Arad | Fehér | Hunyad | Krassó | Temes
Jelenidő  |  Álláspont  |  Krónika  |  Sport  |  Gazdaság  |  Kultúra  |  Ifi  |  Egészség  |  Hitélet
Péntek, 2021. szeptember 17., 10.01
https://kolozsvar.mfa.gov.hu/page/kerelembeadas
Nt. Sipos András lelkipásztor követte felmenőit (II.)

Iszákosmentő-központ, sok munka

Írta: Balta János
2021. június 15., 15.11 Kedd / Arad

– Az új szolgálati helyén jobbak voltak-e az anyagi feltételek?

– Az egyházközségnek kis parókiája volt, de külföldi kapcsolatok révén három év alatt új parókiát, gazdasági épületeket emelhettünk. Amikor befejeztük, a németországi támogató gyülekezet vezetője megkérdezte: a továbbiakban mit kívánunk építeni? Erre azt válaszoltam: legszívesebben semmit, hanem a lelki építkezésre szeretnénk összpontosítani. Mert építkezéskor a lelkésznek sok olyan dologgal kell foglalkoznia, amit addig soha nem tett. Szervezte az építkezést, az anyagbeszerzést, pontosan kell vezetnie a könyvelést, mert igen komoly bírságokat vethetnek ki. E munkák rendszerint a lelkészi szolgálat rovására mentek. Én azonban örökre hálás vagyok Istennek az 1984-ben történt szabadításomért, azért azt válaszoltam: ha mód van rá, építeni szeretnék néhány iszákosmentő-központot. Ezt nagyban felkarolták a német támogatók, ezért 1999-től 2015-ig sokat tettünk a jelzett központnak a megépítéséért, de volt olyan időszak is, amikor nagyon keveset tudtak segíteni. Ugyanakkor észak-írországi és holland segélyszervezetek is bekapcsolódtak a munkába. E munkához hozzáfűzöm: Tőkés László püspöknek soha nem volt szimpatikus a megtért református lelkészek szervezte közösségi élet. Mert a kommunista időkben minket betámistáknak neveztek, de ezzel együtt, csatlakozhattunk ahhoz a lelkész generációhoz, akiket 1958. pünkösd másodnapján tartóztattak le, és fejenként 20 évi börtönbüntetésre ítéltek. Azzal vádolták őket, hogy a kommunista ideológiával szembeszegülve, összegyűltek imádkozni Jézus Krisztushoz, CI Társaságként emlegették őket. Ehhez a társasághoz tartozott az idős lelkész is, aki az én gyónásomat meghallgatta, örvendett, amiért bűnbocsánatot kaptam. Én viszont örvendtem, ha ezek az emberek közéjük tartozónak tekintettek, azzal együtt, hogy soha, egy pofont sem kaptam a Securitátétól. Éppen ezért, nem állíthatom, hogy hozzájuk hasonlóan szenvedtem. Tőkés László püspök úr soha nem szimpatizálta a jelzett közösséget, noha a Pro Cristo Pro Eclessia Országos Egyesülete 1991-ben még az ő jóváhagyásával nyújthatta be bejegyzési kérelmét, amit ft. Csiha Kálmán püspök is aláírt, de 1998 tavaszától e közösség törvényen kívülivé lett nyilvánítva. Éppen ezért, elmondhatom: manapság is egyházi szürkelistán vagyok sok kollégámmal együtt, akik az egyházi életben közkatonák maradtunk, egyikünk sem vitte az esperesi tisztségig. Az 1902-ben létrejött Pro Cristo Pro Eclessia Egyesületnek közel 120 éves hagyománya van, 1948-ban a kommunisták törvényen kívülivé helyezték, mintegy 10 lelkészt, köztük Karczagi Sándort több évre elítélte. Amikor őt szabadon engedték, és a szamosújvári börtön kovácsának le kellett vágnia a lábáról a bilincset, az meg is jegyezte: eddig sok bilincset vertem emberek lábára, de a maga lábáról vágom le az elsőt. Vele együtt a pankotai Szilágyi Sándor, a feketegyarmati Dézsi Zoltán, a magyarkéci Visky Ferenc, a magyarókereki Lőrincz János és a vásárhelyi Szőke László is az üldözöttek listáján volt. Ugyanakkor egyszerű parasztembereket is elítéltek. Ez a társaság alaposan megszenvedett a kommunizmus idején, de a hittől nem szakadt el. Az 1965-ös amnesztiával kiszabadultak, az utóbbi 20 évben hunytak el, bizonyságtevő közkatonák voltak, egyikük se szolgált városban vagy nagyközségben. Az állam anyagilag kárpótolta a családjaikat.

– Kérem, beszéljen a szilágyszegi iszákosok rehabilitációs központjáról!

– Eredeti elképzelések szerint 5 év alatt kívántuk felépíteni, majd elkezdeni a missziós munkát. Mivel azonban az építkezés igen lassan haladt, 2002 és 2014 között minden évben szerveztünk egy-két olyan gyógyító konferenciát, ahol 6 napon keresztül a lelkészi lakásba befogadtunk 1–9 embert. Mert legkevesebb 1, legtöbb 9 személy jelentkezett, akikkel megosztottuk a lelkészlakot. Ez idő alatt sokat beszélgettünk, naponta rendes ellátást biztosítottunk, de csak teát ittunk. Egy marosvásárhelyi doktornő, Simon Mária rendszeresen eljött, akit az alkoholista férjének a szabadulása sarkallt az önkéntes munkára. Az erdélyi Iszákos-mentő Misszió Magyarországról, id. Balogh Zoltán kezdeményezésével indult. Annak a fia az Emberi Erőforrások Minisztériumának a minisztere, jelenleg püspök, ifj. Balogh Zoltán. Ezzel párhuzamosan, Csiha Kálmán püspök úr Kolozsváron megbízott egy fiatal lekészt a Kallódó Emberek Missziójával, amiből Magyarózdon Iszákosmentő-központ alakult. Ide engem is meghívtak szolgálni és az ott szerzett tapasztalatok alapján Szilágyszegen is elkezdtük a munkát. Összesen 18, egyenként 6 napos konferenciát tartottunk, önerőből. Soha, sehova nem pályáztunk, mert a 4-5 ember ellátását a gyülekezet támogatásával meg lehetett oldani.

 

 

Aradon valóban lelkész lehetett

 

– Gondolom, tudja, hogy nt. Józsa Ferencz lelkipásztor úr a Mosóczy-telepen is szervezett néhány iszákos-mentő gyógyító konferenciát.

– Hogyne tudnám, hiszen szilágyszegi iszákos hozzánk nem jött el, de Aradra eljött. Egy-egy ilyen konferenciának a sikere nem a szervezőn múlik, hanem a résztvevőnek az akaraterején. Tőlem is számos alkalommal megkérdezték: mi volt egy-egy konferenciának az eredménye? Ilyenkor azt válaszoltam: biztos eredmény, hogy nem ment el tőle a kedvem. Mert a konferencián részt vettek nem biztos, hogy éppen nálunk, meglehet, az itt szerzett benyomások alapján máshol szabadulnak meg. Meglehet, a szilágyszegiek egy része úgy érezte: nem szeretem őket, mert csak az alkoholistákkal foglalkozom. Nos, ez nem volt igaz, mert nekik minden vasárnap kétszer prédikáltam, illetve hetente két bibliaórát is tartottam, de nem igazán látogatták. Sajnos, a nyáron érkezett támogatások miatt minden nyarunk a közösségnek a szolgálatával telt, ezért a 4 gyermekünkkel egyszer sem tudtunk együtt nyaralni. 2016. január 31-én volt ott a búcsúistentiszteletem, ahol néhány búcsúszó után két idős özvegyasszony felállt és megköszönte a szolgálatot. A presbiterek közül senkinek nem volt hozzánk búcsúszava. Szilágyszegen nagyon elfáradtunk. 67 éves vagyok, Parkinson-kórban szenvedek.

– Milyen tapasztalatokat szerzett az aradi, illetve a németszentpéteri gyülekezetben?

– Azt a lelki fáradtságot, amit Szilágyszegen 2016 januárjában éreztünk, nem érzem. Ez a gyülekezet kedvesen fogadott, sok értékes órát tölthettünk együtt. Az épületek készen voltak, világrengető munkát nem kellett végeznünk, az épületeknek a karbantartása folyamatos munka. Nem számolhatok be arról, amiket itt építettünk. Úgy érzem, talán sikerült mindkét gyülekezetet közösséggé alakítani. Külön sikernek számít, hogy rendszeresen eljár hozzánk egy fiatalember, aki azt állítja magáról: közelebb állt a sátánizmushoz, mint a keresztyénséghez. Ő rendszeresen hozzánk jár, és vallja: ha valaki 5 évvel ezelőtt azt mondta volna neki, hogy rendszeresen eljár a templomba, ahol úrvacsorához járul, nem hitte volna. Mert itt, ha valaki segítségre szorul, azon a közösség ténylegesen is megpróbál segíteni. Azt is mondhatnám: a 42 évi szolgálatból az utolsó 5 év volt számomra igazi elégtétel, amikor sem építésvezető, sem könyvelő nem voltam, hanem valóban lelkész lehettem.

 

 

Koronavírus a gyülekezetben

 

– Az utóbbi két évben elhatalmasodott koronavírus-járvány mennyiben befolyásolta a gyülekezet, illetve az önök életét?

– Valóban, ez nálunk a telefonbeszélgetések, illetve az illető számlának a növekedését jelentette azzal együtt, hogy gyakran mások hívtak minket. Ugyanakkor sem missziói útra, sem beteglátogatásokra nem lehetett menni, csakis oda, ahova meghívtak és mindannyian betartottuk a járvány elleni óvintézkedéseket.

– A gyülekezetben voltak-e vírusos megbetegedések, illetve halálesetek?

