Arad | Fehér | Hunyad | Krassó | Temes
Jelenidő  |  Álláspont  |  Krónika  |  Sport  |  Gazdaság  |  Kultúra  |  Ifi  |  Egészség  |  Hitélet
Péntek, 2020. szeptember 25., 19.26

Dr. Higyed István befejezte tanulmányait

2013. augusztus 29., 19.58 Csütörtök

„Hiszen magatok tudjátok, testvéreim, hogy nem hiába jártunk nálatok. Sőt amint tudjátok, miután előbb szenvedés és bántalmazás ért minket Filippiben, a mi Istenünktől bátorságot kaptunk arra, hogy nyíltan hirdessük nektek az Isten evangéliumát sok tusakodás közben. Mert a mi igehirdetésünk nem tévelygésből ered, nem is tisztátalan szándékból, nem is álnokságból. Hanem mivel az Isten ítélt minket alkalmasnak arra, hogy ránk bízza az evangéliumot, úgy hirdetjük azt, mint akik nem az embereknek akarnak tetszeni, hanem a szívünket vizsgáló Istennek.”

1 Tessz. 2, 1-4.

 

Higyed István 1929. július 22-én Temesváron született. Szülei egyszerű, tisztaszivű, istenfélő emberek. Húgával és öccsével a háborút  követő nehéz időkben az általa sokszor emlegetett három H: Hit, Hűség, Humor fűszerezte családban nőtt fel.

Tanulmányait érettségiig Temesváron végezte. A nagymultú Piarista Gimnázium eminens tanulója. Teológiai tanulmányait Kolozsváron az Egyetemi Fokú Egységes Protestáns Teológiai Intézetben fejezte be. Temesváron, tudós Debreczeni István lelkipásztor utolsó segédlelkészeként kezdte lelkipásztori szolgálatát.

Házasságát Duckarm Etelkával principálisa áldotta meg, ikerfiait ugyanott, ugyanő keresztelte.

Szolgálati helyei:Nagybodófalva; Székelyhíd, ahol rövid ideig esperes is; Nagyvárad Rét, Nagyvárad-Újváros, ahol püspökhelyettesként is szolgált.

1967. március 15-én  abban a gépkocsiban maradt életben, amelyben az akkori püspök, Buthi Sándor halálát lelte.

Feleségét fiatalon, 1967 októberében a kommunista rendszer abortusztörvénye áldozataként temette el. Ikerfiai ekkor 9 évesek.

Egyházi és politikai persona non grata-ként 1968-tól Lugosra száműzték, ahol 31 évet szolgált, ebből jogfosztottan több mint húszat.

Azokat a teológiai hallgatókat, akik Lugoson teljesítették katonai szolgálatukat, rendszeresen látogatta és vendégül látta vasárnap és ünnepnapokon, vagy csomagot készített számukra.

Eközben újranősült, de 2000-ben ismét megözvegyült.

A lelkipásztor családok évfordulós eseményeinek pontos ismerője, soha el nem feledője és köszöntője volt. Egy mozgó történelemkönyv zárult le távozásával.

14 éve nyugdíjas. Ezt az időt fokozott tevékenység, kutatómunka, írás, szerkesztés, utazás és nem utolsósorban az evangélium hirdetése meghívottként vagy helyettesítőként. Ő volt az egyházmegye nyugalmazott „utazó legátusa”. Elhunyta előtt 3 héttel még prédikált elindulási helyén, a Temesvári Belvárosi Református Templomban.

2013. augusztus 24-én szülővárosában hunyt el.

Lelkipásztori szolgálatának kedves, sokszor megtapasztalt Igéje:

„Ti gonoszt gondoltatok én ellenem, de Isten azt jóra gondolta fordítanI” (I.Mózes 50,20)

A többrebizatás szolgálatában biblikus gyökerekből merített erőt, irányt.

Mert mikor egyik ezt mondja: Én Pálé vagyok; a másik meg: Én Apollósé; nem testiek vagytok-é? Hát kicsoda Pál és kicsoda Apollós?  Csak szolgák, kik által hívőkké lettetek, és pedig amint kinek-kinek az Úr adta. Én plántáltam, Apollós öntözött; de az Isten adja vala a növekedést. Azért sem aki plántál, nem valami, sem aki öntöz; hanem a növekedést adó Isten.” (I.Korinthus 3, 4-7.)

A többalternatívás kísértésekben kereste az UTAT.

Pál és Apllós szakítópróbáiban nem a maga útját járta – még ha sokszor úgy is tűnt –, hanem a kereszthordozó Jézust követte.

Örömmel, szívesen szolgált élete szinte utolsó pillanatáig.

Szolgálatának gyümölcstermése:

– Doktori fokozatot szerzett  egyháztörténetből.

– Több irodalmi és teológiai kötet szerzője és sajtó alá rendezője.

– Az MTA Külhoni Testületének tagja.

– Lugos város díszpolgára.

– A Magyar Kultúra Lovagja.

– A Doktorok Kollégiumának tagja.

– Az Erdélyi Múzeum-Egyesület tudományos kutatója.

– A Lugosi „Szombati Szabó István” Irodalmi Kör alapító tagja. A pap-költő szellemi hagyatékának gondozója, kötetekbe szerkesztője és kiadója.

– Egyháztörténészként „Ecclesiae desolatae” címmel 7 mára már megszűnt  bánsági református egyházközség történetét rögzítette az utókornak.

– Első díjas az  Európai Unió Életút-pályázatán. Ez utóbbi elismerés a Budapesten kiadott Sorsfordulók című  válogatáskötetben Jókai Anna írónő előszavában eképpen méltattatik: „...nyertesünk, Higyed István címadása az egész pályázatra jellemző: Gyötrelmesen gyönyörűséges élet. Lehet-e ennél pontosabban példázni, hogy miről szólt a mi életünk? Hogy mennyi gyötrelem volt benne, mennyi munka, a világ részéről olykor mennyi hálátlanság?”

A kör bezárult. A bölcső és a koporsó Temesváron ért össze. 2013 augusztus  27-én a Temesvár-belvárosi református templomból vettünk tőle végső földi búcsút. Porsátora Nagyváradon a Rulikowski temetőben nyugszik.

A szolgálat stafétáját lelkipásztor fiai vették át tőle.

Isten teremtő szeretete és örökkévaló szeretete közé beékelődött 84 esztendejének minden cselekedetét ítélje meg Az, Aki előtt mindnyájunknak meg kell majd állnunk, hogy elnyerjük a jutalmunkat azért, amit e földi életben tettünk, akár jót, akár gonoszt.

Isten veled, Isten velünk, viszont látásra...

Fazakas Csaba esperes

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu