Arad | Fehér | Hunyad | Krassó | Temes
Jelenidő  |  Álláspont  |  Krónika  |  Sport  |  Gazdaság  |  Kultúra  |  Ifi  |  Egészség  |  Hitélet
Csütörtök, 2020. szeptember 24., 20.15
Beszélgetés SZARVASHEGYI ROZÁLIA tanítónővel

 „Nyitott vagyok, sokat mosolygok, viccelek”

Írta: Juhász Béla
2020. augusztus 03., 17.06 Hétfõ / Arad

– „A TANÍTÓ NÉNI”!  Nagyon sokan csak így ismernek. Könyvbemutatókon, kiállítás-megnyitókon, kirándulásokon, ahol találkozni szoktunk, derűs jelenléted, mosolyod határtalan nyugalmat áraszt.

Nagyon meglepődtem, amikor megtudtam, hogy beszélgetésre hívsz. Hol vagyok én azoktól az aradi személyiségektől, akikkel eddig interjút készítettél? Ők mind letettek valami különlegeset az asztalra…

– Aradon laksz?

Igen. A Mosóczy-telepen születtem. Elég messze laktunk, volt mit gyalogolnom az iskoláig. Az Orient utca akkor még Szentlányhoz tartozott. Egész nap az utcán fociztam meg verekedtem a fiúkkal. Legjobb barátom Kocsik Öcsi, azaz Kocsik József volt. Nagyon szerettem, jókat tudtunk beszélgetni iskolába menet, miközben elmajszoltuk az anyukája sütötte friss lángost.

– Mikor vonultál nyugdíjba?

1994-ben, Tornyáról. De utána még visszahívtak tanítani. Négy évig helyettesítettem Pécskán, utána még két évig Aradon a 21-es Iskolában. Magamba roskadtam, amikor kiderült, hogy nem vesznek vissza. De nem tartott sokáig, mert egy ismerősöm családja megkért, hogy vállaljam el a házi tanítóskodást kisfiuk, Tomika és húga, Petra mellett. Az egy hét próbaidőből 8 év lett. Szinte családtagnak fogadtak.

– Mikor születtél?

1936. december 5-én, Taubert Rózsika néven. A nyolcvanhármat töltöttem decemberben. Mindenkinek dicsekszem evvel, hisz ez nem sokunknak sikerül.

– Német származású vagy?

Édesapám német volt.

– Tudsz németül?

Nem, mert apám elmagyarosodott. Nem volt ideje, hogy megtanítson németül. 1940-ben elvitték Târgu Jiuba, egy lágerbe. Aztán be kellett vonulnia. Belgrádnál halt meg. Anyámék hatan voltak testvérek. Ő örökölte a szülői házat.

– Párod?

Meghalt ’81-ben, amikor a lányunk kétéves volt.

 

 

„Életem leggyönyörűbb éve”

 

– Egyetlen gyerekedről hallhatnánk valamit?

Már 43. évemben voltam, amikor született. Ez volt életem egyik leggyönyörűbb éve. Új alapokra helyeződött az életem. Minden megváltozott akkor. Tizenöt évi házasság után jött a világra. Már nem is számítottam rá. Miután meghalt a férjem, ott maradtam Tornyán, anyósomnál, aki egy áldott jó asszony volt, kifogástalanul egyeztünk. Lányom jelenleg Bukarestben él. Ő dramaturgiát végzett Kolozsváron. A mesterit pedig angolból szerezte meg. Jelenleg egy kenőanyagokkal foglalkozó német cégnél dolgozik. Négy országba utazgat.

– A tornyain kívül tanítottál más iskolában is?

1954-ben végeztem a tanítóképzőt. Egy évet dolgoztam Pusztakeresztúron. Az iskolából valakinek továbbképzőre kellett mennie Kolozsvárra. Rajtam kívül minden kollégám szerelmes volt akkor. Elmentem hát én. És kivágtam ott a rezet. Tiszta kitűnőt kaptam mindenből.

– Visszamentél Pusztakeresztúrra?

Oda nem kívánkoztam vissza. 20 kilométerre volt Óbesenyő, másik oldalon Csanád, szintén 20 kilométerre, és Nagyszentmiklós is. Akkor nem volt aszfaltos kocsiút. Eső után kerékagyig süppedt a szekér a sárba. A tanfelügyelőség elküldött Teremiára (Máriafölde). Akkor még itt voltak a németek. Gyönyörű volt az a község. Nagyon jó albérletet találtam Etus néninél. Ott nagyon szerettem. Három évet maradtam.

– Miért jöttél el?

Nem volt elég gyerek. Onnan Munárra kerültem. Ott maradtam 4 évig. De kénytelen voltam eljönni, mert egyetlen gyerek maradt a magyar iskolában. Aztán két évet tanítottam a kendergyári iskolában. Az érdekes volt. Két nyelven kellett tanítanom, mert fele magyar, fele román gyerek volt. Ősszel meg tavasszal, amikor dolgozott a gyár, 40 gyerek is szorongott a padokban, de amikor hazamentek Regátba az idénymunkások, 8-9 gyerek maradt.

– Mesélted a múltkor, hogy általában összevont osztályokat tanítottál. Lehet így eredményeket elérni?

Nagyon! Először két-két osztályt tanítottam: első–harmadikat meg második–negyediket. Utána, ahogy fogytak a gyerekek, négyet egyszerre. Mindennap készültem az órákra, kicentiztem a gyerekek tevékenységeit, megterveztem, mit tegyenek azok, akikkel nem foglalkozom közvetlenül.

 

 

„Találok magamnak elfoglaltságot”

 

– Mikor kerültél Tornyára?

1964-ben. Akkor férjhez mentem. A férjem tornyai volt.

– Hogy ismerted meg a férjedet?

Könyvelő volt a kendergyárnál.

– Milyen érzés nyugdíjasnak lenni?

Eleinte nagyon megviselt. De lassan beleszoktam. Mindig találok magamnak elfoglaltságot.

– Mivel töltöd szabadidődet?

Elkezdtem járkálni a Kölcsey Egyesület rendezvényeire és a Tóth Árpád Irodalmi Körbe, beiratkoztam a marosvásárhelyi Bibliofil Könyvklubba; most is 4 megrendelt könyvem érkezett onnan. Nagyon szeretek olvasni. Imádok keresztrejtvényeket fejteni – románul.

– Melyik a kedvenc olvasmányod?

Két nagy szerelmem van: az egyik a maiak közül Jeffrey Archer. Nagyon szeretem a könyveit. Egész könyvespolcom van tele velük. A magyarok közül Mikszáth Kálmán vezeti a sort. Nagyon jól tudok szórakozni a könyvein.

– Van sok barátod?

Igen, van.

– Szeretnek téged az emberek?

Merem remélni… Nyitott vagyok, sokat mosolygok, viccelek, abból baj nem lehet. De vannak, akik nem nagyon díjazzák a humoromat. Annyi bajom legyen!

 

„Egy életen át kell tanulni”

 

– Szoktál találkozni egykori tanítványaiddal?

Igen.

– Örültök egymásnak?

Nagyon.

– Milyennek kell lennie a jó pedagógusnak?

Elsősorban szeretnie kell a gyerekeket, és legyen jól felkészült. A gyerekek elfogadják a szigort, de neheztelnek rád, ha igazságtalan vagy.

– Voltál igazságtalan?

Igen, megtörtént. Szégyellem, és rossz szájízem maradt utána.

– Milyen szellemi értékeket kell átadnia tanítványainak egy jó pedagógusnak?

Úgy kell tanítanunk a gyerekeket, hogy befogadják az újat, tudjanak önállóan ismereteket szerezni. Nem elég az, amit az iskolában átadunk nekik. Egy életen át kell tanulni! Én még most is tanulok. Ha nem tudok valamit, akkor utánanézek. Jobb nem tudni valamit, mint rosszul tudni.

– Nem akartál volna bejönni Tornyáról valamelyik aradi iskolába?

Nem! Én határtalanul szeretem a falut, a falusi embereket! Egészséges mentalitás van falun. Igaz, hogy dúl ott a pletyka, de ez városon is megvan. Azzal nem kell törődni! De ha gondod van, akkor rengeteg segítő kéz nyúl feléd. Falun sokkal jobban megbecsülik a pedagógust, mint a városban…

– 1981 óta vagy özvegyasszony. Sosem gondoltál arra, hogy újraházasodj?

Nem. Nagyon szeretem az önállóságot, a függetlenséget. Jó fizetésem volt, másodállásban az iskola titkárnői munkáját is elvégeztem.

 

 

„Volt egy tehenünk, Lóri”

 

– Miért választottad a pedagógusi pályát? Emlékszel rá?

A Mosóczy-telepi Gizella utcai iskolába jártam. Elég jó tanuló voltam. Jelentkeztem az Aradi Tanítóképzőbe. Szerettem a tanügyet.

– Voltak pedagógus példaképeid?

Egyik példaképem, akire sokat gondoltam, főleg a hanglejtése miatt, Lantosné Hummel Elza volt. Ő a gyakorló osztályokkal foglalkozott a tanítóképzőben. Tőle tanultunk tanítani.

– Milyen volt a gyerekkorod?

Elég jó gyerek voltam. De nem mintagyerek. Az nem jó! Édesanyám három váltásban dolgozott, nagytatámmal laktunk.  Az utca végében volt a Postarét, el lehetett látni Mikelakáig, ahol a keresztanyám lakott. Gyerekkoromban rengeteget játszottunk, sokat kint voltunk a mezőn. De dolgoztunk is. Volt egy tehenünk, Lóri. Imádtam. A lakásban felfordulás volt, az istálló viszont mindig kipucolva. Jártunk szedegetni búzakalászt, bugákat kötöttünk, a szalmáját a Lóri alá tettük.

– Emlékszel olyan gyermekkori emlékeidre, amelyek nyomot hagytak benned?

Az első bombázások idején kötelezték az embereket, hogy árkot ássanak. Oda menekültünk. Bár teteje nem volt… Szóltak a szirénák, ültem az árok szélén, amikor lebombázták az állomást. Riadt galambok röpködtek körülöttünk. Rettenetesen féltem. Bementünk anyuval a spájzba, ott reszkettünk. Mai napig rettegek a puskalövésektől.

– Hol végezted az elemit, illetve az általános iskolát?

Az első osztály német nyelvű volt. Egy tanítónő hét osztályt egyszerre tanított. Németül nem tanultam meg írni-olvasni, de otthon anyám megtanított magyarul. A bombázások miatt kimenekültünk Szentlányra. Februárban újraindult a tanítás. Stéger Böske volt a tanító néni. Második osztályban románul tanultam. Harmadikban végre beíratott anyám a magyar tagozatra. Jött az iskolaigazgató, és áttett a román osztályba. Hogy ne szűnjön meg az az osztály. Rossz élmény volt. A magyarázatok felét sem értettem. Aztán ötödiktől a Zárdába mentem. Boldog voltam, hogy magyarul tanulhatok. Jött a tanügyi reform, és a hatodik meg a hetedik osztályt a Mosóczy-telepi iskolában jártam. Utána mentem a tanítóképzőbe.

– Jól tanultál?

Első tanuló sosem voltam, de mindig tudtam annyit, mint az első.

 

 

„Lenyűgöznek a szép épületek”

 

– Visszajársz még egykori munkahelyedre?

Tornyára visszajárok halottak napján. A Tájházba is elmegyek néha. Piroskának, a Tájház tulajdonosának osztályfőnöke voltam. És vannak még ott barátaim.

– Melyik helységben érzed legjobban magad mostanában?

Aradon. Nagy lokálpatrióta vagyok. Nagyon szeretem ezt a várost.

– Mi köt hozzá?

Itt nevelkedtem. És gyönyörű városnak tartom. Kedvenc utcám a Szent László (ma Cloșca) utca, a Vörös templommal szemben. Gyönyörű épületek vannak ott. Mindig lenyűgöztek a szép házak. 

– Elismerték munkásságodat valamilyen díjjal, kitüntetéssel?

Egyetlenegyet, Márki Sándor-díjat kaptam. De hát nem az kap díjat, aki dolgozik. Megmondta ezt jó barátom, Fekete Karcsi.

– Hogy vélekedsz az aradi, illetve az Arad megyei magyar oktatásról?

Nagyon pártolom a magyar oktatást. Rosszulesik, amikor hallom, hogy magyar szülők románba adják gyereküket. Elismerem a Csiky Gergely Főgimnáziumban folyó munkát, nagyon jól dolgoznak.

– Egykori diákjaid közül tudnál megemlíteni pár kiemelkedő személyiséget?

Balta János újságírót tanítottam, osztályfőnöke voltam, Tóth Piroska, akié a Tájház, Jámbor Ilona geológus és geofizikus mérnök és még sorolhatnám.

 

 

„Öt napra főzök egyfélét”

 

– Érdekel a politika?

Módjával. Mindig elmegyek szavazni.

– Olvasol újságot, híreket, nézed-e a híradót a tévében?

Mindennap elolvasom a híreket és a híradót is meg szoktam nézni.

– Tartasz a migránsoktól?

Mivel Aradon nincsenek, kifejezetten nem félek, de nem helyeslem, hogy befogadják őket.

– Hogy áll az egészséged?

Köszönöm, jól. Vigyázok rá. Mindig egészséges voltam. Bár volt már néhány eperohamom. Az valami szörnyűség!

– Szeretsz főzni?

Anyósom ragyogóan főzött. Én oda sem néztem. Nem szeretek kotyvasztani. De tudogatok, kb. ötfélét. Ebbe beletartozik a tea is. Van, aki egy napra főz ötfélét, én öt napra főzök egyfélét. Sok gyümölcsöt eszem, olajjal főzök, sok zöldségfélét fogyasztok. Nem vagyok vegán. Szeretem a szárnyas húst. Kevés kenyér van az étrendemben.

– Kedvenc ételeid?

A krumpli és a gomba.

– Kedvenc italod?

A száraz fehérbor. Három év alatt Teremián megtanultam értékelni a jó bort. A bor a vendéglátás és a magyar gasztrokultúra elengedhetetlen kelléke.

– Félsz a koronavírustól?

Amikor látom a tévében a pánikkeltő híreket, beijedek. De betartom a szabályokat. Ha félsz valamitől, fogékonyabbá válsz a betegségre. Nem szabad félni tőle! Elejét kell venni!

 

 

„A hangom már recseg”

 

– Mondj valamit a Tóth Árpád Irodalmi Körről, ahol úgy tudom, nagyon aktív vagy.

Szeretek oda járni. Olykor felolvasom egy-egy rövid, vicces írásomat.

– Van számítógéped?

Volt, de elajándékoztam. Nem érdekel.

– Okostelefont használsz?

Nem. Egy özönvíz előtti, kis telefonom van.

– Rendszeresen beszélsz telefonon lányoddal?

Naponta minimum ötször osztja nekem az észt. Ő szokott hívni. Rám parancsol, mit egyek, mit igyak, öltözzek fel jól, ha hideg van…

– Milyen gyakran találkoztok személyesen?

Elég ritkán, amióta Bukarestben van.

– Szeretsz nótázni?

Szeretek, de a hangom már recseg…

 

 

„A szerelem nagyon fontos érzés”

 

– Optimista vagy?

Igen. Nagyon pozitívan gondolkozom. Nem szabad pesszimistának lenni! A pesszimista ember még a betegséget is vonzza. Az optimista mindig vár valami jót az élettől.

– Házsártos vagy?

Nem, csak nem felejtem el a sérelmeket. Nem bosszulom meg, csak magamban acsarkodom.

– Vannak rossz tulajdonságaid?

Isten őrizz attól az embertől, akinek nincs rossz tulajdonsága! Nagy szerencsétlenség egy tökéletes ember. Nem is szeretnék olyannal barátkozni, akinek nincs semmi hibája.

– Van kedvenc virágod?

Az illatos szegfű.

– Emlékszel még első szerelmedre?

Hát, emlékszem. De több első szerelmem volt. Volt diákkori, munkahelyi… Általában kudarccal végződtek a szerelmi ügyeim. És megviseltek. De hát a szerelmet akkor tudja értékelni az ember, ha megszenvedett érte. A szerelem nagyon fontos érzés, megkínozza az embert, nagyon tud fájni. De hatalmas erőt ad.

– Fontosnak tartod azt, hogy egy idősödő hölgy odafigyeljen a külsejére? (Azért kérdem, mert látom, hogy mindig friss a frizurád, szépen öltözködsz.)

Nagyon fontos a jó megjelenés. Nem szégyellem a korom. Járok kozmetikushoz, de sminket nem használok, mert ebben a korban öregítene. Rúzsozni sem szoktam magam. Vigyázok a külsőmre. Szeretem a ruháimat, jól érzem magam bennük.

– Mire vagy büszke?

A lányomra.

 

 

„Legyen gyereked, akit szerethetsz!”

 

– Értek kudarcok életed során?

Persze.

– Kifejtenéd?

Kezdjük a szerelemmel! Egyik kudarc a másik után. De ettől lehet értékelni a szép érzéseket. Pályám során is volt egy-kettő. A kudarctól nem szabad összeomlani! Mindig jelzi, hogy valamit változtatni kell!  Egy kis kudarc az életben arra ösztökél, hogy tanulj meg harcolni.

– Istenhívő vagy? Szükséged van a hitre ahhoz, hogy teljes legyen az életed?

Nem a hitből merítek erőt. Abban hiszek, amit a vallás hirdet, amire ösztönöz: jónak kell lenni, segíteni a másikat. Este, lefekvés előtt el szoktam mondani egy Miatyánkot.

– Boldog vagy?

Igen.

– Mi kell a boldogsághoz?

Először is legyen gyereked, akit szerethetsz, és aki melletted áll. Boldogság az, ha egészséges vagyok, ha elmegyek egy magyar közösségbe, és ott jól érzem magam, boldog vagyok, hogy nagyon jól kijövök a lakótársaimmal…

– Szeretsz utazni, kirándulni?

Nagyon. Amikor Tornyán tanítottam, én is szerveztem kirándulásokat.

– Hozzátennél-e még valamit?

Még elmondanám, hogy annak idején Tornyán nekünk kötelező volt a kultúrmunka. Szerettem csinálni a fiatalokkal. Én voltam a rendező, a dramaturg, a díszletes, a kosztümös, a beugró, ha valaki nem tudott eljönni a próbára. Az előadások színvonala vitatható volt, de mindig telt ház előtt léptünk fel. Amikor már nem találtam új darabot, akkor írtam én egyet. Ismert dalokra szerkesztettem szöveget. Nagy volt a sikerünk. 

És még annyit: bárhol tanítottam, nagyon jól kijöttem a kollégákkal, szerettük egymást, segítettük egymást, nem irigyeltük a másik szakmai sikereit, imádtam a gyerekeket, jó kapcsolatom volt a szülőkkel, mindig szerettem viccelni, nevetni. Szép életem volt.

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu