Arad | Fehér | Hunyad | Krassó | Temes
Jelenidő  |  Álláspont  |  Krónika  |  Sport  |  Gazdaság  |  Kultúra  |  Ifi  |  Egészség  |  Hitélet
Csütörtök, 2020. augusztus 06., 19.39
Gondolatok a Magyar Összetartozás Napján (II.)

Reményteljes üzenet nt. Módi József református esperestől

Írta: Balta János
2020. június 09., 16.46 Kedd

A péntek-hétfői lapszámunkban, a Magyar Összetartozás Napjáról írt helyszíni tudósításunkban azt ígértük: a p. Blénesi Róbert arad-belvárosi római katolikus plébános, minorita házfőnök üdvözlő szavait követően igei köszöntőt mondott római katolikus, református, evangélikus-lutheránus, illetve baptista lelkészek, egyházi elöljárók által megfogalmazott gondolatokra visszatérünk.

 

Akik Istent szeretik, azoknak minden a javukra szolgál!

 

Nt. Módi József, az Aradi Református Egyházmegye esperese, ágyai lelkipásztor igei köszöntőjében kiemelte:

 

„Testvéreim, tisztelt emlékező és hálaadó gyülekezet!

Lehet, hogy furcsám hangzik, hogy most, amikor a trianoni békediktátum századik évfordulójára emlékezünk, én mégis hálaadásra bátorítom itt, az Aradon egybegyűlteket. Kezdeném az Istentől kapott bátorítással és engedjétek meg, hogy felolvassam Pál apostolnak a rómabeliekhez írt levele 8. fejezete 28. versét: „Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden a javukra szolgál.”

Drága testvéreim, furcsa és nehéz egy szenvedő embernek azt mondani, hogy a szenvedése esetleg a javát szolgálja. Lehet, hogy elég megbotránkoztató, ami azon a napon, június 4-én, 100 évvel ezelőtt történt, és az emléknapján arról szólni, azt szuggerálni, hogy esetleg ez is a javunkat szolgálhatja. Hiszen szenvedtünk miatta itt Aradon, Partiumban és Erdélyben, a Nagy-Magyarország megannyi leszakított tájegységein. Megélni a kisebbségi sorsot, naponta akár többször is szembesülni azzal, hogy valamiért úgy tekintenek ránk nagyon sokan, hogy kevesebbek vagyunk, mint azok, akik magukénak nevezik ezt az országot. Iskolába járni, anyanyelven tanulni úgy, hogy naponként akár többször is megkülönböztessenek, vagy fenyítsenek azért, mert szüleink úgy látták jónak, hogy a nagy- és dédszülőktől örökölt anyanyelvet a kor tiltása ellenére is fontosnak tartják, és gyermekeiket ebben nevelik. Azt meglátni és felismerni, hogy ez mégis a javunkat szolgálja, nem könnyű dolog. Isten igéje azonban az élő Istenre mutat és a mi népünknek, az itt élő nemzetrészünknek is azt a célt adja drága feladatul, hogy Isten szeretetét helyezzük mindenek elé az életünkben. Mert Neki van hatalma a sokszor érthetetlen dolgokat is értelmessé tenni az Ő gyermekeinek az életében. Mire tanított bennünket Isten az elmúlt évtizedek során? Mit tanulhattatok meg itt, Aradon, drága testvéreim? Akiknek egyáltalán nem volt könnyű a kisebbségi lét naponkénti terheit felvenni, Istenhez és anyanyelvhez ragaszkodni. Az, hogy az Úrnak van hatalma a rossz dolgokat is jóra fordítani, megtanítani egymást, azokat, akik velünk együtt ugyanazt a nyelvet beszélik, ugyanazt érzik és értik, megtanulni egymást igazán becsülni. Megtanulni azt, hogy egymásra számíthatunk és ezt a közös értéket, amit a közösségnek adtunk, közös feladatunk, kötelességünk megóvni, megtartani, lehetőség szerint az utókornak is átadni. Csak azok, akik Istent szeretik, mondhatják el, és veletek együtt mondom el én is, tapasztalják és élik meg a mindennapokat, hogy minden a javukat szolgálja. Az élő Isten, aki a legértelmetlenebbnek tűnő dolgot is, az egyszülött Fiának a halálát jóra, mindannyiunk javára tudta fordítani. Hiszem, hogy azt, ami a magyar népünkkel történt, bár meg vagyok győződve, hogy nem az Ő büntetéseként, emberek, hatalmak döntöttek felettünk, egy nép sorsáról – ha Isten megengedte, célja és terve van a mi életünkkel. Az, hogy ma itt, Aradon magyarul szólhatok, magyarul tanulhatnak gyermekeink és magyar bölcsőde épülhet a város szívében, ez mindannyiunk számára egy megerősítő ténye annak, hogy Isten a javunkat szolgálja. Maradjunk hát Őhozzá hűségesek, becsüljük meg azt a kincset, amit ránk bízott és adjuk át az utánunk következő nemzedéknek, hogy ők is hálás szívvel tapasztalják Istent imádva: akik Őt szeretik, minden a javukra van. Végezetül engedtessék meg nekem partiumiként, szilágysági-aradiként, a transzilvanista életszemléletet nagyra értékelve, azzal azonosulva Áprily Lajos Tetőn című versének néhány sorát felolvasni:

„Távol, hol már a hó királya hódít,

az ég lengette örök lobogóit.

Tekintetem szárnyat repesve bontott,

átöleltem a hullám-horizontot.

s tetőit, többet száznál és ezernél,

s titokzatos szót mondtam akkor:

Erdély” – zárta mély vallásosságról, Istenbe vetett, megalapozott hitről tanúskodó, reménykeltő igei köszöntőjét nt. Módi József, az Aradi Református Egyházmegye esperese, ágyai lelkipásztor.

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu