Miért haragudott Kain Ábelre?

Nehéz emberi szavakban megfogalmazni azt a felhőtlen boldogságot, amelyet átélt az első emberpár az Édenben, amikor minden este találkozott Teremtő Istenével. A szeretetnek olyan csodálatos melege sugározta őket körül, amely teljesen betöltötte életüket. Hiányt, szükséget semmiben nem éreztek. Ezt a felhőtlen, boldog állapotot rontotta meg a bűnbeesés tragédiája. Engedetlenné váltak Teremtőjükkel szemben. Lucifer, a bukott angyalfejedelem rászedte őket, és így saját meggondolatlan döntésük alapján elszakadtak Istentől, kizárták  magukat a boldog, édeni állapotukból, Sátán birtokába kerültek, és teljesen új helyzet jött létre. Az ítélet elhangzott: vétked miatt „legyen a föld átkozott miattad, fáradsággal élj belőle egész életedben”. Isten egy ártatlan állat vérét ontotta, bőréből ruhát készített az embernek és feleségének. Ugyanakkor Sátán felett is elhangzott az ítélet: „az asszony utóda fejedre tapos.”Beindult családi életük az új földi körülmények között. Megszületett első gyermekük, Kain. Azzal a reménnyel tekintettek rá, hogy talán éppen ő lesz, aki megrontja a Gonosz hatalmát. Rövidesen újabb fiúgyermeknek örvendhettek, aki az Ábel nevet kapta. Mindketten hívő vallásos nevelést kaptak, hiszen a szülők elmondhatták nekik milyen csodálatos volt Isten társaságában lenni naponként. Megtanították őket az áldozatbemutatás módozatára. Elmondhatták azt is, hogy az ő bűneikért is ártatlan állat vére folyt. Mindazt, amit Istentől tanultak életvitelükre vonatkozóan, szülői szeretettel továbbadták gyermekeik számára.  Elérkezett az idő, amikor mint tudatos felnőtt emberek istentiszteletük gyakorlásaként ők maguk is áldozatot mutattak be Istennek. Kain – lévén földművelő – saját „teljesítményének” gyümölcséből vitt áldozatot az Úrnak. Nem gondolt arra, hogy ezzel tulajdonképen egy elátkozott föld termését teszi az áldozat oltárára. Ábel – állattenyésztőként, de ugyanakkor tudatában esendő, bűnös emberi voltának – elsőszülött bárányt áldozott. Így megvalósult az örök isteni törvény követelménye: „vér nélkül nincsen bűnbocsánat!” Az ige úgy fogalmaz, hogy az Úr az áldozattal együtt az áldozatot bemutató személyét is nézte, így: „Az Úr rátekintett Ábelre és áldozatára, de Kainra és áldozatára nem tekintett.” Ebből szükségszerűen következik, hogy az Úr az „istentiszteletben” részt vevő  szívét vizsgálja elsősorban, mert mind az igazi szeretet,  mind a felületes, üres, tartalom nélküli vallásosság ott a mélyben fogalmazódik meg. Ami ezután következett szintén a szívre vezethető vissza, hiszen a harag az ember bensőjét veszi uralma alá. Ez történt Kainnal is, ami azután testvérgyilkosságba sodorta; amely viszont újabb kérdést vett fel: haragjának lángja miért irányult Ábel ellen, hiszen gyakorlatilag Istennel került konfliktushelyzetbe? Az események mögött a jó és gonosz közötti ősi küzdelem fedezhető fel. Kain szívét sátáni indítékok töltötték meg, míg Ábelt az Istennek való engedelmesség hatotta át.Kedves nemzettársaim! Isten a szabad döntés jogával ruházta fel az embert. Alapvető fontosságú kérdés: „milyen jövőt kovácsolsz magadnak?” Einstein, a híres tudós fogalmazta meg, hogy az ember a technikai civilizáció csúcsait döngeti, de erkölcsileg még mindig Kain korát éli. Az évszázadok példája mutatja, hogy a Kainok mindig üldözték az Ábelokat. Gondoljunk csak az inkvizíció hosszú, sötét évtizedeire, amikor az igaz hívőket sokszor gályarabságra ítélték, és ördögi kínzások közepette végeztek velük. Döbbenetes, hogy mindezt a „vallásos” emberek végezték, akik keresztényeknek nevezték magukat. Napjaink hírei is döbbenetesek. Számos esetben a radikális iszlám rémtetteiről szólnak. Nagyon fontos tudomásul venni, hogy ma is hasonlóan oszlik meg a világ: vagy Kainok, vagy Ábelek vagyunk. Különben Jézus Krisztus elmondta tanítványainak az ellenségeskedés okait: „Ha gyűlöl titeket a világ, tudjátok meg, hogy engem előbb gyűlölt a világ, mint titeket. Ha e világból volnátok, a világ szeretné a magáét; de mivelhogy nem vagytok e világból való, azért gyűlöl titeket a világ”. (János 15, 18–19). Amíg nem vesszük komolyan Jézus megállapítását, addig a halálos álomból nincs felébredés. Sátán tudván, hogy kevés ideje van hátra, társadalmi osztálytól függetlenül emberek tömegét tartja fogva. Ebből a végzetesen rossz helyzetből csak Isten kegyelméből szabadulhatunk meg. Jézus Krisztus a kereszten valósította meg az ősi ígéretet: a kígyó fejére taposott!  Mentse meg Isten népünket a kaini lelkülettől. Minden „magyar Ábel” számára Jézus örök életet ígér, „mert akié a Fiú, azé az élet”! (1 János 5, 12.)Bátkai Sándor