Arad | Fehér | Hunyad | Krassó | Temes
Jelenidő  |  Álláspont  |  Krónika  |  Sport  |  Gazdaság  |  Kultúra  |  Ifi  |  Egészség  |  Hitélet
Szombat, 2020. július 04., 09.03

Imahét a feketegyarmati református gyülekezetben

2014. január 13., 16.21 Hétfõ / Arad

Január 19–26. között imahetet szerveznek feketegyarmati református gyülekezetben, a 2014-es év imaheti vezérigéjének a szellemében: „Hát részekre szakítható-e Krisztus?” (1Kor 1,1–17)

A naponta 18 órakor kezdődő alkalmakon január 19-én, vasárnap Demeter Márta mezőbaji református; hétfőn Kelemen Sándor marosvásárhelyi baptista; kedden Bódis Miklós hátszegi református; szerdán Visky Péter kolozsvári; csütörtökön Dienes Sándor körösladányi (Magyarország); pénteken Molnár Róbert kübekházi (Magyarország) katolikus polgármester; szombaton Majoros Tibor katolikus káplán (Nagyvárad), január 26-án, vasárnap Józsa Ferencz Mosóczy-telepi református lelkipásztor hirdet igét.

Az imaheti alkalmakra szeretettel várnak mindenkit.

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Hozzászólt: Pázmány Attila ref. lp. / Szombat, 2014. január 18., 13.14 Válaszoljál rá!

Nagyon örülök Beksy Ida hozzászólásának. Ugyanis megkülönböztette az ökumenét attól, ami nem az. Az együttműködést az összeolvadástól. Mivel valószínűleg egy református egyháztagról (és látszik, hogy képzett személyről) van szó, hadd álljon előttünk a Biblia megerősítése arra, amit nevezett református egyháztag olyan jól megfogalmazott mind az ökumené, mind a románosodás értékelésénél. A Biblia minden keresztyént egy egység részének tart. Erre az egységre nem törekedni kell, hanem vállalni, mint már meglévőt. A kettő közt az a különbség, hogy az egyik sablonosítással, tehát önfeladással jár. A másik a közös pontokban való együttműködésben áll, a különbségek hangsúlyozása és fenntartása mellett. Ezt a Szentírás az ember tagjainak a példázatával érteti meg. Minden tagra szükség van, de a kéz nem lehet láb, a szem pedig - mondjuk - fül. Ezért nem cél a hasonlóság, mert a Bibliának sem célja, hogy az ember tagjai egyformák legyenek. Csupán az, hogy együttműködjenek a közös célban, sajátosságuk, a köztük lévő különbségek fenntartása mellett. Erről beszélt református asszonytestvérünk, amikor szembeszállt a korszellemmel, ami minden különbség eltörlését tűzi ki célul: ne legyenek nemzetek, vallások, nemek (féfi és nő). A kommunizmus azt akarta, hogy osztály különbségek se legyenek.

Hozzászólt: olvasó / Hétfõ, 2014. január 13., 18.56 Válaszoljál rá!

Magyarországon egyszer hallottam egy olyan tétova javaslatot, mely szerint az ökumenikusság és az abban való közösségi részvétel nép-nemzeti megerősödésünket is szolgálhatná.

Elgondolkodtatott akkor a felvetés és ösztönösen tiltakoztam, illetve nem értettem, hogy lényegében mi a gondom ezzel a századokkal ezelőtt kitalált összeborulással.

Le kellet ereszkednem a föld gyomrába, a Parajdi Sóbánya kápolnájába a válaszért.

Most már tudom, miért nem értelmezem a maga helyén azt a hitet, mely vélten vagy akaratlagosan nemzeti valómat fenyegeti, vagy csak tudomásán kívül hagyja másságom és természetesnek veszi önhatalmát.

Az én olvasatomban az ökumené azt jelentené, hogy van egy megszentelt, közösen kiválasztott esetleg elfogadott hely, helyiség ahová mindenki lélekben magával viheti vallását, abbéli megnyilvánulásait, imádságait, énekeit, fohászait egy olyan helyre, ahol találkozhat hittársaival, s hitének tolmácsaival. Majd miután végzett Istene tiszteletével békésen távozik átadva a helyet más felekezeteknek, másképpen hívő, más liturgia mentén imádkozó keresztény testvéreiknek.

Ehhez képest mifelénk az ökumené hódoltságot, önfeladást a többségi nemzet térhódítását, eltűrő/megtűrő magatartását jelenti.

Bizonyára kálvinistaságom miatt nem tetszenek a csillogóan fényes szentképek, ahogyan az is zavar, ha nem tudom kikerülni őket. De azt az alázatosságot sem szívelem, ha egy hozzátartozóm esküvőjén vagy temetésén a lelkész vagy a plébános kötelességének véli románul is ismertetni az igét, imádságot mondani – nehogy szó érje a hitközség „elejét”. Az efféle összeborulásokból mára már köztudott, hogy mindig mi magyarok jövünk ki vesztesen. Nem vagyok és nem is lennék, ha tehetném semmilyen tolerancia ellenesség szószólója, csak a mérleg nyelvét követem, melynek rossz felé hajlását érdekből vagy renyheségből olykor hajlamosak vagyunk az idézőjeles béke kedvéért nem észrevenni.
Holott figyelhetnénk!

Egyházi javainkat még mindig csak pereljük.

Várjuk vissza és nincs az az Unió, nincs az az alku, mely az ölünkbe pottyantaná apáink jussát. Ahogy olyan törvényszék sincs, amelyik felülvizsgálná, a fű alatt köttetett politikus-paktumokat.

Nos, többek között ezért nem értem e nagy, más felekezetek felé oly megengedő, ökumenikus összeborulásunkat.

Sem a Föld felett, sem a Föld sóba-vájt mélységében.

Beksy Ida

Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu