Arad | Fehér | Hunyad | Krassó | Temes
Jelenidő  |  Álláspont  |  Krónika  |  Sport  |  Gazdaság  |  Kultúra  |  Ifi  |  Egészség  |  Hitélet
Csütörtök, 2022. május 26., 13.53

Karácsonyi üzenet

2020. december 20., 17.47 Vasárnap

„Miután elmentek tőlük az angyalok a mennybe, a pásztorok így szóltak

egymáshoz: Menjünk el Betlehembe, és nézzük meg azt, ami ott történt,

amit az Úr tudtunkra adott.” (Luk.2,15)

 

  Szeretett Testvéreink Krisztus közösségében!

 

  Az első karácsony pásztorai sötétségben és félelemben képesek hallgatni az angyal üzenetére és a mennyei seregek bizonyságtételére. Azok az egyszerű emberek csodát láttak és hallottak arról, hogy a dicsőséges Isten megváltoztatja a világot, amelyben soha nem tapasztalt békesség és mindeneket átölelő jóakarat boldogít minden embert. Krisztus megszületett, azaz megjelent Isten üdvözítő kegyelme. (Tit.2,11) Irgalommal nyit új utat nemzete elé, nem emberi érdemek miatt, hanem megújító Szentlelke által. (Tit.3,4)

 

  Az ószövetség prófétái elhatalmasodó romlás között elhallgatnak.

Zakariás – Keresztelő János apja – fogalmazza meg a teljesen új világról

szóló vágyat. „…meglátogat minket a felkelő nap magasságából, hogy

világítson azoknak, akik sötétségben és a halál árnyékában lakoznak,

hogy lábunkat a békesség útjára igazítsa.” (Luk.1,78-79) Történelmünk

során kerültek őseink hasonló mélységbe, felsorolhatatlanul sokan

fordultak könyörgőn az ég felé irgalmat remélve. Nem rejthetjük el a

magunk mában zajló drámai küzdelmét, amely hasonló Pál apostol

hajótörési élményére. „Mivel pedig sem a nap, sem a csillagok nem

látszottak több napon át, és erős vihar tombolt, végül elveszett

megmenekülésünk minden reménye.” (Csel.27,20)

 

  Az életveszélyes halálvölgyeken, ahol a magány, a sötétség, a

tehetetlenség rémítő elemei között vergődünk, érdemes az első

karácsony pásztorainak példáját követnünk. Csapdák, szakadékok,

ellenséges erők között hallgatnunk kell a mennyei hangokra, értenünk

kell Teremtőnk szavát, követnünk Krisztus nyomát, keresni a Szentlélek

közösségét. Kegyelemből támogatott önvédelem ez saját bűneinkkel és

ellenünk vétkezőkkel szemben.

 

  Az angyal és a mennyei sereg távozása nem keserítette el a

pásztorokat, nem merültek el önsajnáló búskomorságba. Nem rágalmazták

Istent a rövidke látogatás miatt, és nem vádolták azzal, hogy keveset

adott a jóból! Tudták, hogy ezek után rajtuk a sor. Egyikük kimondta a

félelem, a lemondás, az önfeladás ellenszereként felfogható felszólító

mondatot: „Menjünk el Betlehemig…” Ne tétlenkedjünk, ne sajnálkozzunk,

ne panaszkodjunk, menjünk és nézzünk! Menjünk ma a keresztyénüldözés

idején saját gyülekezetünk templomába, a mieink közé, a mi nyelvünkön

hangzó istentiszteletre. Azt nézzük, ami történt. A pásztorok ezt úgy

említik, hogy a valóra váltott szót, az igazi ígéretet akarják

közelről megtapasztalni. Ami „történt”, azt János így fogalmazza meg:

„Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint

az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és

igazsággal. (Ján.1,14)

  A pásztorok az első karácsonykor felismerik és el is mondják, hogy

mindent Urunk cselekedett, ezért nem lehet bizonytalanul, vagy

felelőtlenül fogadnunk az örömüzenetet. Legyünk a régi pásztorok új

utódai, hogy hiteles evangéliumközvetítéssel, közösségépítéssel és a

lélek erőivel szolgáló alázattal tegyük karácsonyiabbá a hétköznapokat

is.

Áldott karácsonya legyen mindannyiunknak!

 

2020 karácsonyán

Csűry István

királyhágó-melléki református püspök

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu