Arad | Fehér | Hunyad | Krassó | Temes
Jelenidő  |  Álláspont  |  Krónika  |  Sport  |  Gazdaság  |  Kultúra  |  Ifi  |  Egészség  |  Hitélet
Hétfõ, 2021. október 18., 17.19

SuliJó, kihagyhatatlan élmény!

2014. április 02., 22.00 Szerda / Arad

2014. március 27–30. között Erdély legösszetartóbb osztálya, azaz a Csiky Gergely Főgimnázium X. C osztálya részt vett a SuliJó projekt keretében megtartott négynapos osztályösszerázó képzésen.

A decemberi eredményhirdetés óta az egész osztály izgatottan várta a március végét, hogy végre „átvehessük” jutalmunkat, vagyis részt vegyünk az osztályösszerázó képzésen. Minél inkább közeledett az időpont, annál lázasabban készülődtünk, tervezgettünk, és találgattuk, vajon milyen lesz. Március 27-én 14 órakor indultunk el, kb. négyórás út után érkeztünk meg Algyógyra, s már az első benyomásunk pozitív volt: nyugalom és csend vett körül bennünket, friss volt a levegő, és madárdal hallatszott minden fáról. (A fenyőfákon ugráló mókusokat csak később fedeztük fel.) Takács Zoltán és Kató Kata fogadtak bennünket, s miután elfoglaltuk a szállást, egy ismerkedési játékot játszottunk, majd vacsoráztunk. Vacsora után A legjobb játékot játszottuk, amely mindnyájunkat megmozgatott, és jó hangulatot teremtett.

Pénteken délelőtt egy kétórás foglalkozáson jobban megismertük egymást, egymás vágyait, terveit. Megnyíltunk társaink előtt, sőt eddig féltve őrzött titkainkat is feltártuk előttük. Játékos feladat közben gyakoroltuk, hogy odafigyeljünk a másikra.

Ebéd után kirándulás következett. Először a vajdahunyadi várkastélyt látogattuk meg, s már majdnem indultunk tovább, amikor eszünkbe jutott: a képzők felhívták figyelmünket arra, hogy kövessük a SuliJó Facebookján a fejleményeket. S jól tettük, hogy megnéztük, hiszen számos feladat várt ránk, 14 kérdést kellett megválaszolnunk este 7 óráig, illetve több osztályképet is kellett készítenünk, például a kastély báltermében keringőzve, egy ókori kínzóeszközzel, iskolánk névadójával, a király előtt meghajolva, egy lehetetlen képet (ez utóbbi elég nagy fejtörést okozott, de közösen sikerült megoldani). Ezek a feladatok izgalmassá tették az egész kirándulást. Ezután a dévai vár következett. Felvonóval felmentünk a várhoz (éppen felújítási munkálatok zajlanak), ahonnan csodálatos a kilátás. Elkészítettük ott is a feladatként kapott csoportképeket, majd az Aqualand élményfürdőben töltöttünk három órát. Volt úszás, csúszás, csobbanás, sodródás, edzés, vízmasszázs… és sok-sok nevetés. Fáradtan értünk vissza Algyógyra; vacsora utzán újabb feladatok vártak ránk, melyeket éjfélig teljesíteni kellett. Többek között meg kellett mérnünk, hány ölelés (osztályölelés) a templom, és kavicsvárat építenünk, melynek közepén tábortüzet kellett gyújtani, és a várra kitűzni az osztály címerét. A tökéletes csapatmunkának köszönhetően hamar elvégeztünk minden feladatot. Felejthetetlen élményekkel tértünk nyugovóra.

Szombaton egész napi képzés: gyakoroltuk az együttműködést, az egymásra való odafigyelést, hogy segítsünk a másiknak, segítséget kérjünk, és azt meg is köszönjük, megtanultuk, hogy az osztályközösség tagjaként nem az a fontos, hogy egyénileg jól teljesítsünk, hanem az, hogy az osztály minden tagja „eljusson a célba.” A vacsora utáni feladatok ismét jól megmozgattak és megnevettettek. De a nap még korántsem ért véget, hiszen csak ezután következett a karaoke, illetve buli.

Vasárnap reggel (az óraátállítás miatt is) mindenki nagyon álmos volt. Reggelinél sem ébredtünk fel igazán, az első feladatokat is „félálomban” végeztük, de a 3. feladat után már mindenki ébren volt. A gyakorlatoknak köszönhetően megtanultuk, milyen fontos megbízni társainkban, illetve közös erővel küzdeni a célért. Jó érzés volt bízni társainkban, illetve bizonyítani, hogy bízhatnak bennünk. A képzést kiértékeléssel zártuk: közösen és egyénileg is értékeltük az elmúlt napok teljesítményét, majd csoportképet készítettünk az udvaron. Ebéd után elköszöntünk vendéglátóinktól, mert indulnunk kellett haza.

A négynapos tábor eseményeiről naplót vezettünk, ezernél is több fotót, illetve videofelvételt készítettünk, hogy egy pillanatát se felejtsük el. Életre szóló élményekkel gazdagodtunk, jobban megismertük egymást, összetartóbbak lettünk, megtanultunk jobban odafigyelni egymásra és megoldani a felmerülő konfliktusokat. A kérdésre, hogy szeretnénk-e visszamenni, a válasz egyértelmű és határozott IGEN.

 

Részlet a naplóból:

„A bizalomjáték és a csűrös játék tetszett a legjobban. Jó érzés volt, hogy meg kellett bíznod valakiben, aki aztán bebizonyította, hogy megbízhatsz benne.” (M.)

„Örülök annak, hogy nem adtuk fel a pokrócos feladatot, hanem megoldottuk. Jó volt csapatban dolgozni, látni, hogy mindenki tesz valamit a cél érdekében.” (J.)

„Érdekes, tanulságos volt.” (L.)

„Tökéletes csapatmunka.”

„Én nagyon szeretnék visszamenni még egyszer, de ha lehet, akkor egy hétre.” (K.)

„Nagyon szeretnék visszamenni, sőt haza se akartam menni, mert nagyon jó volt.”

„Szeretnék még visszamenni, mert nagyon jól éreztem magam, és százszor jobb volt, mint ahogy elképzeltem.” (K.)

„Ez egy olyan élmény volt mindenki számára, amit soha nem felejt el. Jobban bízunk egymásban, türelmesebbek és megértőbbek vagyunk az osztálytársakkal (is). Gyorsan eltelt, de remélem, lesz még alkalmunk így együtt visszamenni Algyógyra!” (J.)


Végezetül, ajánljuk minden osztálynak és osztályfőnöknek, hogy amennyiben tehetik, menjenek el Algyógyra, mert megéri. Figyelje mindenki a 2014-es versenykiírást, és vegyen részt a versenyen! Mi biztosan a pályázók között leszünk!

X. C osztály

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Hozzászólt: Kalebe / Vasárnap, 2014. június 29., 01.25 Válaszoljál rá!

A legne9pszerűbbek a Ne9pszednhe1z utca Kf6zte1rsase1g te9r kf6rnye9ke, e9s terme9szetesen a Corvin-Szigony projektben e9rintett terfcletek, a kore1bbi rossz hedrű Lujza, Magdolna, Dankf3, Dif3szeghy utce1kban aonzban meglehetősen nehe9z az elade1s, a nem kerfcleti lakosok f3dzkodnak ake1r a lake1sok megtekinte9se9te9ől is.

Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu