Arad | Fehér | Hunyad | Krassó | Temes
Jelenidő  |  Álláspont  |  Krónika  |  Sport  |  Gazdaság  |  Kultúra  |  Ifi  |  Egészség  |  Hitélet
Péntek, 2021. július 30., 09.59
Anna-füzetek: Gyermekkorom

A „régi szép időkről”

Írta: Jámbor Gyula
2021. június 17., 16.01 Csütörtök / Arad

Aki hallotta Móré-Sághi Annamáriát akármilyen történetet mesélni, annak nem kell bizonygatni, milyen kitűnően csinálja. Ritka adottság, hogy valaki egy amúgy akár szürke, érdektelen témát is színesen, a mások érdeklődését kiváltóan tudjon tálalni, gyakran meglepő fogalmazásban, érdekesen, figyelemfelkeltően.

A szerdán dálután a Jelen Ház teraszán bemutatott Anna-füzetek első darabja (lesz, állítólag és remélhetőleg, folytatás is) egy városi, aradi kislány gyermekkorának arad-hegyaljai élményeit meséli el. A Hegyaljának, amely köztudottan kitűnő bort terem, ahová anno, a XX. század elejétől a kisvasúttal utaztak hétvégén a tehetősebb, vagy nem kimondottan tehetős aradi polgárok szőlejükbe egy „víkendre”, bakancsos turisták egy kellemes hétvégi kiruccanásra.

A mi történetünk a múlt század második felének elejére datálható, amikor a kollektivizálás még nem darálta be a sok kis hegyaljai szőlőparcellát, és a rajtuk megépült kolnákat (présházakat) a nagy közösbe – a kezdetben még nem is iskolás kislány tavasztól őszig a kovaszinci (kovászi) domboldalon „nevelkedett”. Visszaemlékezései szerint csodás környezetben és máig feledhetetlen emlékekkel.

 

***

 

A könyvbemutatót Fekete Réka vezette le, megemlítve: a kalandos történetű „füzetet”, megjelenée előtt még 2018 őszén olvasta, de az csak most kerülhetett a közönség elé. (E sorok írájának dedikált példányon 2020 októbere áll.)

Jobb későn, mint soha.

Ujj János ny. tanár, helytörténész, az egyik méltató azzal kezdte: ez a könyv(ecske, füzet)  már eleve közönségsiker a bemutatón résztvevők számát tekintve. És valóban eljöttek néhányan olyanok is, akiket nem látni ilyen rendevényeken – igaz, ezúttal a könyv szereplői, egy-két mondat erejéig. A méltató megjegyezte: M-S. A. nemcsak kiváló képzőművész, hanem nagyszerű íráskészséggel is bíró ritka tehetség. Megemlítette néhai Réhon József nevét, akinek nagy érdemei vannak abban (ezt később a könyv szerzője is aláhúzta), hogy a Szövétnekben annak idején megjelent írások egységes „füzetben” álljanak össze.

A másik méltató, Nótáros Lajos azokról szólt, akiknek e munka megjelenése köszönhető.

A szerzőről, aki az Aradi Magyar színház – a Kamaraszínház elődje – szervezésénél is jelen volt, önzetlenül, amolyan mindenesként, például jelmez- és díszlettervezőként.

Fekete Géza ny. újságíróról, aki nélkül nem jöhetett volna létre ez a kötet: a kezdettől fogva bábáskodott fölötte, a szükséges anyagiakat is (adományokból) összegyűjtve.

És ismételten Réhon Józsefről, aki megállapította: ez a visszaemlékezés nemcsak egy „szöveg”, hanem irodalom, és feltétlenül megjelenésre érdemes.

 

***

 

E cikk megírása előtt újraolvasom a Szövétnekből már ismerős szöveget.

Élvezem – élvezném akkor is, ha nem legalább negyvenéves ismeretség kötne szerzőjéhez.

Egy letűnt világ képe is kibontakozik belőle. Egy hosszabb passzust – amely egy volt, szegény, egykor sokat robotoló szőlősgazda „változások utáni” átalakulását ragadja meg – kedvem volna idézni, ha volna rá tér.

De maradjunk abban, amit Ujj János is megfogalmazott: jó szívvel ajánljuk mindenkinek e méreteiben szerény könyvecske elolvasását. Amely, hogy ne feledjem: néhány szép (színes) virágcsendélet- és rajz-reprodukciót is tartalmaz.

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu