Arad | Fehér | Hunyad | Krassó | Temes
Jelenidő  |  Álláspont  |  Krónika  |  Sport  |  Gazdaság  |  Kultúra  |  Ifi  |  Egészség  |  Hitélet
Csütörtök, 2020. február 20., 12.40

A századforduló magyar nemzetpolitikájáról jeles előadóval a Jelen Házban!

2019. április 03., 18.15 Szerda / Arad

Az 1870-es években a székely kivándorlás az egész erdélyi határvidék keleti felét kisebb-nagyobb mértékben érintette. A központosított nemzetállamhoz hozzátartozott az egységes adminisztratív megyerendszer és az egzakt vonalként meghatározott államhatár. Magyarországon a megyerendszer 1877-ben lépett életbe, a helyi autonómiák felszámolása nyomán. A modern nemzetállam másik attribútumának, a határvonalnak is megvoltak az alapvető funkciói: keretet adni a nemzeti ipar és gazdaság fejlődésének, ellenőrizni a migrációt, meggátolni a járványok terjedését és nem utolsósorban, gátat vetni az állam integritására veszélyes eszméknek.

A nagy beruházásokból való kimaradás – a vasúti hálózat bővítése – és a hagyományos székely földtulajdonlás visszaszorulása, súlyos gazdasági visszaesést eredményezett a négy tiszta székely/magyar megyében.

A kivándorlás tehát élet-halál kérdésként vetődött fel, amely kihathatott akár Magyarország létére is.  A jelenség pontos leírásában szerencsésebb a vándorlás vagy migráció fogalmával operálni, ugyanis a kivándorlás azt feltételezi, hogy aki vándorbotot ragad, az eleve eldöntötte, hogy véglegesen elhagyja házát, hazáját. Székelyföldön azonban teljesen más helyzettel állunk szemben. Itt ugyanis a vendégmunkának, régebbi hagyományai voltak. Egán Ede, a Román szomszédaink-ban (1886) igen találóan fogalmazta meg: „Hogy a székely vonzódik Románia felé és az év nagyobb részén ott keresi kenyerét, azon a legkevésbé fog csodálkozni az, ki a viszonyok óriási különbségét ismeri, mely Magyarország legkeletibb vidéke és Románia nyugati része közt, tehát két egymással közvetlen határos s csak egy hegylánc által elválasztott országrész közt fennáll. Itt egy aránylag mostoha égalji viszonyok közt élő, túlnépesedett, szűk völgyekben összeszorított, véres verejtékkel reggeltől estig fáradozó, szorgalmatos és feltűnően élelmes néptörzs. Amott egy hegyláncon túl egy a természetes és buja vegetáció minden előnyével megáldott síkság a könnyű megélhetés által kifejlődött s a szerencsés talaj… által úgyszólván boldog semmittevésben szenvedő, indolens lakossággal. Mi természetesebb, minthogy e két szélsőség egymást kiegészíti?” 

 A romániai vendégmunka vonzereje hatással bírt mind az iparosokra, mind a főként mezőgazdaságban foglalkoztatott napszámosokra. Abszolút számokban mérve a legtöbb vendégmunkás az agrárszférában mutatható ki. A leggyakrabban előforduló vendégmunkás típusa az a napszámos, vagy kisbirtokos, aki képtelen volt saját földje terméséből ellátni családját, munkaerejét pedig szülőföldjén nem volt képes hasznosítani. Minél közelebb volt a település a határvonalhoz, annál gyakoribb ez a megélhetési modell. Általában csoportosan utaztak, ami egy kialakult kapcsolati hálózaton alapult. Az esetek többségében mindig ugyanarra a birtokra jártak vissza dolgozni. 

Jelentős számban fordultak még elő olyan béresek, szolgák, akik nem csak szezonálisan, hanem hosszabb időre, akár évekre szegődtek el családostól. Főként felső háromszéki településre jellemző volt, hogy meglehetősen jól szituált gazdák, saját igavonó állataikkal, mezőgazdasági eszközeikkel és kocsisaikkal, béreseikkel szervezetten, évente utaztak ki, részt venni az őszi szántásokban.

A székely munkáskéz sikeressége a kortárs szakvélemény szerint a következő volt: „Tekintélyes romániai gazdák nyilatkozata szerint egy magyar férfi munkája ér annyit, mint két bolgáré, vagy 2 ½ románé, és egy magyar női személy munkája bőven felér egy román férfiéval.Míg egy-egy cséplőgép kiszolgálásához alkalmaznak 56-60 oláht, addig ugyanazt 30 székely végzi. Négyes fogatnál 2 oláh béres van alkalmazva, addig egy magyar béres maga elhajtja 4 ökrét.” (Egán Ede: Román szomszédaink. Budapest, 1886.)

Iparos körökben is meglehetősen népszerű volt a romániai munkavállalás, ám az okok ez esetben jóval bonyolultabbak. Az 1872-es hazai ipartörvény megjelenése előtt a céhek éberen vigyáztak arra, hogy különböző iparágak művelőinek száma ne haladja meg az egymás megélhetését veszélyeztető szintet. Ezért a mesterétől felszabaduló legény a szomszédos országban keresett munkát magának, ahol a mestersége gyakorlása nem volt túl szigorú szabályokhoz kötve, a felvevőpiac pedig kimeríthetetlennek látszott.

A bőrfeldolgozásban érdekelt vargák, tímárok, akik ugyan a magyarországi piacra termeltek, sok esetben azért telepítették ki műhelyeiket, mert a nyersanyagot Romániából szerezték be, ám az ott gyakran kitörő marhavész miatt a magyar hatóságok kénytelen voltak lezárni a határt az élő állatok és nyersbőrök importja előtt, viszont a kipreparált bőrök akadálytalanul áramolhattak be. 

 Az Osztrák–Magyar Monarchia és Románia között lezajlott vámháború (1886–1893) egy valóságos exodust váltott ki iparos körökben. A székelyföldi városok kézműipari egységei majdnem kizárólag csak a román piacon voltak versenyképesek, ám a bevezetett prohibitív vámok miatt már képtelenek voltak árukivitelre, ezért szakmai tudásukat exportálták. Mind az iparosok, mind az agrármunkásság a maguk módján egy láncszerű migrációt indítottak el. Mivel az iparos mesterek a letelepedési helyükről nem szívesen alkalmaztak munkásokat, magukkal vitték családtagjaikat, segédeiket, tanoncaikat, illetve az egyéb, nem szakmai jellegű kisegítő személyzetet (kocsis, szolga), és mindezek családjait. Így a helyi lakossággal való érintkezés jórészt a vásárra korlátozódott, gyakorlatilag a környezetüktől elzártan működtek.

Közhelynek számít, hogy a bukaresti polgári családok számára státusszimbólumnak számított a székely szolgáló, szakács vagy dajka jelenléte a háztartásban. A női munkaerő kérdése azonban nem merült ki ebben. Számos adat támasztja alá a leánykereskedő hálózatok működését a Székelyföldön. Számos esetben Galaţiról, Bukarestből vagy Brăiláról hazaérkező székelyek jelezték a hatóságoknak, hogy falubeli, városbeli hajadonokkal találkoztak bordélyházakban, vagy látták őket, amint magukat az utcán árulják. 

Az illegális határátlépés bevett szokásnak számított, amelynek több oka is volt. A leggyakoribb: a községi elöljáróság nem terjesztette fel az útlevélkérelmet adóelmaradás miatt vagy, mert a kérelmező korábbi útja során késve, úti okmánya érvényességének lejárta után tért haza. 

A jelentős lélekszámú migráló lakosság egy része huzamosabb ideig nem tért vissza hazájába, ami az állampolgárság elvesztésével járt, ez pedig véglegesítette a romániai letelepedést. A maradásra vonatkozó egyéni döntések zöme az új hazában született.

A székely kivándorlás gyakorlatilag szezonális migrációként határozható meg, aminek negatív hatásai csak évtizedes eltolódással jelentkeztek. 

A kormányzat kezdetben közigazgatási eszközökkel próbálta korlátozni a migrációt, majd különböző gazdasági intézkedésekkel próbálta maradásra bírni a vándorbotot ragadókat. Annak az elképzelésnek a jegyében, hogy a székelység a magyar állam alappillére a keleti végeken, az állami szervek, megkésve, nemzeti érdekként értékelték helyben maradásukat. A székelység egészségi, erkölcsi és anyagi állapotának javítása érdekében különféle alternatívák fogalmazódtak meg. Ezek azonban inkább, mint tünetjavító intézkedések láncolataként értékelhetők, mintsem egy átgondolt, hosszú távú stratégia részeként.

Szerkesztette: Murvai Miklós

o0o

 

Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Aradi Szervezete 2019. április 9-én, kedden 18 órától a Jelen Ház nagytermében „A regáti magyarság a dualizmuskori nemzetpolitikában” címmel tart ismertető előadást. Meghívott előadó: dr. Makkai Béla, a Károli Gáspár Református Egyetem Új- és Jelenkori Egyetemes Történeti Tanszéke egyetemi docense, a Magyar Tudományos Akadémia köztestületi tagja, a probléma elhivatott, többkötetes kutatója.

 

Házigazda: dr. Borbély Zsolt Atilla.

Társszervező: Aradi Hagyományőrző Polgárok Egyesülete.

Minden kedves érdeklődőt sok szeretettel várunk!

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu