Arad | Fehér | Hunyad | Krassó | Temes
Jelenidő  |  Álláspont  |  Krónika  |  Sport  |  Gazdaság  |  Kultúra  |  Ifi  |  Egészség  |  Hitélet
Csütörtök, 2020. augusztus 13., 02.05
Rendhagyó, de magasztos csíksomlyói Mária-búcsú

Hűségesnek maradni Erdély örökségéhez, a Napba öltözött Szűzanyához!

Írta: Balta János
2020. június 01., 15.27 Hétfõ / Arad

Pünkösd szombaton a Csíksomlyói Mária tiszteletére felszentelt kegytemplomban rendhagyó módon tartották meg a hagyományos búcsúünnepséget. A vírusjárvány miatt hozott óvintézkedéseknek megfelelő létszámban megjelent főpapokat nm. Kovács Gergely gyulafehérvári érseket, nm. dr. Jakubinyi György nyugalmazott érseket, nm. Tamás József nyugalmazott püspököt, a papokat, valamint a négytagú kórus tagjait házigazdaként p. Urbán Erik ofm ferences-rendi tartományfőnök köszöntötte.

 

Honnan tudjátok, hogy ez nekünk rossz?

Amint ünnepi szentbeszédében a gyulafehérvári érsek kifejtette, a Szűzanya és a tanítványok együtt voltak, együtt készültek, együtt imádkoztak, együtt várták a Szentlélek kiáradását. Zarándokolni és együtt lenni – a koronavírus járvány okán hozott állami rendelkezések miatt éppen az említett két elem hiányzik az idei ünneplésünkből. De hogyan lehet így ünnepelni?, teszik fel sokan a kérdést. Erre példával válaszolnék: egy idős, bölcs ember a fiával együtt, tanyán gazdálkodott. Egy vihar alkalmával a lovaik megijedtek és elszabadulván, elkóboroltak. Keresték őket, de nem találták meg. A szomszédok sajnálkoztak, hangoztatván: milyen nagy rossz ért most titeket. Az öreg bölcs erre így szólt: honnan tudjátok, hogy ez rossz? És valóban, néhány nap múlva a lovak visszatértek, de magukkal hoztak néhány vadlovat is, amelyekkel a gazda lovainak száma a kétszeresére növekedett. A szomszédok erre azt mondták: örülünk, hogy ilyen nagy szerencse ért. Az idős bölcs azonban ismét megkérdezte: honnan tudjátok, hogy ez jó? A vadlovakat a bölcs fia be akarta törni, de leesett a lóról és eltörte a lábát. A szomszédok most sopánkodtak: jaj, milyen nagy rossz érte magukat. Az öreg ismét megkérdezte: honnan tudjátok, hogy ez rossz? Háború tört ki és a fiatal férfiakat behívták katonának, a bölcs öregnek a fia azonban nem vált be, mert törött volt a lába. Tehát a rossz jónak bizonyult, mint ahogy előzőleg a jó rossznak.

Krisztusban szeretett testvéreim, az elmúlt hetekben, különösen az utóbbi napokban jóformán mindenkitől csak szomorú, letört, csüggedt visszajelzést kaptam, ha szóba került a mai ünnep. Érthető, mert elmarad a megszokott nagy tömeg, elmaradnak a zarándokcsoportok, elmarad a megszokott ünneplés, elmaradnak a távolról jövő vendégek, elmaradnak a hazalátogató családtagok. Nincs mellettünk az idegen, akivel a zarándoklat idején szóba elegyedhetünk, megoszt velünk egy gondolatot, élettapasztalatot, amiből kiderül: testvérek vagyunk. Elmaradnak a letört és hazavitt nyírfaágak, elmarad a búcsúfia.

Délelőtt, miközben az autóban ide utaztam, egy üzenetet kaptam, amiben ez állt: vár minket a jó Mária. Ez olyan, mint, amikor a vándormadár úgy érzi: útra kell indulnia, benne van a génjeinkben, és én itthon maradok.

Kedves testvéreim, honnan tudjátok, hogy ez rossz? A Jóisten soha nem akar rosszat a népének. Ami van, annak szabad lennie – mondja Mustó Péter jezsuita atya. Ha Isten megenged valamit, amit én rosszként élek meg, rágódhatok rajta, emészthetem magam, kereshetek magyarázatokat, a tényen azonban nem tudok változtatni. Nem értem meg, lehet, hogy fáj, de akkor is tudnom kell, hogy Isten jó és jót akar népének.

Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?, fohászkodik Jézus a kereszten, úgy érzi, hogy Atyja elhagyta őt. Aztán harmadnapra kiderül, hogy mégsem. A történelem folyamán nem egyszer érezhette népünk, hogy Isten elhagyta, elfordította tőle az arcát. Ha az ilyen alkalmakat, történéseket felidézzük, rendszerint megkísért bennünk a siránkozás, a kesergés, a mélységes gyásznak az érzése.

 

Pápai üzenet a közösségépítésünkre

 

Ilyenkor Ferenc pápánk szavai jutnak eszembe, aki egy évvel ezelőtt itt, Csíksomlyón azt mondta: Nem szabad elfelednünk vagy tagadnunk a múlt szomorú eseményeit, de arra is biztatott, hogy tudjunk a jövő érdekében cselekedni: „Kérve az úrtól a kegyelmet, hogy a régi és a mostani félelmeinket és bizalmatlanságainkat változtassa új lehetőségekké a közösség érdekében.”

Krisztusban szeretett testvéreim, különös, furcsa, szokatlan a mai ünneplésünk, de hadd szabadjon újra feltenni a kérdést: Honnan tudjátok, hogy ez rossz? A koronavírus járvány alatt sokszor megfogalmaztuk, hogy annyi minden átértékelődik bennünk, megtanulhattuk, hogy mi az igazán értékes, mi a maradandó, mi a lényeges. Meggyőződésem, hogy a csíksomlyói pünkösd-szombati búcsúval is ugyanez történik. A járvány visszavezet bennünket a lényeghez, az ünnep magvához. Ezt megfogalmazhatjuk a történelem segítségül hívásával, őseink fogadalmával. Kezdve az 1352-ben tett fogadalomtól, majd az 1487-ben VIII. Vince pápa által adott búcsún keresztül, egészen napjainkig. Mindezek beleszívódtak a vidék katolikusainak a lelkébe a Ferences rend szolgálata által. De még inkább megfogalmazza a csíksomlyói pünkösd-szombati búcsú mibenlétét, lényegét szent életű Márton Áron püspökünk. Ő 1949-ben azt mondja szentbeszédében: összegyűltetek, hogy tanújelét adjátok hiteteknek és a Boldogságos Szűzanya által megerősödve, továbbra is kitartsatok minden megpróbáltatásotok ellenére a Katolikus Anyaszentegyházba vetett hitetekben. Tavaly Ferenc pápa így fogalmazott: „Ti minden évben pünkösd szombatján elzarándokoltok ide, hogy eleget tegyetek őseitek fogadalmának, megerősödjetek az Istenbe vetett hitben és a Szűzanya iránti áhítatban.

A csíksomlyói pünkösd-szombati búcsú történetében a mai nem az első alkalom, amikor nem gyűlhetünk össze, de hitünk kifejezésének, a Szűzanyához való ragaszkodásunknak mindez nem lehet akadálya. A mostani járvány és a vele járó karantén sok mindenre megtanított, megtaníthatott. Arra is, hogy tudjuk értékelni az ünnepet, a találkozást. Milyen rossz érzés volt, amikor valaki nagyon készült a csíksomlyói Szűzanyához, de betegség vagy más ok miatt nem tudott eljönni. Most mindannyian otthon maradottak vagyunk és még búcsúfiát is hiába várunk.

Kedves testvéreim, honnan tudjátok, hogy ez rossz? Ne feledjük, hogy a történelem ura, az Isten, aki mindig jót akar nekünk. Vállaljunk sorsközösséget és higgyünk abban, hogy a Szűzanya, a Napba öltözött asszony megsegít. Nem zarándokolhattunk el most ide, nem lehetünk fizikailag együtt, de a Szűzanyához való gyermeki ragaszkodásunkat semmi és senki nem veheti el. Imádkozzunk az aranyrózsás csíksomlyói Szűzanyához. Mindannyian a gyermekeid vagyunk, nem vagyunk árvák, mert te velünk vagy és vigyázol ránk. Róma püspöke arra biztatott: őrizzük meg Erdély örökségét, mely számunka először Te vagy. Idézzük gyermeki szeretettel, hogy Hozzád, Csíksomlyói Szűzanyánk, Szent-fiadhoz, Urunkhoz, Jézus Krisztushoz hűségesek maradunk, Ámen. 

***

Az ünnepélyes szertartás Nemzeti Imánk és a Székely Himnusz megszólaltatásával zárult. A kegytemplom előtti parkban mintegy kétszázan – egymástól biztonságos távolságban – kivetítőn követték a templomban zajló búcsúünnepséget. A négytagú templomkórusnak a felolvasásokban és az énekekkel történt szolgálata, az üres templom látványa és a helyzet magasztossága talán a megszokottnál is meghittebbé, maradandóbbá tették az idei csíksomlyói Mária-búcsút. Mert honnan tudhatjuk, hogy ez nekünk rossz? Meglehet, a fizikai korlátok dacára, a Kárpát-medence és a világ magyarsága, a Csíksomlyói Szűzanya közbenjárására, a lesújtó 100 éves évforduló küszöbén, lélekben még jobban összekovácsolódott.

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu