A közöny, a kicsinyesség, a méltánytalanság ellen

Írta:
2019. október 24. 18:40 (csütörtök) /

A délnyugat-erdélyi unitárius egyházközség szervezésében emlékeztek meg szerda délután az 1956-os forradalomról. –  Hiányként éltem meg az elmúlt esztendőkben, hogy itt Déván, nem szoktunk rendszeresen megemlékezni arról, ami 1956. október 23-val kezdődően Magyarországon történt. Úgy érzem, hogy kellenek néha olyan alkalmak, amikor együtt, közösen emlékezhetünk. Igaz, hogy 1956. október 23-án Erdélyben nem voltak különösebb események, de tudjuk, hogy mit hozott magával ez a forradalom, és főlég az azt követő esztendőkben hány erdélyi értelmiségi került börtönbe, vállalva a szabadság eszméjét, akkor is ha esetleg felkínálták számára a szabadulást – fogalmazott házigazdaként Koppándi Zoltán lelkipásztor. Majd az erdélyi áldozatokra utalva elmondta: csupán az unitárius lelkészek, egyetemi tanárok köréből 18 személyt börtönöztek be 1956 kapcsán, amikor 120-130 lelkész szolgált az unitárius egyházban. Hasonló mértékű megtorlások történtek a református, római katolikus és más felekezetű lelkészek köreiben is. Gyakorlatilag lefejezték az akkori erdélyi értelmiséget – fogalmazott a lelkész.

A dévai megemlékezést indító rövid áhítat során a lelkipásztor imába foglalva kérte, hogya múlt példája felnyissa szemünket és kiegyenesítse hátunk. Hogy ne csak időnként, hanem mindennapjaink során is meg tudjuk harcolni forradalmainkat. Hogy közösségeinkben a szabadság szüljön rendet, szorosabbra húzva a bennünket összekötő emberi kötelékeket (...) – Forradalmat akarunk indítani napjainkban a közöny, a kicsinyesség, a méltatlanság ellen – fogalmazta meg 1956 mai üzenetét a lelkipásztor.

Az áhítatot követően, Orosz Erzsébet, Déván tevékenykedő Petőfi-ösztöndíjas foglalta össze 1956 történelmi pillanatait, a nemzetközi hátteret, a röpke 20 nap történéseit, melyek talpra állították, majd földre tiporták a szovjet megszállás alatt sínylődő nemzetet. – 16 pontba foglalva fogalmazták meg követeléseiket a tüntetők, mindenekelőtt a szovjet csapatok kivonását, szabad választásokat, szólásszabadságot, valós igazságszolgáltatást, gazdasági és politikai átrendeződést kérve – ismertette a alapjában egyetemisták által megfogalmazott követeléseket az előadó. A forradalom leverését követő megtorlásokat pedig száraz számokkal szemléltette: 3300 felkelő halt meg, 229 személyt végeztek ki és 20 ezer forradalmárt börtönöztek be. Továbbá 13 ezer „gyanúsítottat” internáltak, és 170 ezer ember menekült külföldre. Orosz Erzsébet a Davajgitár című dallal zárta előadását. A davajgitár, mely valójában a második világháború idején kifejlesztett szovjet dobtáras géppisztoly volt, az ötvenes évek Magyarországjának ikonikus fegyverévé vált. Ezt használták leginkább az utcai összetűzésekben a szabadságharcosok is. 

A megemlékezés rövid kötetlen beszélgetés után filmnézéssel folytatódott. Andrew G. Vajna és Joe Eszterhas 2006-ban készült, Szabadság, szerelem filmje, melynek címe Petőfi ars poétikájára utal: Szabadság, szerelem, e kettő kell nekem. Szerelmemért feláldozom az életem, a szabadságért feláldozom szerelmemet.  A film az 1956-os melbourni olimpián szereplő magyar vízilabda-válogatott szemszögéből közelíti meg a magyar forradalmat, reményteli, majd tragikus mozzanatait, a külföldi reagálást, a megtorlást, disszidálást.

A szerelemmel átszőtt, megrázó történet megtekintése után a dévai megemlékezésen szeretetvendégség keretében nyílt alkalom 1956 emlékeinek, mai üzenetének átbeszélésére.

Hozzászólások