A társadalomban betöltendő feladatunk

 „És lesztek az én tanúim...” 

(Ap. csel. 1: 8.)

Minden korban élt az emberekben bizonyos hatalomvágy. Az emberi történelem folyamán háborúk sokasága indult hatalmas területek birtoklása érdekében. A katonailag erősek érzéketlenül tekintettek az embertömegek pusztulására, árván maradt családok szétomlására. Az Örökkévaló Isten viszont mindig a szeretetet képviselte. Az ember teremtésének is az volt a célja, hogy embergyermekeivel együtt legyen az örök, boldog, dicső mennyországban. Fizikai testünkben ezen a földön csak néhány évtizedes itt-tartózkodási lehetőségűnk van. A fizikai halállal csak portestünk marad e földön, lelki-szellemi részünk tovább él a szellemi világban. A fizikai szemünk előtt láthatatlan szellemi világot is az Örökkévaló Teremtő Isten „népesítette” be angyalokkal, szellemi lények sokaságával. Közöttük volt a kivételes szépséggel ellátott angyalfejedelem is, aki szépségétől „megszédülve” az Örökkévaló Isten fölé szerette volna helyezni magát. Nos, a hatalom és a dicsőségvágya okozta bukását. Olyan erőteljesen képviselte mélyre csúszott óhaját, hogy ezzel az angyalok egyharmadát is magával rántotta. Ők démonokká alacsonyodva az örök pokol gyötrelmére ítéltettek. Szomorú, de sok hitetlen ember sorsa is ez lesz. Kedves nemzettársaim! Istennek az ember iránti szeretete véges elménkkel felfoghatatlan. Tekintettel arra, hogy a bűnre kimondatott a halálos ítélet, „a bűn zsoldja a halál”, a Biblia igazolja, hogy a zsidó nép, az isteni rendelkezés alapján nagyon sok állat vérét ontotta, bűneinek bocsánatát kérve. Az emberi bűn viszont folytonosan ismétlődött. Mivel minden földre született ember hozza magával az Ádámtól örökölt bűnt, nincs olyan állati áldozat, amely eltörölné a megszámlálhatatlan sok emberi vétket. Az Örökkévaló Isten szeretete az ember iránt viszont olyan nagy, hogy hajlandó volt az ember megmentéséért saját Fia jelentkezését elfogadni: „Íme, itt vagyok, Atyám, küldj el engemet!” (Ézsaiás 6: 8.) Az ember gyakran kereste Isten jelenlétét. A gond ott volt, hogy Isten és az ember között volt egy nagy fal: a bűn. Jézus szeretete, áldozatkészsége áttört minden akadályt, minden falat. Nézd Jézust, aki azért jött erre a földre, hogy érted és értem az életét adja. Ő az egyetlen isteni személyiség, aki emberi testben ezt meg tudta tenni. Nézd a Golgota történetének a véres áttörését. Miért volt véres a keze, a lába, a homloka? Miért ilyen irtózatos tusával kellett áttörni az áttörhetetlennek tűnt akadályt. Ezt a csodálatos tettet írja le Pál apostol a Rómában élő hívő atyafiaknak: „Mert miképpen egy embernek engedetlensége által sokan bűnösökké lettek, azonképpen egynek engedelmessége által sokan igazakká lesznek.” (Róma 5,19.) Csodálatos aktualitás az idők végéig: legyen egyetlen vágyad ebben az életben: Istentől küldött emberré lenni. Ha életed jó részét már el is tékozoltad, de engedd, hogy Jézus megváltson! Istentől küldött emberré lehetsz. Ragadd meg a felkínált lehetőséget, amíg lehet! A Jézustól kapott megbízatás: „És lesztek az én tanúim” teljesítése alapján az Örökkévaló jutalma számodra is a boldog örök élet. Drága magyar testvéreim! A zsidó nép kivételes megbízatása abban állt, hogy mint Istentől kiválasztott nép, a hívő Ábrahám vérvonalán küldje a földre egyszülött Fiát, a Megváltót. A földre születéssel minden ember „portestet” kapott, de csodálatos ajándékként Isten saját magából adott halhatatlan lelket-szellemet az emberbe. Így tehát a világ minden táján élő ember megkapta az Örökkévalóhoz való kapcsolódás lehetőségét. Ragyogó példa erre az etióp pénzügyminiszter esete, amit tanulságként ír le számunkra a Biblia. Hintóján utazott Jeruzsálemből a Gáza felé vezető úton, amikor Isten Lelke utasította Fülöp apostolt, hogy közelítsen a pénzügyminiszter hintója felé, és hallgassa meg, mit olvas. Fülöp a főember kérésére elmagyarázta neki olvasmánya lényegét, a Jézusról szóló örömüzenetet és azt, hogy mit kell cselekednie, hogy üdvösséget nyerjen. Elhangzott többek között: „Aki hisz és bemerítkezik, üdvözül.” Az etióp pénzügyminiszterben azonnal őszinte hit ébredt, és az út melletti folyóba bemerítkezett. Ezután tovább folytatta útját boldogan, tudván, hogy Isten akaratát teljesítette. Ha a magyar szívek is megnyílnak a Megváltó Jézus előtt, boldogan zenghetjük: „Isten hord karjain, ne csüggedj el, védelme biztató, jöjj, ismerd fel, hatalmas karjain magához von, nem árthat semmi sem, Ő oltalom.”

Bátkai Sándor