Arad | Fehér | Hunyad | Krassó | Temes
Jelenidő  |  Álláspont  |  Krónika  |  Sport  |  Gazdaság  |  Kultúra  |  Ifi  |  Egészség  |  Hitélet
Csütörtök, 2020. február 20., 07.06

Milyen a jövőképed?

2020. január 30., 16.26 Csütörtök

„Az Úr angyala őrt áll az Istenfélők mellett…”

(Zsoltár 34, 10.)

 

Az emberek többsége figyelemmel követi a napi híreket, és megpróbálja feltérképezni a várható jövőt. A vélemények gyakran lényeges különbséget mutatnak. Egyesek szerint minden rendben van, mások szerint éppen az ellenkezője az igaz. Egyesek szerint a munkanélküliek száma csökken, mások szerint a szegénység mégis nő. A fiatalok elvándorolnak. Az alkotmányban kiállunk a kereszténység mellett, de mégis az igazi hívő emberek száma csökken. Ellentmondásos dolgok. De nézzük meg, mi van a nagyvilágban? Ausztráliában tűzvész pusztít. Amerikában eső, áradások, viharok. Kanadát eltemeti a nagy hó. Velencében olykor kevés a víz, máskor meg igen sok. A terrorizmusról a napi hírekben hallunk. Közel-keleten háborús tűzfészek van. Ezek után jogosan merül fel a kérdés: mit hoz a jövő? De mit mondanak a tudósok? 1972-ben (48 évvel ezelőtt) egy tudós társaság, melynek a neve Római Klub kiadott egy könyvet A növekedés határai címmel. Valamit tenni kell – mondták –, hogy felhívják a figyelmet a később globális problémákként ismertté vált jelenségek fenyegető mivoltára. Öt területen próbálták vizsgálni az egész világot, a társadalmat, a népesség robbanást, az élelmiszerellátást, az energiaforrások helyzetét, az iparosítással járó környezetszennyezést. Ezeket a szempontokat figyelembe véve, arra a megállapításra jutottak, ha minden ilyen ütemben halad, akkor 2000 és 2100 között a világ összeomlik. A könyv címlapján egy földbolygó látható, amelyre rálép egy óriás, és teljesen maga alá gyűri. A tudósok szerint tehát közeledünk a 24. órához. Az egészségügyi világszervezet azt mondja, ha a világ rohanó üteme így folyik tovább, akkor 2050-re a depresszió, az idegbetegségek és az öngyilkosság lesz az emberi élet meghatározója. A kapcsolatok kihűlnek, az emberek elmagányosodnak. A jövőkutatók egyre borúlátóbb képet állítanak elénk.

Kedves nemzettársaim! Aki úgy él, hogy nem gondol a jövőre, előbb-utóbb mélyre süllyed, az erkölcsi züllés lejtőjére lép, és akarva, nem akarva nemcsak ő süllyed a mélybe, hanem más embereket is magával ránt. Emberek milliói csak magukra gondolnak, csak maguknak élnek, hogy ők jól érezzék magukat, hogy ők, elsőnek induljanak, amikor a „lámpa zöldre vált”. Carpe Diem – éljünk a mának, minden napnak szakítsd le virágát! A korintusi levélben Pál is megjegyzi ezt: „Együnk, igyunk, holnap úgyis meghalunk!” Ez a torz szemlélet hihetetlenül terjed az egész világon, olyan módon, hogy itt-ott már politikai-kormányzati szintre emelkedik. Csak a profit a fontos. A kérdés az, a fenti gondolatok hogyan érintik az Istenfélő embereket? Jézus Krisztus világos választ ad, hogyan viszonyuljunk e világban reánk zúduló erkölcsi, anyagi gondok kérdéseire: „De keressétek először Istennek országát és az Ő igazságait, és ezek mind ráadásul megadatnak néktek.” (Máté 6, 33.)  Egy dán filozófus mondta: „Aki Isten országát nem az első helyre teszi, az valóságosan nem is keresi azt!”

Drága magyar testvéreim! Az Örökkévaló életünk minden eseményét, mozzanatát ismeri. Nem létezik olyan gondja életünknek, amit Vele meg ne lehetne beszélni. A kapcsolatfelvételre rendelkezésünkre bocsátott eszköz az imádság. Igaz, ehhez szükséges az őszinte kitárulkozás, annak tudata, hogy Ő életünk minden rezdülését ismeri. Az imádság semmivel sem pótolható életmegnyilvánulás. Maga Jézus Krisztus bátorít bennünket, hogy forduljunk bizalommal az Atyához, az Ő nevében: „Bizony, bizony mondom nektek, hogy amit csak kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek” (Jn 16, 23.) A golgotai kereszt óta Isten az Ő Fiának áldozatára való tekintettel hallgatja meg imáinkat, hiszen Ő értünk halt meg a kereszten. Ennek tudatát nyomatékosítja Pál apostol is a korinthusiakhoz intézett levelében: „Mert úgy határoztam, hogy nem tudok köztetek másról, csak Jézus Krisztusról, Róla is mint megfeszítettről!” (1 Kor. 2, 2.)

A meghirdetett nemzeti összetartozás évében vagyunk. Egy keserű évszázad repült el jó három nemzedék felett. Ha attól kéjük népünk számára a segítséget, akinek adatott minden hatalom mennyen és földön, egy szebb és boldogabb jövő köszönthet ránk!

Bátkai Sándor                                                     

 

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu