Arad | Fehér | Hunyad | Krassó | Temes
Jelenidő  |  Álláspont  |  Krónika  |  Sport  |  Gazdaság  |  Kultúra  |  Ifi  |  Egészség  |  Hitélet
Hétfõ, 2020. július 13., 01.24

Egyszer minden kemény szív meglágyul

2014. február 07., 16.08 Péntek

„Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd szívedet, mert onnan indul ki az élet!” (Példabeszédek 4, 23)

Teremtettségünkből eredően, minden ember lénye két részből tevődik össze. A fizikai és szellemi rész együtt van jelen, és együtt vesznek részt az életfolyamatokban. Ahol a két összetevő rész között kiegyensúlyozott, harmonikus viszony uralkodik, az élet normális működése biztosított. 

Fizikai létünkben egyik legfontosabb szerepet szívünk kapta. Egészséges működése szoros összefüggésben van értelmünkkel, érzelmi világunkkal. Isten, teremtő tervében rábízta a vérünk pumpálását, áramoltatását. Az egészség a test, a lélek és a szellem harmóniája. Ha valaki folyamatos lelki terhelés alatt áll, az előbb-utóbb testileg is megbetegszik. Éppen ezért, többet kellene foglalkoznunk a kiürült lelkünkkel!

Isten igéje, de gyakorlati életünk is világosan igazolja, hogy az ember földi életében két egymással ellentétesen működő erő folytonos küzdelmének a színtere. A jóra való hajlam és a gonosz indulatok egymáshoz viszonyított helyzete alapján dönthető el, hogy melyik hatalom befolyási övezetéhez tartozik az ember. Semleges, középút nincsen. Aki nem mondott sohasem teljes szívbeli meggyőződéssel igent Isten számára, az szükségszerűen a Gonosz birtokába taszította életét. Alapvető nagy gondunk ott van, hogy az ember lelki látása megtompult és az a döntő számára, amit fizikai szemével érzékel. Az viszont olyan, mint a tűzijátékkal fellőtt fényes csillag: pillanatokig látszik, azután gyorsan kialszik. Az örökkévalóság mércéjével számolva, ennyi az emberi csillogás. Óriási, anyagiakért való versenyfutásba rángatta bele az embert a nagy csaló hatalmasság. A folyamatos növekedés illúzióját ültette el az emberek gondolkodásában, ahol nem veszünk tudomást arról, hogy egy véges világban élünk mind anyagiak szempontjából, mind pedig létünk hosszát illetően. A fogyasztói társadalomban olykor az egyház is megpróbál lépést tartani a korral, azaz fogyasztói evangéliumot akar nyújtani. Azt mondja, amit az emberek hallani szeretnének. Kiveszi belőle a kellemetlennek tűnő tartalmat. Nem kell beszélni arról, hogy bűnök fertőzik életünket, és hogy a bűnnek van büntetése. Van pokol, van kárhozat, noha erről Isten igéje szól, és Jézus éppen azért halt meg, hogy ettől mentsen meg bennünket. A valóságot tükröző evangélium nélkül az egyház súlytalanná, üressé válik. A bűnkérdés a jelen súlyos valósága. Ha csupán beidegződött egyházi szokások irányítják életünket, nagyon távolra kerülünk attól a mércétől, amit Isten állított elénk: egyedüli mértékegység ugyanis Jézus Krisztus. Nélküle mormolhatunk a templom falai között számtalan imát, minden hasztalan lesz.

Kedves magyar testvéreim! Az örök élet nem illúzió. Teljesen reális valóság, amiért Jézus nagy árat fizetett, hogy nekünk ajándékozza. Sajnos, a magyar társadalom is olykor azt tükrözi, hogy kemény szívvel vakon rohan a pusztulás felé. Néha úgy tűnik, hogy modern kannibálok között élünk, akik egymást falják. Elég csak a napi híradóba beletekinteni. Kikerülhetetlenül eljön az a nap, amikor minden kemény szív meg fog lágyulni, mert számot kell adnia életéről a történelem Ura előtt. Hány rettegett diktátor adná oda egész országát, csak vissza tudna jönni még egyszer 5 percre e földi létbe, hogy megtérve kegyelmet nyerjen. Kedves Zoltán, György, István…, szíved ajtaján csak belülről van kilincs, azt csak te nyithatod meg Jézus előtt, aki csendesen kinn áll és bebocsátásra vár. Mivel van tele a szíved? Jézus mondja: „Mert ahol a ti kincsetek van, ott lesz a ti szívetek is” (Lk. 12, 34)  Most hajtsunk térdet előtte, amíg nem késő! Mert egyedül Ő győzött a Golgotán:„Ezért fel is magasztalta Őt Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb, hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és földalattiaké, és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.”  (Filipi 2, 9–11) Erre buzdít egy kedves régi ének: „Ma még lehet, ma még szabad, borulj le a kereszt alatt!”

Bátkai Sándor

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu