Kreatív irodalmár-palánták

Május derekán, a múlt hét végén rendezték meg Szovátán az Irodalmi Kreativitás Verseny országos döntőjét, amelyen Arad megyét a Csiky Gergely Iskolacsoport két diákja, a tizedikes Csíki Tamás és a tizenegyedikes Kajtor Brigitta képviselte. 


Tamás ráadásul (korosztályában) egy harmadik helyezéssel hívta fel magára a figyelmet, és öregbítette iskolája hírnevét. Hazatértük után, az egyik szünetben beszélgettem velük.

– Miből is állt a verseny?

– Kilenc feladatot kaptunk, és azok közül ki kellett választani kettőt. Négy óra állt a rendelkezésünkre, és elmehettünk bárhova megírni – kezdte Brigitta.

– Tehát ahol a múzsa homlokon csókol…

– Pontosan! Ha akartunk, a patak partjára mentünk, vagy az erdőbe.

– Milyen feladatok voltak, Tamás?

– Mindenkinek az ízléséhez passzolt egy-egy. Például megadtak egy sort és folytatni kellett verssel, vagy feladtak egy kusza szöveget, amit „le kellett fordítani”.

– Te mit választottál?

– Elsőnek egy verset, aminek megadták az első két sorát, és folytatni kellett. A másik próza volt: egy szóról kellett írni, ami „be szeretett volna menni a szótárba”.

– És te, Brigitta?

– Én is azt a verset folytattam, majd egy képverset írtam.

– Melyik műfaj áll hozzátok a legközelebb?

– Szerintem túl sok volt a próza, hozzám a versírás áll közelebb – mondta Brigitta.

– Én is szeretem a versírást, az az első nálam, de prózában is szépet tudok alkotni, ha kell – vette vissza a szót Tamás.

– Ez a harmadik hely nagy szó, a mezőnyt tekintve?

– Szerintem a romániai magyar középiskolások legkreatívabbjai itt voltak, örülök, hogy harmadik lettem, mert nem számítottam rá, és annak is, hogy Arad megyének dicsőséget szereztem.

– Mióta foglalkoztat benneteket az irodalom?

– Nagyon régóta szeretek olvasni, amióta megtanultam, már első osztálytól – mondta Brigitta –, verseket pedig kilenc-tízéves korom óta írok.

– Verseket akkor írtam, amikor inspirált valami. Én is elég rég kezdtem…

– Mi kell az ihlethez, Tamás?

– Az ember olyan világban éljen, hogy megihlesse valami. Hogyha rosszak a körülményei, kevesebb az ihlet, de hogyha jó az élete a szerelemben, és minden stimmel, akkor az ihlet is jön magától.

– József Attilának a szerelemben se volt szerencséje, és szinte semmi sem stimmelt az életében, mégis korszakalkotók a versei.

– Lehet, hogy neki az stimmelt, hogy semmi sem stimmelt.

– Ki a kedvenc költőtök, prózaírótok?

– A költő Szabó Lőrinc – jelentette ki egyértelműen Brigitta –, kedvenc prózaíró meg nagyon sok van. A magyarok közül Jókai Mórt szeretem nagyon.

– A költők közül nagyon szeretem Áprily Lajost, de Petőfi és Arany stílusa is tetszik, a prózaírók közül meg nagyon kedvelem Mikszáth Kálmánt és Móricz Zsigmondot.

– Gondolkodtatok azon, hogy a tollforgatással keressétek majd a kenyereteket?

– Én inkább a képzőművészetet, esetleg a fotóművészetet választanám, de emellett az írás is megmaradna. Hátha kiadják egyszer a műveimet.

– Nem tartom magam olyan nagy művésznek, hogy bármilyen formában keressem a pénzt vele – hárította el Tamás –, de talán egyszer megpróbálkoznék egy verseskötet kiadásával.