Arad | Fehér | Hunyad | Krassó | Temes
Jelenidő  |  Álláspont  |  Krónika  |  Sport  |  Gazdaság  |  Kultúra  |  Ifi  |  Egészség  |  Hitélet
Péntek, 2020. augusztus 14., 17.19
Megújult a dévai református templom orgonája

A kommunizmus rányomta bélyegét az egyház zenei életére is

Írta: Gáspár-Barra Réka
2020. július 06., 16.05 Hétfõ / Hunyad

Beszélgetés PÜNKÖSTI APOR zilahi orgonaépítővel 

 

Vasárnap tisztán szólaltathatta meg hangszíneinek gazdag tárházát a dévai református templom orgonája. Pünkösti Apor zilahi orgonaépítő-hangszerész és Jankó József hengerész július első hetében átfogó javítást eszközölt a 110 éves orgonán. A munkálatok utolsó napján Pünkösti Aporral beszélgettünk a felújítás alatt álló hangszerről, az erdélyi orgonák helyzetéről.

 

– A dévai orgona körülbelül 110 éves, Országh Sándor budapesti rákoscsabai orgonaépítő mester cége készítette. Pneumatikus tasniládás típusú, kétmanuálos, pedálos orgona ez. Nem egy kicsi hangszer, nem is túl nagy, de ebbe a templomba tökéletesen megfelel mind liturgikus célra, mind pedig kisebb koncertek előadására. A hangszer erősen leromlott állapotban volt. Én tavaly ősszel jöttem felmérni, megnézni először. Sok minden nem működött vagy rosszul működött rajta. Igyekeztünk ezeket a hibákat kijavítani. A szerencse az, hogy nem nagyon nyúltak korábban a hangszerhez, tehát szinte eredeti állapotában találtuk. Valószínűleg a második világháború után átesett egy nagyobb javításon, de akkor sem piszkálták meg a mechanikai részeit, próbáltak javítani rajta dolgokat, több-kevesebb sikerrel.

– Pontosan mit kellett most javítani?

– Egy ilyen általános javítás vagy pontosabban állagmegóvás abból áll, hogy ki kell ürítenünk az orgonát, nagyjából csak a fő szerkezeti elemek maradnak a helyükön. Az orgonasípokat mind ki kell szedni, azokat ki kell tisztítani, mert az évtizedek alatt felgyűlt por, ami megül a sípok belsejében is, megváltoztatja a sípok hangját. El is hangolja őket. Ha pedig belehull nagyobb darabos szemét, akár el is hallgat egészen a síp. Kicseréltük továbbá a fújtató motorját. Szerencsére volt rá anyagi keret, és sikerült beszerezni egy speciális orgonafúvó motort. A régi motor kinn a toronyban volt, és a hívek onnan tudták, hogy az orgona meg fog szólalni, hogy előbb egy elég erős búgó hang jelent meg a templomtérben. Ezt a régi motor szolgáltatta, a hangja nagyobb volt, mint amennyi levegőt tudott adni az orgonának. A jelenlegi motor egy pici kis kompakt motor, speciálisan orgonákhoz gyártva. Ezt az orgonaszekrény belsejébe sikerült betenni. Ez azért is jó, mert a toronyban nyáron melegebb, télen hidegebb a levegő, mint a templomtérben, és a hangszerbe ezt a nagy hőmérséklet-különbségű levegőt fújta mindig a motor, és ez is károsodást tud okozni.

– Most már a vége felé járnak a munkának...

– Igen. Általában hamarabb be szoktam fejezni a munkálatokat, mint ahogy eredetileg betervezzük, mert nem napi nyolc órában dolgozunk, hanem kora reggeltől éjszakába nyúlóan. Így a sípanyagnak a kilencven százaléka be is van már hangolva. Kezdenek visszakerülni a dolgok az orgonaszekrénybe, most már annál a fázisnál tartunk, amikor magamat kell onnan kiépítenem. Úgyhogy vasárnap használható lesz, és minden bizonnyal tisztábban fog szólni az orgona.

– Bizonyára több orgonát javítottak már Erdély-szerte. Általában véve milyen állapotban vannak az erdélyi orgonák? Mennyire szorulnak javításra?

– Nagymértékben javításra szorulnak. Erdélyi szinten körülbelül 1600 orgonáról tudunk, de valószínű ennél is több van. Nagyon régi és nagyon új hangszerek is vannak közöttük. Az állaguk sajnos nagyon nagy százalékban leromlott állag. Meglátásom szerint ez arra vezethető vissza, hogy a kommunista rendszer nagyon rányomta bélyegét az egyház zenei életére is. És ez nem szócséplés. 1948-ban a kántortanítóknak választaniuk kellett, hogy tanítói vagy kántori állásban maradnak-e. Többségük a tanítóságot választotta. Így ezek az emberek, zenei szakemberek, kiestek a körforgásból.  Helyüket gyakran nagyon jóindulatú, de az orgonához kevésbé értő személyek vették át. Az orgonához sajnos nem sokat konyítottak. Tudták, hogy van rajta egy billentyűsor, pedál meg mindenféle kapcsolók meg húzonyok. Megtanulták motorikusan, hogy ha ezeket most bekapcsolom, akkor hangosabban fog szólni, ha nem, akkor halkabban, de hogy mit is rejt maga az orgonaszekrény, azt nem tudták. A kántortanítónak a feladata volt az orgona állapotának a felügyelete is. Ha ő azt látta, hogy valami probléma van, szólnia kellett a presbitériumnak, gyülekezetnek, és a javítást megejtették. 1948 után ez megszűnt. A dévai orgona is a II. világháború és 1948 között volt valamikor feljavítva, azóta nem nyúltak hozzá. És némi szerencsén is múlott, hogy ehhez képest még használható állapotban találtuk. Az orgonák tehát nagyon elhanyagolódtak, és jelen pillanatban rengeteg pénzbe kerül felújításuk. Egy kisebb gyülekezetben, ha választani kell, hogy most több tízezer lejt költsenek az orgonára vagy a parókiát, esetleg épp a templomot javítassák ki, nagy valószínűséggel utóbbiak mellett döntenek.

– Hol találhatók a legrégibb, legértékesebb hangszerek Erdélyben?

– Érdekes módon a református egyház templomaiban. Bár a reformációt követően a református templomokból száműzték a hangszereket. De az 1700-as évek végén történt egy fordulat. Ismét beengedték az orgonát a templomokba. Ez idő tájt a nagyobb gyülekezetek díszes orgonákat építettek, a kisebb, kevésbé tehetős gyülekezetek viszont megvásároltak használt hangszereket. Így egészen régi orgonák is előfordulnak az erdélyi református templomokban. Úgyszintén a szász-evangélikus templomokban is igen régi és értékes orgonákra bukkanhatunk, hiszen nekik volt a legkomolyabb orgonaépítő-hagyományuk Erdélyben. Az erdélyi magyar orgonaépítészet csak az 1850-es években kezdődött el. Kolonics István ugyan nem Erdélyben született, de átköltözött Szabadkáról Kézdivásárhelyre és ő volt az első orgonaépítő, majd az ő tanítványai vitték tovább az erdélyi magyar orgonaépítészet művészetét.

– Most vannak-e orgonaépítő mesterek?

– Vannak. Én is azt tanultam, de nem nyitottam műhelyt és csak orgonajavítást, állagmegóvást szoktam végezni. Van Erdély-szinten három nagyobb műhely, akik magyar orgonaépítők, és hát van több kollégám is, aki ugyanúgy dolgozik, mint én, főképp nagyobb javításokat végez. Épülnek még új orgonák is Erdélyben, de kevés, messze nem olyan gyakran, mint külföldön.

– Ez mint jelent, évente egy-két új orgonát?

– Nagyjából igen. Javítási munkálat azonban sűrűbben fordul elő, és jobban meg is oszlik a kollégák között. A Székelyföldön például több kollégám is van, de ők főleg abban a régióban dolgoznak. Persze a munkák megoszlása nem kizárólag régiófüggő.

– Itt, a mi vidékünkön, Dél-Erdélyben, Hunyad megyében volt-e már alkalma más orgonát is javítani, vagy felmérni a hangszerek állapotát?

– Egyelőre nem. Eddig csak a Bánságban, Temesváron, Lugoson, Igazfalván jártam és javítottam is orgonákat. Ebben a régióban ez az első hangszer.

– Hát reméljük, hogy lesz több is, merthogy jó pár orgona javításra szorulna. Köszönöm a beszélgetés!

– Én is köszönöm a lehetőséget!

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu