Arad | Fehér | Hunyad | Krassó | Temes
Jelenidő  |  Álláspont  |  Krónika  |  Sport  |  Gazdaság  |  Kultúra  |  Ifi  |  Egészség  |  Hitélet
Péntek, 2020. szeptember 25., 18.30
Művészeti tábor Apateleken

A szeretet életre hangol

2014. szeptember 08., 21.00 Hétfõ / Arad

Tíz iskolás gyermek az elmúlt tanévben hűségesen járt gitárórára a simonyifalvi kistemplomba (ahogy itt hívják az evangélikus templomot). Ezt meg kell jutalmazni – gondoltuk –, és egyúttal motiválni is kellene őket, hogy tovább gyarapítsák hangszertudásukat. Így született meg az az ötlet, hogy szervezzünk nekik zenetábort. Viszont az is jó lenne, ha megismerkednének más „kis zenészekkel”, esetleg új hangszerekkel. Isten adta az első gondolatot, és Ő úgy irányította a körülményeket, hogy megszülethetett az első zene- és képzőművészeti táborunk Apateleken (románul: Mocrea), az egyik szórványtelepülésünkön. A simonyifalvi és a vadászi gitárosokkal együtt a zerindi furulyások vettek részt e táborozáson, és néhányan a szórványokból, összesen 29 gyermek és 5 felnőtt – ennyinek tudtunk szállást biztosítani.

Keresztyén tábor lévén, fontos helyet kapott a lelki táplálék. A napi áhítatok alatt az Úr Jézus „Én vagyok…” mondásaival és a hozzájuk kapcsolódó történetekkel ismerkedhettünk. Az egyéni csendességek során mindenki önállóan tanulmányozta a Bibliából kijelölt részt, ezáltal részletesebben megismerhették és elmélyíthették az áhítaton hallottakat. Az esti csoportbeszélgetéseken pedig arra próbáltuk ráirányítani figyelmüket, hogy ezek a történetek miért aktuálisak ma is, hogyan vonatkozik személyesen ránk, és miként ültethetjük gyakorlatba, amit megértettünk Isten Igéjéből.

Jelképül Simon András grafikusművész A szeretet életre hangol című grafikáját választottuk (www.simongaleria.hu). Azért ezt, mert itt egyben benne van minden, amit mi fontosnak tartottunk ebben a táborban: a Szeretet (azaz Isten), a képzőművészet és a zene.

Délelőttönként a gyermekek képzőművészeti tevékenységeken vettek részt Brittich Erzsébet vezetésével. Különböző technikákkal ismerkedhettek meg: a ceruzarajztól kezdve a szénrajzon át az akvarell, majd a pasztell festészeti lehetőségeivel, belevonva a fény–árnyék megfigyelésének és a térlátásnak a fejlesztését. Végül pedig a linómetszés titkaiba avatott be bennünket a művésznő – talán ez aratott a legnagyobb sikert. A gyerekek buzgón vésték a linóleumot, majd kitartóan „kanalaztak”, hogy az elkészült linódúcról a nyomdafesték átkerüljön a fehér kartonra.

Délutánonként zenei foglalkozások voltak. Ezek keretén belül lehetőség volt új hangszeren tanulni; választhattak az orgona, a furulya, illetve a gitár közül. Az orgonáláshoz szükséges alapismereteket Bodnár Lajos borosjenői református lelkipásztor adta át a tanulni vágyóknak, a furulyásokat Kasza Rozália, zerindi tanítónő oktatta, a gitárosokat a feleségem, Deák Andrea vállalta el. A zenei foglalkozás másik részében mindenki a „haladó” csoportjába ment, vagyis azon a hangszeren gyakorolt, amelyen már tudott játszani, itt elmélyítve és fejlesztve eddigi tudását.

A szabadidőkben játszottunk, kirándultunk (a dombra, a „büdös” vízhez – az apatelki ásványvízforráshoz –, terepversenyeztünk, kötelet húztunk és rengeteget labdáztunk. Mindehhez azért volt energiánk, mert jókat ettünk, köszönhetően Deák Dórának, édesanyámnak, aki finom ételeket főzött nekünk. A heti menüt Várdai Éva (feleségem édesanyja) állította össze, a hozzávalók egy részét is ő állotta, a többit a szülők. Ugyancsak ő végzett el minden adminisztratív dolgot.

A tábor befejezéseként bemutatót tartottunk a templomban a helybeli gyülekezetnek és néhány borosjenői vendégnek. A jelenlevők megtekinthették a táborozók képzőművészeti alkotásait, és hallgathatták az énekeket, amelyeket a gyerekek orgonán, furulyán és gitáron kísértek. A koncertet és a kiállítást megszerveztük augusztus 31-én, a simonyifalvi kultúrotthonban. Nagy sikernek örvendett a bemutató itt is, több mint százan voltak jelen. Az utolsó táboros fellépésünk a nagyzerindi kultúrotthonban volt szeptember 7-én.

Zárásként csak annyit: hálás vagyok Istennek ezért a csodálatos hétért, köszönöm minden munkatársnak a segítséget, a háttér-imádságokat, a szülőknek a pozitív hozzáállást és az anyagi hozzájárulást, valamint a Bethlen Gábor Alapnak a pénzbeli támogatást. Reméljük, jövőre megszervezhetjük második művészeti táborunkat, és ha lesz rá anyagi fedezet, kibővíthetjük a szálláslehetőséget, hogy még több gyermek vehessen részt.

 

Képek és szöveg:

Deák Bálint lelkipásztor

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu