Vincze Loránt 1977-ben születetett Marosvásárhelyen, 16 éven át rádiós-újságíróként dolgozott Bukarestben, Marosvásárhelyen, illetve a Kolozsvári Rádió magyar nyelvű adásaiban működött közre. 2007–2009 között az Új Magyar Szónak volt az igazgatója és főszerkesztője, 2009 óta Brüsszelben, az Európai Parlamentben dolgozik Winkler Gyula EP-képviselő munkatársaként. Elsősorban a kisebbségvédelem területét fedi le, Kelemen Hunor szövetségi elnök megbízásából, az RMDSZ külügyi titkára. Ez azt jelenti, hogy az Európai Néppárttal és az Európai Kisebbségek Föderatív Uniójával (FUEN) – amelynek jelenleg az alelnöke – történő kapcsolattartás, az üléseken való részvétel, az indítványoknak a benyújtása, az RMDSZ-vezetők látogatásainak az előkészítése tartozik a feladatkörébe. Az Arad megyében tett kampánykörútja alkalmával sikerült elbeszélgetnünk.
– Képviselőjelölt úr, jelenlegi munkája során elért-e olyan eredményt, amivel elégedett?
– Az utóbbi 3 évben a legnagyobb horderejű téma, amivel foglalkoztam, az európai kisebbségi polgári kezdeményezéshez kapcsolódik. Vagyis, egymillió polgár az aláírásával egy jogi aktus elkészítését kérheti az EU-tól. Az RMDSZ javaslatára, a cél az volt, hogy létrejöjjön egy kisebbségi indítvány, ami a kisebbségvédelemben intézkedéseket ajánlott volna az EU intézményeinek a figyelmébe. Tudjuk, hogy az Európai Bizottság a kezdeményezést elutasította arra való hivatkozással, hogy a kisebbségvédelem nem uniós kompetencia. A kezdeményező indítvány azonban nem ezt célozta meg, hanem politikai területeken intézkedéseket fektetett le már létező, működő programok mentén, amelyeket kibővített volna egy őshonos kisebbségi szemponttal, dimenzióval. Az elutasítást a kezdeményezők megfellebbezték az Európai Törvényszéken. Legnagyobb eredménye azonban az volt, hogy az őshonos kisebbségeket tárgyalóasztal köré ültette. Tehát az RMDSZ javaslatára, a FUEN ernyője alatt, a kisebbségi közösségek most már nyíltan, vállaltan kérik, hogy a kisebbségvédelem legyen uniós kompetencia. Mert jelenleg nem az, viszont az európai szerződések módosítása meghozhatja a jelzett kompetenciáknak a belefoglalását. Az EU számos alkalommal alkotott politikát olyan témákban, amelyek amúgy sem képeztek kompetencia alkalmat. Itt kiemelhetném az európai együttműködést, ami a Bolognai Folyamatban kerekedett ki, jelenleg minden uniós tagállam elfogadta. Tehát példa van rá, ezért az európai szerződéseknek a módosítása szükséges.
„Ha ott vagyunk, a dolgainkat sikerre lehet vinni”
– Tekintve, hogy bizonyos elképzelések szerint, az autonómia bármilyen formáját csakis radikális eszközökkel lehet kiharcolni, amelyeket most nem óhajtok felsorolni, arra kérem, világítsa meg az RMDSZ által képviselt, tárgyalásokon, szövetségesek keresésén, törvény által szavatolt autonómiaformát. Véleménye szerint, a következő EP-mandátum idején megvalósítható-e az őshonos kisebbségek kartájának az elfogadtatása?
– Amikor Brüsszelbe kerültem, a rendszer nem ismerete folytán nem tudtam volna elképzelni, mit lehet tenni. Éppen ezért az ember hajlamos elhinni, hogy az ottani bürokrácia útvesztőiben vagy a másként gondolkodók miatt semmit nem lehet tenni. Azóta azonban rájöttem: nem így van, mert példának okáért, az Európai Néppárt vezetőségét – amelyik valóban nem foglalkozott az őshonos kisebbségek kérdéseivel –, azáltal, hogy jelen voltunk, az indítványokat benyújtottuk, partnereket kerestünk és találtunk hozzá meggyőztük. Ennek köszönhetően bevitte a választási programjába a kisebbségvédelem szükségességét, a keretszabályozásnak a megalkotását. Éppen ezért, az Európai Néppárt a választási programjába iktatta, célul tűzte ki a jelzett kisebbségi elvárásoknak a teljesítését. Ez engem meggyőzött: ha ott vagyunk, a dolgainkat sikerre lehet vinni. Érvényes rá a szólás, miszerint addig kopogtatok az ajtón, amíg beengednek. Ennek viszont van egy olyan változata is: ha nem engednek be az ajtón, az ablakon mászom be. Én viszont azt tapasztaltam, ha az ember kitartóan kopog azon a bizonyos ajtón, akkor előbb vagy utóbb, de beengedik rajta. Sokkal jobb annál az alternatívánál, mintha az épület előtt tüntetnék, kiabálnék a bebocsátásért, mert abban az estben, szinte biztosan nem engednének be. Legfeljebb bekísér a rendőr anélkül, hogy a gondjaimat megoldottam volna. Európában a pragmatikus tárgyalások, a konszenzus vezethet eredményre. Tehát, ha senkit nem próbálok túlkiabálni, lejáratni, hanem a tárgyalófeleimet meggyőzöm az igazamról. Mert könnyen meglehet, a következő alkalommal éppen a partneremnek lesz szüksége az én támogatásomra. E tapasztalataimra alapozva kijelenthetem: a következő mandátum valóban fontos eredményeket hozhat a kisebbségi elvárások megoldásában. Igen fontos volt, hogy az európai őshonos kisebbségek mindnyájan társuljanak e gondolathoz, tehát hogy ne magyar ügyként kezeljék. Így viszont, kisebb-nagyobb közösségek állnak mögöttünk, ezért elgondolkodhatunk azon is, hogy egy dél-tiroli német, aki tökéletes autonómiában él, mit szeretne még, miért társult e közösséghez? A javaslatainkat két gondolat mentén építettük fel: egyrészt, hogy a meglévő jogokból ne veszíthessen egyik kisebbség sem, a tagállamában egy kormány- vagy hatalomváltás ne csorbíthassa a már meglévő jogokat; másik elképzelés, hogy a tagállamban működő jó kisebbségvédelmi gyakorlatok megoszthatók legyenek a tagállamok között. Ahogy a gazdasági kérdésekben működik a jó gyakorlatoknak a megosztása, azt a kisebbségvédelemben is meg kell honosítani. Azt szeretnénk, ha ennek az Európai Unió lenne a védnöke, illetve a szorgalmazója. E téren sikerült megtalálnunk a közös érdeket a kisebbségek között. Egyértelmű, hogy előre kell lépni a romániai magyarság jogérvényesítésében. Ami a jelenlegi jogi státusunkat illeti, egy skálán felvázolva, olyan tagállamok is vannak, ahol a kisebbségek létét sem ismerik el, mint Franciaországban és Görögországban. Másik véglet, ahol fejlett önrendelkezésben élnek, mint a dél-tiroli németek, a finnországi svédek. A jelzett skálán mi, erdélyi magyarok valahol középen helyezkedünk el, mert egyéni jogokkal, közigazgatási nyelvhasználattal, teljes anyanyelvű oktatással rendelkezünk, viszont a közösségi jogok és az önrendelkezés tekintetében kellene előrelépnünk a következő időszakban. Nem mindegy, hogy e törekvésekhez Európából milyen hátszél érkezik. Mi azt szeretnénk, ha az EU bátorítana ilyen törekvéseket, mert mindnyájunk számára egyértelmű: az önrendelkezésről, az autonómia bármilyen formájáról Bukarestben fognak dönteni.
„A többség jogait nem csorbítja, ha a kisebbségek jól érzik magukat”
– Nem lehet-e a szlovák példától tartani? Ott a területféltés miatt vélt vagy valós okok motiválták a radikális, kisebbségellenes törvények meghozatalát.
– Az Unió tagállamaiban működő autonómiaformáknál egyetlen esetben sem csorbultak az állami érdekek, nem merülhet fel területi kérdés, mint éppen Ukrajnában. Amikor először utaztam Dél-Tirolba, nem az ottani németek tapasztalataira voltam kíváncsi, hanem az olasz polgárokéira, vagyis, ők hogyan érzik magukat az adott helyzetben? Azt tapasztaltam, hogy az olasz elégedett a Dél-Tirolban működő önrendelkezéssel, hiszen fejlődő gazdaságot, kiváló feltételeket jelent a családja számára, közben megélheti a saját identitását, aminek a védelmét törvény szavatolja a közéletben, a közképviseletben, az élet minden területén. Ezen modell felé kell haladnunk, hogy a többség jogait nem csorbítja, ha a kisebbségek jól érzik magukat egy adott ország bizonyos területén. Mert úgysem veszik a hátukra, viszik külföldre az adott autonóm területet.
– Nálunk hol lenne alkalmazható a dél-tiroli modell?
– Szerintem a Székelyföldön, míg a Partiumban és a Szilágyságban inkább a Finnországban élő svédek önrendelkezési formája lenne megfelelő. Számukra szavatolt az anyanyelv használata, második hivatalos nyelv a svéd azok számára is, akik elszigetelten élnek egy-egy finnországi tanyán, de közösségként rendelkeznek az őket megillető jogokkal az élet minden területén. Az utóbbi modell lehetne alkalmazható az olyan vidékeken, ahol többségben élünk, míg egy kulturális autonómia modell lenne követendő a harmadik helyzetben élő romániai szórvány-magyarok számára, ahol legfontosabb az identitás, az anyanyelv megőrzése az oktatási hálózat, az anyanyelvű média, a kulturális intézmények biztosításának a jóvoltából. Tehát területi autonómia, a közösségi autonómia, illetve kollektív jogok és kulturális autonómia.
– Amennyiben mandátumot nyer, a vázolt autonómiaformák itthoni megvalósítását szorgalmazza?
– Természetesen, az Európai Unióban ehhez partnereket keresünk, amihez azonban megfelelő hangulatnak is teremtődnie kell. Ezt várják el tőlünk, az EU egy tagállamában, a legnagyobb létszámban élő közösségtől az európai őshonos kisebbségek is. Tehát ha véletlenül nem lennénk ott az Európai Parlamentben, az rossz üzenet lenne a többi őshonos kisebbség számára is, hiszen az visszavetné az egész elképzelésnek az előrejutását. Mert nekünk azért kell dolgoznunk Brüsszelben, hogy létrejöjjön egy európai szintű kisebbségvédelmi szabályozás, amely nagyobb biztonságot nyújt a romániai magyarságnak.
– Sok sikert kívánunk hozzá! Köszönöm a beszélgetést.
– Én köszönöm a lehetőséget.
Hozzászólások