Szombaton délután a gyoroki Református iskola termében gyülekeztek a 60 évesek. Az ünnepség a 17 órára meghirdetett osztályfőnöki órával kezdődött, ahol az osztályfőnök szerepét, alulírott vállalta magára.
Az óra egy köszöntővel indult, amely kifejezte az újratalálkozás örömét, hiszen voltak, akik nagyon régen nem látták egymást. A Nyugdíjas Himnusz eléneklése után Kiss Miklós vén diák felolvasta Kruzlics János Véndiák köszöntő című versét, majd következett a névsorolvasás a katalógusból. Akadt egynéhány igazolt és igazolatlan hiányzó. A jelenlévők egyperces néma felállással adóztak az elhunyt tanárok és diákok emlékének. Az óra közben a vén diákok elbeszélgettek egymással, diákkori képeket nézegettek, emlékezve az akkori eseményekre. Benő Erzsébet osztálytárs jóvoltából a csoport minden hölgytagja egy-egy szál rózsát kapott ajándékba. Az óra végén a jubilánsok magyar népviseletbe öltözött fiatalok felvezetésével a katolikus templomba vonultak, ahol ökumenikus hálaadó igeliturgián vettek részt, ft. Erős Miklós katolikus plébános és nt. Gecse Tamás református lelkész közreműködésével. Ft. Erős Miklós egy példabeszéddel kezdte prédikációját, amely egy öreg királyról és az ő csodatükréről szólt.
Ezt a csodatükröt a király a 3 fia közül a legkisebbnek, a legérdemesebbnek adta tovább, mert a másik kettő, amikor a tükörbe pillantott szamarat és vicsorító farkast látott benne. A plébános kihangsúlyozta, hogy a jubilánsok is, amikor ebbe a csodatükörbe pillantanak – ami nem más, mint mindenkinek a saját lelki tükre – csupa szépet és jót lássanak benne, és Istenben bízva továbbra is az Isteni 10 parancsolat szerint éljenek. Ezt követően elmondtak egy közös imát az elhunyt tanárok és diákok lelki üdvéért, majd a plébános megáldotta a jelenlevőket. Nt. Gecse Tamás egy találós kérdéssel indította beszédét. Mi az? Reggel 4, délben 2, este 3 lábon jár. Hát az ember. A reggel a korai gyermekkort jelenti, amikor az ember négykézláb mászik, a dél az ereje teljében lévő fiatalembert, az este pedig az idősödő korra utal, amikor az ember egyre jobban érzi a vállaira nehezedő évek súlyát, amikor már ereje fogytán van, és segítségre szorul – a harmadik lábra –, vagyis egy nyugdíjas botra. Ezzel a tiszteletes arra utalt, hogy a 60 év az nagy idő és a mostani ünnepeltek is már meghaladták a reggel és dél időszakát, és hálát adva Istennek arra gondoljanak, hogy ez nem mindenkinek adatott meg. Végezetül áldását adta a jelenlévőkre, majd Heredi Evelin elszavalta Reményik Sándor Templom és iskola című versét, befejezésül elénekelték nemzeti imánkat, majd a lelkészek kíséretében kivonultak a templomból. A templom előtt csoportkép készült, majd a csoport a népviseletbe öltözött fiatalok felvezetésével kivonult a temetőbe, ahol koszorút helyeztek el a központi keresztnél, és imádkoztak. Mire visszaértek az iskolába, már elkészült az üstben a finom sertésgulyás, amit Lőrincz István főszakács készített el igen nagy hozzáértéssel. A vacsora előtt Heredi Evelin felolvasta Dsida Jenő Kisfalumnak szeretettel című versét, majd felállva elénekelték a Székely Himnuszt. A tiszteletbeli osztályfőnök újból köszöntötte a most már hozzátartozókkal kibővült vendégsereget, megköszönte a szervezők munkáját, akik szívvel-lélekkel dolgoztak a találkozó megvalósulásán. Az ötletgazdák, Páll (Lovász) Rozália és Kiss Miklós voltak. Az osztályfőnök köszöntőjét azzal fejezte be, hogy bár 60 évesen megettük a kenyerünk javát, de azért azt mondjuk, nem csak a 20 éveseké a világ, ezért Aradszky László dalára a 60 évesek körtáncot jártak. A vacsorán tiszteletét tette ft. Erős Miklós és nt. Gecse Tamás és felesége. Az asztali áldás után a fiatalok felszolgálták az ízletes vacsorát. Az est fénypontja a hatalmas születésnapi torta volt, amit Urbán (Szőllősi) Zsuzsa készített és ajándékozott az ünnepelteknek. Az egyik osztálytárs, Stefán (Bartis) Terézia épp a napokban ünnepli születésnapját, ezért őt külön is köszöntötték társai Halász Judit Boldog születésnapotcímű dalával. A vacsora végeztével kezdetét vette a buli, ahol nem hiányzott a jókedv és a remek hangulat. A 60 évesek korukat meghazudtoló frissességgel ropták a táncot a Turi Ferenc által szolgáltatott gépzenére hajnali 3 óráig. A találkozó nem jöhetett volna létre összefogás, önzetlen segítség nélkül. Köszönet jár Kovács Julianna, Kovács Hajni, Kiss Jutka, Bartis Piroska, Lőrincz Matild konyhai segítőknek, Buduricán Andreának az orgonakíséretért, valamint a népviseletbe öltözött fiataloknak. Sajnos, a Gyorokra jellemző érdektelenség most is megmutatkozott, kevesen voltak kíváncsiak a rendezvényre, pedig érdemes lett volna, mert szép volt.
Kinda Julianna tudósítása, Heredi Evelin fotói
Hozzászólások