Arad | Fehér | Hunyad | Krassó | Temes
Jelenidő  |  Álláspont  |  Krónika  |  Sport  |  Gazdaság  |  Kultúra  |  Ifi  |  Egészség  |  Hitélet
Szerda, 2020. augusztus 05., 16.43

Meddig enged a póráz?

2014. szeptember 26., 15.50 Péntek

„Akkor ezt mondta a fáraó: én elbocsátalak benneteket, hogy a pusztában áldozzatok Isteneteknek, az Úrnak, csak nagyon messzire ne menjetek” (2. Mózes 8, 24)

 

Isten teremtő gondolatából eredően fizikai-anyagi és egyidejűleg szellemi részből lettünk megalkotva. A materialista filozófia látása szerint a létezésben az anyag kap elsődleges szerepet. A teremtő Isten az életfolyamatok elindítására önmagából adott elengedhetetlen szellemi részt. Így lett a föld anyagából formált ember élő lélekké. Minden ember belsejében van egy Isten formájú vákuum, amelyet a Teremtő saját lényéből áradó szeretettel tölt meg. Ha meg is szakad az állandó kapcsolat a szeretet Ősforrásával, az Isten formájú űr megmarad. Belső tartalom nélkül viszont nem létezhet. Az már az élet megszűnését jelentené. Tekintettel arra, hogy az ember nem „légüres tér”, valamilyen szellemi tartalom ki kell töltse a belső szellemi űrt. Nos, itt lép fel az ember halálosan komoly felelőssége: kinek adja át a lehetőséget a feltöltésre?! Alapvető fontosságú tudomásul venni, hogy a mi Istenünk nem zsarnok, hogy megvonja az embertől a cselekvési szabadságot. Ha fájdalmat is jelent Istennek, erőszakkal nem köt magához senkit, mert a szeretet őszinte és belülről fakadó kell, hogy legyen. Jézus Krisztus világosan szólt erről a tékozló fiúról szóló példázatban. Az atya elengedte távozni kívánó fiát. Létezik azonban egy olyan sötét hatalmasság, akit az ige „ordító oroszlán”-nak nevez, aki folyton jár, keresvén, kit nyeljen el. (1. Pt 5,8) Ő is a  teremtés koronájának, az embernek belső lényét kívánja megtölteni, birtokolni. Az Úr így fogalmazta meg ezt Kain számára: „a bűn az ajtó előtt leselkedik, és reád van vágyódása…” (1. Mózes 4, 7) Sátán jogtalan bitorló, aki csak fájdalmat tud okozni. Nem számára történt az ember megteremtése, mégis, már az Édenben benyújtotta igényét az emberre. Elhangzott a figyelmeztetés: „ha eszel a jó és rossz tudásának fájáról, meg kell halnod”. A nagy” bajkeverő” vonzó ajánlata pedig úgy szólt: „dehogy haltok meg… ha esztek belőle, olyanok lesztek, mint Isten”. (1. Móz. 3, 4–5) Az eredmény: ettek, nem lettek olyanok, mint Isten, a halál betört a világba és kiűzettek a paradicsomból a bűneik miatt megátkozott földre. A történelem feljegyez olyan, vastag pórázt a kezükben tartó zsarnokokat, akár vallásos diktátorokat, akik bűncselekménynek nevezték, ha valaki a lelkiismeretére hallgatva olvasta a Bibliát, vagy dicsőítette Istent.

Kedves nemzettársaim, alapvető fontosságú tudomásul venni, hogy a bűn jelen világunkban  nagy hatalommal uralkodó szellemi termék. Fizikai eszközökkel nem lehet ellene harcolni. Ha valaki – például – erősen aggódik, vajon sikerült-e egyetemi felvételi vizsgája, az eredmény kifüggesztése előtt hiába veri az asztalt akár 24 órán át is, félelme, aggódása nem szűnik meg, mert csak az értelme számára érkező megnyugtató hír jelentheti az aggódásból való felszabadulást. Kérlelhetetlen harc folyik az ember belső lényének birtoklásáért. A fent idézett mondat Izrael népének Egyiptomból való kivonulása előtt hangzott el. Sátán mai is ugyanezt a „húzd meg, ereszd meg” taktikát alkalmazza. Hol rövid pórázon tartja rabjait, hol hosszabb pórázra engedi, de semmiképpen szabaddá nem teszi. Éva előtt sem próbálta Isten létét tagadni, csak hazug módon kiforgatta Isten kijelentését. Ma is azt sugallja – a fáraóhoz hasonlóan –, hogy nem kell olyan „messzire menni” az ige tanulmányozásával, nem kell olyan komolyan venni a hitéletet. A kényelmet nem érdemes feláldozni azzal, hogy rendszeresen templomba, gyülekezetbe járjon az ember igét hallgatni. Azt sem kell olyan komolyan venni, hogy minden ember számot kell adjon egyszer Isten ítélőszéke előtt, tetteiről. Cserébe bőséges a kínálata: dolgozzál éjjel-nappal, hogy hamar az átlag fölé emelkedj anyagilag. Az idő drága, nem lehet Istenre fecsérelni. A szórakozási lehetőségek széles skálája sokkal érdekesebb, mint a templomba járás. Jól fizetett tévéstáb kemény munkával készíti a sok erkölcsromboló, pornográf műsort, amelyekben arra tanítják az ifjúságot, hogyan lehet hamar élettársat, partnert cserélni. A világ minden országában (sajnos a mi népünk sem kivétel) műsorszerkesztők nagy csoportja végzi ezt a romboló munkát családok, népek pusztítására, akiket viszont a polgári törvényekkel nem lehet elítélni. A bűnözők fizikaikár-okozását keményen büntetni lehet, de hol marad a felelősségre vonás a lelki kár okozásáért? A gonosz hosszú póráza az is, amikor elaltatja az emberek lelkiismeretét azzal a hamis megnyugtatással, hogy elég, ha nevem valamely egyház anyakönyvében szerepel, esetleg időnként leadom az egyházadót. Többször pillanatnyi kedvünk dönti el, mit tegyünk. Hol van kedvem Igét olvasni, hol nincs. Van-e kedvem imádkozni, bizonyságot tenni? Kérdezd meg Jézust: volt-e kedve egy fárasztó nap után átimádkozni az éjszakát? Volt-e kedve odafeküdni a keresztre érted és értem?

Drága magyar testvéreim! Isten ma nekünk mondja: nem a vallás üdvözít, hanem Jézus Krisztus, aki meghalt és feltámadott miértünk, hogy mi is részesei legyünk a feltámadás csodájának. Minden bennünket körülvevő dolog véges. Isten igéje az örökkévalókra irányítja figyelmünket. Ezért mondja Pál apostol: „Annak okáért, ha feltámadtatok a Krisztussal az odafelvalókat keressétek, ahol a Krisztus van…” (Kol. 3, 1) Egy kedves kis ének azt mondja: „Szívem csendben az Úrra figyel ki segít” A kereszten, a kezein áthatoló szegekkel „markaiba metszett” bennünket. Csendesedjen le szívünk. E zajos rohanó világ hadd száguldjon el mellettünk. Mi ragadjuk meg a túlélés egyetlen lehetőségét: Jézust és vele az örök életet!

Bátkai Sándor

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu