Jézus megígérte: „Ismét eljövök!”

„Én vagyok az út… senki sem mehet az Atyához, csakis én általam”

 (János ev. 14, 6.)

Mi, emberek a látható világban élünk, de körülvesz bennünket egy bizonyítottan létező, láthatatlan valóság. Akik csak a látható világ értékeit szemlélik, gondolatvilágukból kimarad az Örökkévaló. Egy ponton viszont, amikor befejeződik földi küldetésünk, és a „por” itt marad, szellemi részünk, ha akarjuk, ha nem szükségszerűen a láthatatlanba lép át. Onnan viszont az ember számára nincs visszatérés. A Szentháromság örök Isten, „benépesítette” a láthatatlan világot szellemi lényekkel, angyalaival, akik folytonosan a láthatatlan részben vannak. Lévén, hogy szolgáló lények, bármelyik pillanatban átjöhet egy mennyei követ „speciális isteni küldetéssel” a Földre. Így történt ez, amikor Mária angyali közvetítéssel megkapta a Megváltó földre jövetelének csodálatos hírét, vagy amikor az üres sírnál angyalok jelezték a feltámadás boldog örömhírét...! János apostol lehetőséget kapott bepillantani csodás jelenésekbe is. Erről így szól tudósítása: „És ezek után láték más angyalt leszállni az égből, akinek nagy hatalma volt, s a föld fénylett annak dicsőségétől.” (Jelenések 18, 1.). Nos, a hívők – óriási megtiszteltetésként – már itt e földön azt a csodálatos megbízatást kapták, hogy a „fény hordozói” legyenek! Jézus Krisztus a hegyi beszédben remekül fogalmazza meg ezt: „Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” (Máté ev. 5, 16.)

Kedves nemzettársaim! Ha körülnézünk, láthatjuk, hogy e földön sötétség van, és egyre sötétebb lesz. Nem számít már semmi, csak az anyagi érdek: amit én akarok vagy szeretek. Erőszakossággal telik meg a föld. Ahogy Jézus előre jelezte „nemzet-nemzet ellen támad!” Az orosz–ukrán háború mellett erősen érezzük a sátáni gonoszság súlyát. A természeti csapások: szárazság, árvizek igazolják, hogy az ember „sikeresen megbontotta” az Isten teremtette természet egyensúlyát. Az erkölcsi, szellemi sötétség: a bűn, a lopás, a paráznaság napjaink természetes részei. Az élet értelme ennyi: szerezni, meggazdagodni, „naggyá válni”. Világunk nagy sebességgel halad a Jézus jelezte végső romlás fele! Kemény igazságot fogalmaz meg az Ige Nóé bárkájáról: „Az Úr pedig bezárta Nóé után az ajtót”! (1 Mózes 7, 16.). Egy napon a kegyelem ajtaja is bezárul! Mielőtt ez megtörténne, fontos lenne megérteni, hogy az Ige a világot Babilonnak is nevezi, és világos üzenete van: „Fussatok ki belőle!” Ne mondd, hogy majd meggondolom. Fuss, amíg lehet, hogy ne légy részes a bűneiben, és menekülj a végső ítélettől! Ne szállj fel egy olyan vonatra, amelyik a szakadékba rohan! Fogadd szívedbe a megmentőt, Jézus Krisztust, aki egy időre otthagyta mennyei dicsőségét, emberi testet öltve magára lejött e földre, hogy figyelmeztessen bennünket az eljövendő veszedelem közeledtére, ezt követően pedig lefizesse a bűneinkre kiszabott életvesztés árát! Kérte tanítványait – ma bennünket –, hogy lépjenek arra a keskeny útra, amely egy szűk kapuval kezdődik, de az örök életre vezet. Azt sem titkolta, hogy tágas az a kapu és széles az út, ahol kényelmesen lehet sétálni a Sátán nyújtotta féktelen lehetőségek felé, a vége viszont az örök szenvedés!

Drága magyar testvéreim! Az Örökkévaló egy csodálatos világot készített az ember számára, ahol gond nélkül élhetett volna örök boldogságban, ha nem fordít hátat Teremtőjének. A Gondviselő Isten tanácsait Sátán „kényszerzubbonyként” állította be az ember szeme előtt. Így tehát, önmagát „felvilágosultnak” gondolva – a zsoltáros szavaival élve – kimondta: „Dobjuk le magunkról bilincseiket, tépjük le köteleiket” (Zsolt 2, 3.). Míg Jézus áldozatával lehetővé tette az Istenhez való visszatérést, az emberiség igyekezett bezárni maga mögött a keskeny útra vezető szűk kaput! Sok évtizede már az emberek arra törekednek, hogy félreállítsák a Biblia korlátait, számukra ne jelentsenek határvonalat. A liberalizmus az egyén jogainak fontosságát hangsúlyozza, korlátok, kötelességek nélkül. Ebből ered, hogy az elferdült emberi gondolkodás bírálatát a „kisebbség elnyomásaként” állítja be, és ezen a címen egyre nagyobb teret nyit az istentelenség számára. Az Örökkévaló a teremtés kezdetén férfit és nőt alkotott, hogy a kettő egyesülve családot hozzon létre. Család nélkül nincs nemzet, nemzet nélkül pedig nincs egészséges társadalom. Isten áldása kíséri minden nép életét, aki nem fordít hátat neki. Péter apostol szavai érvényesek lehetnek a mi magyar népünk számára is, ha hittel komolyan vesszük szavait: „Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, Isten tulajdonába vett nép vagytok, hogy annak dicsőségét hirdessétek, aki a sötétségből meghívott benneteket csodálatos világosságára.” (1 Péter 2, 9.). Mentsen meg bennünket Isten a „baloldal” támogatta globalista erőktől. Adja Isten, hogy minden magyar ember vegye komolyan, amit Jézus Krisztus a szárdiszi gyülekezet tagjainak üzent: „Ébredj fel, és erősítsd a többieket” (Jel. 3, 2.). Nem azt kérte tehát, hogy távozz és hagyd cserben közösségedet, hanem légy hasznos eszköz ott, ahova Ő helyezett téged! Ott zengheted szívből: „Minden, minden nékem Jézus… bármi rémit, bármi támad, biztos menhelyem van Nálad, jobbat lelkem nem kívánhat, Te vagy nékem mindenem!”

Bátkai Sándor