– Igen, voltak megbetegedések és halálesetek is, de az egyházi nyilvántartást vizsgálva 1947-ig visszamenőleg, soha nem volt olyan kevés temetés, mint 2020-ban. A jelzett időszak egy évében a legtöbb 30 temetés volt, miközben 2020-ban 7. Közülük egy személy a vírus miatt halt meg. Az úrvacsoravétel új módját is a vírusfertőzés miatt vezettük be. Vagyis, az úrvacsorához járulók maguk veszik el, teszik a szájukba a megáldott kenyérszeletet, miközben a másik asztalon lévő bort nem a közös kehelyből, hanem kicsiny poharakból, egyenként veszik magukhoz. Érdekes története van az úrvacsoravételkor alkalmazott kispoharas borivásnak, aminek az ötletét egy Angliában dolgozott, majd hazatelepedett család vetette fel. 2019-ban azonban a presbitérium úgy döntött: nem lesz kispoharas borivás! 2020-ban viszont a presbitérium belátta a kispoharas változatnak az ésszerűségét, ezért megszavazta. Arra is rájöttünk, hogy az új módszer nem csupán higiénikusabb, hanem sokkal gyorsabban lezajlik az úrvacsoraosztás. Mert régente, ha közel százan vettek úrvacsorát, a kétszeri sorban állás, a kehelytörölgetéssel együtt eltartott másfél órát. Vasárnap azonban, az új módszerrel 75-en mintegy félóra alatt úrvacsorát vehettek a két asztalon előkészített kenyérszeletek, illetve kispoharas bor magukhoz vételével, mert szinte nem kellett sorba állni. Mert nem Jézus mondta, hogy egyetlen kehelyből igyuk a bort, de mégis egyháztörténeti szempontból a díszes kehelyből történő borivásnak az a legnagyobb hozadéka, hogy a gazdag emberek által felajánlott, díszes kivitelezésű, értékes kelyhek közül csak az egyházak tulajdonában lévők maradtak meg, miközben a többi kelyheik elkallódtak. A felekezeti borivásnak az értéke nem a kehely értékén múlik, hanem, hogy Jézus Krisztus kiontatott vérének a szimbólumát, illetve a megáldott kenyérrel a testének a szimbólumát vesszük magunkhoz.

– Milyen érzésekkel, benyomásokkal távoznak Arad megyéből?

– Nem csupán az aradi gyülekezet, hanem az esperes úr, nt. Módi József is nagy szeretettel fogadott, amin nem csodálkozom, hiszen tízéves korától ismerem, hiszen Szilágyszeg közelében, Szilágy-szentkirályon laktak, ahova én beszolgáltam, az édesapja kurátor volt. Esperesként kedvesen, tiszteletre méltó módon fogadott nem csupán ő, hanem a lelkészi kör tagjai is. Az utána következett esperes, nt. Tóbiás Tibor György még kisperegi lelkészként, de esperesként is tisztességesen viszonyul hozzám. Ebben a közösségben senki nem kérdezte meg, hogy eszik vagy isszák-e a CI Társaságot. Úgy érzem, itt szeretetet kaptam a lelkészi közösségben, ami nagyon jólesett. Vagyis, sokévi hányódás, lelki megpróbáltatások után hazataláltunk. Amikor a püspök úr közölte, hogy idehelyez, megjegyezte: „András, azt hiszem, te nem tudsz elszakadni a Szilágyságtól”. Bizonyos mértékig igaza volt, mert a 67 évemből 62-őt ott töltöttem, és ismerem a szilágysági völgyes-dombos tájat, ahol utazva mindig van látnivaló. Itt, az alföldi síkságon nem látod a tájat, az egy nagy lapos, ezért számomra nagyon nehéz az alföld szépségét észrevenni. Petőfi valamelyik költeményében azt írja: az alföldön óriási nagy az ég.

– A szilágyságiakhoz viszonyítva, itt milyen embereket, híveket ismert meg?

– A szilágyságiakat könnyen hívővé váló emberekként említik, mert ott a reformátusok mellett sok adventista, baptista, pünkösdista is él. Az arad-mosóczy gyülekezetben, de a németszentpéteriben is sok szilágysági származású hívő él. Ötévi együttlét, sok kedves, közös élmény után nagyon nehéz szívvel megyünk el, az vigasztal, hogy végre együtt lehetünk a 4 gyermekünkkel és az ugyanannyi unokánkkal. Nagyon megszerettem az Aradon zajló magyar irodalmi és közművelődési életet, amit a továbbiakban is megpróbálunk követni a világhálón. Bárhogy is alakul az életünk, mindig szeretettel gondolunk majd az aradiakra és a németszentpéteriekre. Isten áldását kérjük rájuk.

– Köszönöm a gyónással felérő beszélgetést! Lelki békességet, boldog nyugdíjas éveket kívánunk.

– Én köszönöm a „gyónás” lehetőségét, amitől lelkileg megkönnyebbülve távozhatunk.

 

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu