, amivel a kereszténység azt ünnepli, hogy Jézus bevonult Jeruzsálembe, amikor egyébként is zarándokok töltötték meg a várost. A zsidó vallás ugyanis ekkor emlékezett meg peszah ünnepével az Egyiptomból való szabadulásról, amelynek során bárányáldozatot mutattak be. A professzor elmondása szerint Jézus valószínűleg néhány nappal peszah ünnepe előtt jöhetett Izrael kultikus központjába, ám a pontos időpontot nem tudjuk, így virágvasárnap is megegyezés alapján lett Jézus Jeruzsálembe vonulásának napja.

A Biblia három evangéliumában is szerepel, hogy Jézusnak ekkorra már országos híre volt, ezért a zarándokok odavonultak Jézus megjelenésekor, mert azt hitték, megkezdődött a messiási korszak, amely megszabadítja őket a római elnyomástól. Annak szimbolikus jelentése van, hogy szamáron vonult be Jézus, ugyanis ez a nyájat összetartó pásztorok állata volt, szemben a lóval, amely a katonaság és az erőszak jelképe volt. Ezt korábban már az Ószövetségben is megjövendölte Zakariás próféta, ennek beteljesedését látták a korabeli emberek virágvasárnapkor.

A tömeg Dávid fiaként üdvözölte Krisztust, és ebben is a prófécia megvalósulását látták, mert a Messiást ebből a családból várták a zsidók. Jézus mind nevelőapja révén, mind anyai ágon eleget tett ennek a kritériumnak. Lukács evangélista szerint Szűz Mária személye eredeztethető Dávid király családjából, míg Máté Ábrahámig vezeti vissza Jézus őseit, ahonnan Dávidon keresztül Józsefhez, Jézus nevelőapjához vezet az út. Ezek a családfakutatások azonban már kifejezetten a keresztény kutatások eredményei, a zsidó nemzetségtáblák nem maradtak fenn, amelyek ezeket a tényeket igazolnák. Különösen annak fényében volt jelentős Jézus megjelenése a hagyományok szerinti virágvasárnapon, hogy a zsidóság az addig eltelt utolsó mintegy nyolc évszázadban folyamatosan nemzeti tragédiákat és megalázottságot élt át, többek között a babiloni, perzsa, görög és római hódítók miatt.

Ez alól kivételt csak a makkabeusi korszak jelentett, amikor a Kr. e. 167-ben kitört felkelés és gerillaharcok során rövid időre kiűzték a makkabeusok által vezetett seregek a görög utódállam megszállóit még a jeruzsálemi templomból is. Jézus korában a nemzet felemelkedésének vágya erősítette a Messiás várását, amely a virágvasárnapi eseményben érte el csúcspontját. Ennek megfelelően jólétet, boldogságot és nemzeti dicsőséget vártak a Megváltótól. A zsidóságon belül egy jelentős rétegre, az írástudókra és az ő vezetésük szellemében élő farizeusokra azonban a lelki értelmű messiásvárás is jellemző volt. Ők a mózesi törvény, a tiszta erkölcs, az Istennek tetsző élet szószólói voltak. Ez az írástudó közösség Izraeltől mint Isten választott népétől a mózesi törvények betartását várta el, Jézus viszont liberálisabb volt a törvények betartatása tekintetében. Jellemző eset a szombati napi gyógyítása, ami miatt a zsidó törvénytudókkal a Biblia szerint összeütközésbe is került.

Egy másik esetben Jézust Simon farizeus házába hívták vendégségbe, ahol a korabeliek nagy megrökönyödésére szóba állt egy bűnös asszonnyal. Jézus ilyen cselekedetei meggyőzték arról a zsidóság egyik vezető rétegének számító írástudókat, hogy Jézus nem lehet a Megváltó, akit több évszázad óta vártak. Jézus virágvasárnapi bevonulásakor a köznéptől elkülönülő farizeusok és írástudók kiváró álláspontra helyezkedtek, míg a tömeg túlnyomó része lelkesedett az általa Isten fiának tartott személyért. Az elvárásoknak azonban Krisztus virágvasárnapkor nem tett eleget, nem lépett trónra, nem koronáztatta meg magát, nem szított lázadást a római császársággal szemben. Az ünneplést azonban elfogadta, ami a lelki vezetésre vonatkozott. A Bibliában nem szerepel a tömeg felvonulásának részletes története, mindössze a lelkes együttlét, a közösség egybetartozásának élménye jelenik meg. A Jeruzsálembe zarándokolt emberek ekkor minden valószínűség szerint arra számítottak, hogy peszah ünnepén lép majd színre Krisztus mint Megváltó. A később virágvasárnapnak nevezett ünnepélyes bevonulás után a zsidóság vezetői nem vállalták a nyílt fellépést Jézussal szemben, néhány nap múlva viszont titokban megteszik ezt a lépést, Jézus elfogását és elítéltetését, amiből a kereszténység húsvéti ünnepköre eredeztethető.
(MNO)

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu