Arad | Fehér | Hunyad | Krassó | Temes
Jelenidő  |  Álláspont  |  Krónika  |  Sport  |  Gazdaság  |  Kultúra  |  Ifi  |  Egészség  |  Hitélet
Vasárnap, 2020. augusztus 09., 03.19

„Quid est veritas?” – „Mi az igazság?”

2014. július 25., 16.03 Péntek

(Pontius Pilatus - Jn. 18, 38)

 

A gondolkodó ember minden korban a dolgok, események hátterébe kívánt betekinteni, megismerni az olykor kideríthetetlennek tűnő igazságot. Ez a megismerési törekvés lehet jó irányba mutató, ha viszont nem párosul az örök ige mértékadó szűrőjével, rossz dolgot is eredményezhet. Ilyen helyzet alakult ki az Édenben, hiszen a Gonosz mesterien alkalmazza a féligazságok vonzó tálalását. Olyanok lesztek, mint Isten – ígérte. Az ember nem lett olyan, mint Isten, de le kellett arassa tettének következményét. Évezredek óta végzi ezt a megtévesztő „váltó átállítást”, ami sokszor egyének, népek pusztulását okozza.

Az emberek közötti kapcsolattartásban világossá vált, hogy a „földi” igazság viszonylagos. Ami nekem jó, érdekeimet szolgálja, az a másik ember számára elvetendő, káros. Még az olyan abszolút igazságnak tűnő megállapítás is, hogy a Nap keleten emelkedik a magasba más égitestről nézve, vitatható. Ezek után ki lehet mondani, hogy alapvető fontosságú a Teremtő Isten örök törvényeinek tudomásul vétele, mert csak ezek jelenthetik számunkra a megdönthetetlen „abszolút igazságot”!

A tiszta, megdönthetetlen igazságot kutatva, az egyszerű halandó számára gondot okoz az egyházak, vallásfelekezetek sokszor egymástól messze eltérő biblia értelmezése. A magyarázatok sűrűjében valóban el lehet tévedni! Amikor az ige világos, szűkre szabott útját az ember megpróbálja szélesíteni, és belemagyarázni saját gondolatait, az isteni igazság azonnal a veszélyes féligazságok lejtőjére csúszik át. Ilyen körülmények között jogosan merül fel az emberben a címben feltett kérdés: valójában „mi az igazság?”

A tudományos ismeretek sorozatban szállítanak olyan sarkigazságokat, amelyeket axiómáknak nevezünk, amelyek önmagukban megállnak, nem szorulnak bizonyításra. Ilyen alapigazságot fogalmaz meg a Biblia számos kijelentésében. Például János 3, 16: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen”! Egyértelműen világossá teszi, hogy az örök Isten döntése alapján csak egyedül Jézus Krisztus áldozata révén nyerhet az ember üdvösséget. Az Ő személye mellé nincs szükség senki másra. Hasonlóan alapigazság: „És amint elrendeltetett, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután pedig ítélet következik…” (Zsidók 10, 27)  Nos, ez kizár mindenféle reinkarnációs gondolatot, minden tisztító tűzet, minden későbbi változtatási lehetőséget. Továbbá: Jézus Krisztus főpapi imájában világosan utal a Teremtő Istenre: „Szenteld meg őket az igazsággal: a te igéd igazság”. (Jn. 17, 17)  A Szentlélek munkájáról pedig azt mondja, hogy: „Amikor azonban eljön Ő, az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra…! (Jn. 16, 13).  Isten, az igét befogadó embert a megszentelődés csodájában részesíti, és ezt a munkát a Szent Lélek Isten végzi el bennünk. Tekintsünk még egy fontos kijelentésre: Jézus a Jordán partján a bemerítést igazságnak minősíti. Ennek fontosságáról is csak a Szentlélek győzhet meg bennünket, ha nem tanúsítunk vele szemben ellenállást, ami akár veszélyes is lehet, mert Őt meg is lehet szomorítani! Amikor Jézus ezt az igazságot betöltötte, jelen volt az isteni Háromság és megszólalt az Atya Isten: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm.” (Máté 3, 17) A Szent Lélek Isten pedig galamb formájában aláereszkedett, és megnyugodott a vízből kilépő Jézus Krisztuson, az egyszülött Fiún.

Kedves magyar nemzettársaim! Földi életünk nemzetben, társadalomban történik. Meg kell őriznünk kultúránk sajátos jegyeit, úgy, hogy eközben hűségesek maradunk az Úrhoz. A Gonosz minden korban talált eszközöket arra, hogy szembehelyezkedjen az isteni igazsággal és annak képviselőivel. Az ó-testamentumi korban Jeremiás próféta így kesereg: „Még a ruháid szárnyán is található ártatlan, szegény emberek vére, akiket nem betörésen kaptál rajta, csak ellene voltak mindezeknek.” (Jer. 2, 34) Még a választott nép kebelében is halálra üldözték az igazságot kimondó prófétákat. Keresztelő Jánosnak fejét vették a bíráló igazmondásért. Hasonlóan, nem bántak kesztyűs kézzel a reformációt követően az ige igazságai mellett kitartó prédikátorokkal. De ma sem jobb a helyzet, hiszen a Sátán tudja, hogy kevés ideje van hátra. Az igazmondó hívők ma is folytonos ellenszéllel kell, hogy megküzdjenek. Világos példa erre többek között az is, ahogyan viszonyultak egyesek a Kübekházán megrendezett 2. nemzeti evangelizációhoz. Akik itt el akarják hallgattatni a kegyelemről szóló örömüzenetet, a Sátánnal együtt fognak megszégyenülni. Nekünk maradjon meg a biztatás: „Ember, küzdve küzdj, és bízva bízzál…”, mert „Erős vár a mi Istenünk”! E világon minden elmúlik, aki viszont mindvégig megáll a hitben, az üdvözül.

Bátkai Sándor

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu