Arad | Fehér | Hunyad | Krassó | Temes
Jelenidő  |  Álláspont  |  Krónika  |  Sport  |  Gazdaság  |  Kultúra  |  Ifi  |  Egészség  |  Hitélet
Hétfõ, 2021. június 21., 03.41

Kizárólag csak tőlünk függ!

2021. május 13., 18.05 Csütörtök

„Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van...” (János ev. 3, 36.)

 

A koronavírus-járvány különböző variánsa a világ minden részén keményen szedi áldozatait. Maghatározó személyiségek: orvosok, tudományos kutatók, színészek egybehangzóan buzdítanak a vírusellenes oltás bevételére. A politikai céljainak elérésére törekvő anyaországi ellenzék továbbra is folytatja romboló munkáját, tudva, hogy az oltás ingyenes és önkéntes. Emberéleteket sem kímélnek. Így tehát jogos a szakemberek figyelmeztetése: kizárólag csak tőlünk függ, hogy élünk-e az oltás adta lehetőséggel, vagy visszautasítjuk azt! Akik felismerik, hogy a gyógyszerek, az orvostudományi kutatások az emberéletek javát, megmentését szolgálják, imában Istennek mondanak hálát a kutatókért, eredményeikért.

Kedves nemzettársaim! Jézus Krisztus földi munkássága során számtalan betegnek adta vissza egészségét. A lelki gyógyulást mindig a mulandó testi gyógyulás elé helyezte, de ez sohasem történt kényszer hatása alatt. Jézus egyszer a jeruzsálemi Bethesda tavánál járt, ahol csodálatos gyógyulások történtek. A betegek sokasága öt oszlopcsarnokot megtöltött. Vakok, sánták, sorvadásosak tömege feküdt nehéz körülmények között, reménykedve, hogy előbb-utóbb gyógyultan távozhat otthonába. A gyógyulás hátterében isteni csoda állt. Az Úr angyala időnként leszállt a medencére, és felkavarta a vizet, aki pedig elsőnek lépett be a víz felkavarása után, egészséges lett, bármilyen betegségben is szenvedett. A gyógyulásra várakozók között volt egy olyan ember is, akinek 38 év óta gyötörte testét a betegség. Nem szükséges színesen lefesteni, mit jelenthet olyan hosszú időn keresztül „ágyhoz kötve”, betegségben szenvedni, sóhajtozva várni a gyógyulást. Jézus, amikor találkozott ezzel a beteggel, egy nagyon egyszerű, szinte banális kérdést intézett hozzá: „Akarsz-e meggyógyulni?” Nos, a beteg nem a töretlen gyógyulási vágyáról beszélt Jézusnak válaszában, hanem a gyakorlati akadályról: „Uram, nincs emberem, hogy amint felkavarodik a víz, beemeljen a medencébe, s amíg én nehezen oda érkezem, más lép be előttem.” Ekkor Jézus azt mondta neki: „Kelj fel, vedd az ágyadat, és járj!” Nem volt szükség az angyal érkezését kivárni, azonnal egészséges lett, felvette az ágyát és járt!

Milyen nagy igazságot fogalmazott meg a beteg: „nincs emberem!” Mindenkiben él egy szeretet utáni sóvárgás. Várja „emberét”, akinek társaságában jól érzi magát. Jézus ebben is csodálatos példát mutatott nekünk, hiszen keresztáldozatával mindannyiunk „emberévé” vált, amikor hajlandó volt bűneink miatt elvállalni a helyettesítő áldozatot!

 A történethez hozzátartozik, hogy a gyógyításra szombaton került sor és a „szívtelen emberek”, a zsidó vezetők a gyógyulás öröme helyett megfedték az ágyát cipelő embert, mondván, hogy ezt szombaton nem szabad tenni. A meggyógyult, a zsidó elöljárók kérdésére nem tudta megnevezni, hogy ki gyógyította meg őt, de útja a templomba vezetett, ahol találkozott Jézussal, és ekkor a lelki gyógyulásra szóló figyelmeztetés sem maradt el: „Íme,  meggyógyultál, többé ne vétkezzél, hogy valami rosszabb ne történjék veled”!

Drága magyar testvéreim! Kizárólag csak tőlünk függ, hogy bevesszük-e a bűn vírusa elleni oltást vagy sem! Másképpen fogalmazva: bűneink bocsánatát, az örök életet egyedül csak Jézusnak a kereszten kiontott vére érdemében nyerhetjük el!  Szabad döntésünkön múlik, hogy elkérjük-e vagy sem! Ha viszont elkértük a kegyelmet, akkor Jézus felhatalmaz bennünket arra, hogy magyar nemzettársaink „emberévé váljunk” a szeretet továbbadásával. Aranyos kis történet szól erről beszédesen: öreg bácsi ült kertjében szomorúan, elhunyt feleségét siratta. A szomszéd gyermek átment hozzá és az ölébe ült. Majd hazatérve megkérdezte tőle édesanyja: mit mondott neked a bácsi? A rövid válasz: semmit, csak segítettem neki sírni! Egyedül nem lehet a mennybe jutni, csak szeretetben egymás kezét fogva. Az a Jézus Krisztus, akit még „nem adtam tovább” magyar embertestvéreimnek, akiket reám bízott az Úr, még nem az enyém! Életem üres marad, mert Jézust csak „úgy adhatom tovább”, ha szívemben él! Remekül fogalmazza meg az énekíró a hívő ember vágyát: „Szeretnék, Jézus, folyton veled járni e rögös földi vándorutamon... úgy vágyom drága jelenléted bírni. Szent igéd által élj a szívemben, hadd haljon meg bennem minden, ami régi, formáljon át Szentlelked teljesen!”

Bátkai Sándor

 

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu