Arad | Fehér | Hunyad | Krassó | Temes
Jelenidő  |  Álláspont  |  Krónika  |  Sport  |  Gazdaság  |  Kultúra  |  Ifi  |  Egészség  |  Hitélet
Szombat, 2020. augusztus 08., 12.10

„Több is veszett Mohácsnál…”

2014. május 16., 16.48 Péntek / Arad

A középkori Magyar Királyság bukására emlékeztet a jól ismert, közmondássá vált megállapítás. Géza fejedelem nagyszerű politikai bölcsessége révén felismerte, hogy a pogány magyar népet a keresztény Európa menthetetlenül szétzúzza, ha vallására nézve nem csatlakozik az európai népek nagy keresztény családjához. II. Szilveszter pápa Vajkot István néven királlyá koronázta. A Teremtő Isten a fejlődés csodálatos lehetőségeit nyitotta meg népünk előtt. A történelem megsárgult lapjairól az is kiderül, hogy amikor az ember keresztezi az Isten által meghatározott útvonalat, nem tesz egyebet, mint keresztet formál maga számára, amit cipelnie kell akár haláláig. Amikor a vallási vezetők magánérdekeket szolgálnak, mindig kemény árat kell fizetni érte. Ezt az árat 1526-ban a magyar nép fizette meg. Alapvető igazság ugyanis, hogy a háborúhoz három dolog kell: pénz, pénz, pénz. II. Gyula pápának sikerült megtorpedóznia azt, hogy Bakócz Tamás esztergomi érsek a pápai trónra üljön, és ezzel a Magyar Királyság elesett attól az elengedhetetlenül szükséges támogatástól, ami feltétlen szükséges lett volna a törökök elleni harcban.

Nyilvánvaló igazság, hogy Isten csak oda küldi áldását, ahol „egymással békességben élnek az atyafiak” (133. zsoltár). Volt is olyan szakasza népünk történetének, amikor Isten kegyelmének napsugara újra felragyogott, és a fejlődés nagyszerű lehetőségei nyíltak meg előtte, hiszen a kiegyezést követően gyönyörű, szép országban élhettek. Szomorú valóság, hogy népünk nem tudott élni az Isten adta áldással és a vezetők büszke felfuvalkodottságukban nem látták, hogy „aki szelet vet, vihart arat!” Az első világégést követő helyzet újra mohácsi veszteségeket zúdított az országra. Nem lehet büntetlenül megúszni az Istentől való elfordulást. Ha nem akarjuk a világmindenséget teremtő, Mindenható Isten szavát komolyan venni, előbb-utóbb lezárulhat a kegyelem korszaka és visszafordíthatatlan helyzetbe jutunk. Napjainkban is a folytonos széthúzás, egymásnak feszülés tapasztalható mind az anyaországban, mind a határokon kívül.

Kedves nemzettársaim, Jézus Krisztus feltámadása után meglátogatta csüggedt tanítványait és a „békesség néktek” köszöntéssel az élet új reménységét hozta vissza számukra.

Ma nekünk kínálja az Ő békéjét és a cselekvő hit erejét, amely messze több a pusztán csak szép szavakra korlátozódó kereszténységünknél. Be akarja tölteni most a 21. század körülményei között is áldásával népünk életét, hogy megvalósuljon a hívő otthonok falát díszítő gyönyörű felirat: „hol hit, ott szeretet, hol szeretet, ott béke, hol béke ott áldás, hol áldás ott Isten, hol Isten ott szükség nincsen!” Ha ez beragyogja szívünket, nem lesz több Mohács népünk életében.

Bátkai Sándor

 

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu