Arad | Fehér | Hunyad | Krassó | Temes
Jelenidő  |  Álláspont  |  Krónika  |  Sport  |  Gazdaság  |  Kultúra  |  Ifi  |  Egészség  |  Hitélet
Kedd, 2020. március 31., 02.35
Beszélgetés SIPOS GYÖRGY majláthfalvi farmerrel

„A vadászatot az élmények gazdagsága jellemzi” (1.)

Írta: Juhász Béla
2020. március 26., 10.00 Csütörtök / Arad

Milyen élete volt Sipos Györgynek az utóbbi 67 évben?

– Erről rettentő sokat tudnék mesélni. Majláthfalván születtem, szegény földműves családból származom. Öregapám az utolsók között lépett be a kollektívba. Nádfedeles háza volt. Az utolsók között cserélték ki cserépre a nádat.

Milyen volt a gyermekkorod?

– Mondhatom, szép. Az utcát, ahol laktam Cseperegnek hívták. Ott cseperedtünk fölfele. Az általános iskola elvégzése előtt lejött Zsombolyáról két tanár, és hívtak. Akkoriban a Csiky elődjében, a 3-ban 3-4 jelentkező volt egy helyre. Nem féltem a felvételitől, mert jó tanuló voltam, mégis elmentem a zsombolyai középiskolába. Nagyon jó iskola volt, bentlakással, kiemelkedően jó tanárokkal, kiváló volt a hangulat, fölöttébb jól éreztem ott magam. Két év után beharcoltam magam a tánccsoportba, ami nem volt könnyű. Tizenegyedikben országos második helyet nyertünk Bukarestben. Elsők nem lehettünk magyar és német tánccal. Az érettségi után még táncoltam ott két évet a városi kultúrház együttesében.

Hova mentél a líceum után?

– Első próbálkozásra sikerült a felvételi vizsgám Temesváron az Agrártudományi és Állatorvosi Egyetemre. És tovább táncoltam Aradon a Municípiumi Kultúrház együttesében. Akkoriban kezdődtek a Majláti vasárnapok, az egyedüli magyar kulturális rendezvény az egész megyében. A legelsőn én tanítottam be egy cigány táncot. A másodikon már magyar tánccal büszkélkedtünk. Én is táncoltam. Ott jöttem össze a feleségemmel.

Ismert aradiak is jártak oda?

– Vendégünk volt többek között Alaszu Pál, a festőművész, Znorovszky Attila, a Periszkóp Népszínház vezetője meg Kocsik József, aki főnök volt a megyei kulturális bizottságnál. Olyan sikeres volt ez a rendezvény, hogy a Román Televízió kétszer-háromszor egyenes adásban közvetítette. Ma már Majláti hétvégének hívjuk, és a 40. kiadáshoz értünk. Azért szerettem annyira, és szeretem most is, mert örül a lelkem, amikor látom a sok magyar fiatalt együtt szórakozni.

 

„Azt tehettem, amit szerettem”

 

Mikor kerültél vissza Majlátra?

– 1981-ben, főmérnökként. Előtte dolgoztam hat hónapot a Brăilai Nagyszigeten (oda helyeztek ki az egyetemről). Munkanélküli is voltam 4 hónapig, majd Szemlakra kerültem két évig az állami gazdasághoz, végül hazavergődtem Majlátra növényvédő mérnökként. Később kineveztek főmérnöknek.

Szerencsésnek tartod magad?

– Igen, mert világéletemben azt tehettem, amit szerettem. A mezőgazdaság, a téesz volt a mindenem. Szerettem csinálni, nem voltam lusta. Ha este nem tudtam körbejárni a téeszt a határban, reggel ötre odarendeltem Bandi bácsit, Taxi Bandit, a sofőrt a kocsival, és hétig, amikor kezdődött a program, körbeszaladtuk a határt. Viitorul TSZ volt a neve. Először Petőfi Sándornak hívták, de aztán átkeresztelték. Ott dolgoztam ’92-ig, amikor a téesz feloszlott. Nagyon sok szép lovunk volt, elárvereztük őket. Még mindig őrzöm a kalapácsot. Akkor úgy gondoltam, hogy épp eleget szolgáltam másnak, becsületesen, szívvel-lélekkel, most már meg kéne próbálnom magamat szolgálni. Így is tettem. 1996-ban megalakítottuk cégünket. Azóta ott dolgozom.

Egyedül?

– Vannak társaim, alkalmazottjaim. Közben a fiam, Robi is elvégezte a mezőgazdasági egyetemet. A menyem a kertészmérnökit; van néhány biológiaórája a Csiky Gergely Főgimnáziumban, délutánonként felügyeli a kicsiket ugyanott.  Közben lett két szép fiúunokám, Szilárd és Botond. Mindketten a Csikybe járnak. Szóval nyakig benne vagyunk a Csikyben.

 

„Megyei tanácsos lettem”

 

Mikor kapcsolódtál be a politikába?

– Amikor Majláton megalakult az RMDSZ, kollégámmal, Szőke Endrével jelen voltunk, és figyeltünk, azaz néztünk ki a fejünkből. Araddal mindig jó kapcsolataim voltak Matekovits Mihályon keresztül. Még mielőtt elmenekült Ceaușescu, mi ott voltunk a Főtéren, Horváth Imrével együtt. A majláti „nagy magyarok”-ból egyet sem láttam ott. Úgy döntöttünk, hogy ezekkel eddig sem közösködtünk, ezután sem fogunk.

Mire emlékszel még a decemberi eseményekből?

– Miután a diktátor meglógott, kerestem egy Ceaușescu-képet, kiraktam a majláti cukrászda elé, és ráírtam: „pisilés – 5 lej, kakálás – 100 lej”.  Legalább 15 méteres körben mindenki kikerülte. Még a vakok sem mentek el előtte. Amikor láttuk, milyen zavaros a helyzet a forradalom után, Endrével bementünk Vingára, a községközpontba, hogy lássuk, mi a helyzet ott. Borzasztó káoszt találtunk. Megpróbáltunk kicsit rendet rakni. Megszerveztük a járőrözést, vittünk benzint és akkumulátort a tűzoltóautóba, és a rendőröktől elzártuk a fegyvereket. Kezdtek érkezni a segélycsomagok, de az elosztásukba soha nem avatkoztunk be.

Hogyan lett belőled mégis politikus?

– 1994-ben eldöntöttük egy páran, hogy jelentkezünk az új választásokra. Endrével elmentünk Vingára, hogy legyen a tanácsban, aki az asztalra verjen szükség esetén. Ott lehúztam két mandátumot. Gyakran bejártam Aradra gyűlésekre, mindenkit ismertem az RMDSZ-nél. Megkérdezték, miért nem jelentkezem megyei tanácsosnak. Nem akartam annyira nagyra törni, végül csak feliratkoztam a listára. Mit ad Isten, megyei tanácsos lettem.

Mennyi ideig maradtál megyei tanácsos?

– Három mandátumot, tizenkét évig. Húsz évet lehúztam a politikában, betöltöttem a 65 évet, azt mondtam elég. És visszavonultam.

 

„Most már a fiam a főnök”

 

Megyei tanácsosként, otthon, Majláton vitted a farmot. Mit jelent ez konkrétan?

– Megdolgozunk 600 hektár földet. Megvettük a farmot, a régi gép- és traktorállomás területét. Most már a fiam a főnök, én nyugdíjasként aktiválok. És ez nagyon jó nekem.

Mit termeltek?

– Búzát, kukoricát, sörárpát, napraforgót. Sok gyümölcsfánk van, ültettem legalább 15 000 fát. Pálinkát főzök, egy kevés bort is csinálok. A farm mögött egy 3 hektáros akácerdőt hoztam létre. Úgyhogy Majláton csak nekem van erdőm.

Kinek a tulajdona a föld?

– Nagy része a miénk, a többit pedig béreljük. Van 8 állandó alkalmazottunk.

Télen mit csinálnak ők?

– Egy-másfél hónapig szabadok. Ilyenkor vágjuk le és dolgozzuk fel a disznókat, saját részre. Elkezdjük a gépek kijavítását; készülünk a tavaszi kampányra.

Nem hiányzik a politika?

– Őszintén szólva: nem. Sokszor feldühítenek bizonyos dolgok, amik a hazai politikában történnek.

 

„Fő gond az, hogy a gépek elavulnak”

 

Vannak maradandó emlékfoszlányaid gyerekkorodból?

– Cseperegen laktunk, aztán Ürgehátra költöztünk. Még most is így hívnák az utcát, ha nem nevezték volna el Strada Agronomuluinak. Erről jut eszembe, mennyit ürgésztünk gyerekkoromban. Hordtuk a vizet az ürgelyukba, tettünk egy hurkot a lyukhoz, és megfogtuk az ürgét. A gyerekek körében nagy hagyománya volt a mi utcánkban két nagyon régi népi játéknak, egyik a „dólézás”, a másik a „csülközés”. Igen népszerűek voltak, főleg tavasszal.

Mióta vonz téged a mezőgazdaság?

– Már általános iskolában szerettem a mezőgazdasági órákat. Vakációk idején nagyobb koromban minden nyáron dolgoztam. Amikor hazakerültem, Majlát 2800 tonna paradicsomot termelt exportra. Én paradicsomátvevő voltam, majd paradicsomrakodó.

Melyek a mai mezőgazdaság legfontosabb problémái?

– Borzasztó nagy gondot jelent az, hogy a gépek hamar elavulnak. Nem csak fizikailag, hanem erkölcsileg is. Tíz-tizenkét évnél tovább egy traktor nemigen tartja magát, csak ha nagyon jó a traktoristája. Tönkremegy, kifárad. Állandóan be kell fektetni! Új gépet kell venni, ami piszok drága. És ez az ország nemigen törődik azzal, hogy olcsó kölcsönt adjon a parasztnak. Ha mi is kapnánk az államtól egy olyan támogatást, mint amilyent kapnak a dánok vagy a németek, 400 eurót hektáronként, nem fájna ilyen nagyon a könyökünk.

A jó termés nem túlságosan függ az időjárástól?

– Több mindentől függ. A földtől, a műtrágyától, a gyomirtótól, a munkástól meg az időjárástól, az esőtől. Az esőnek nem te parancsolsz. Ha a többi közül is elszúrsz egyet, akkor nagy baj van.

Mit teszel akkor, ha semmiképp sem akar eleredni az eső?

– Akkor szoktam szólni Király Árpád esperes úrnak – jó viszonyban vagyok a papokkal –, és megkérem, hogy a falu végén mondjon el egy miatyánkot…

 

„Pénzt szereztem a magyar falvaknak”

 

Úgy tudom, hogy szókimondó ember vagy. Nem okozott ez kellemetlenséget neked?

– Nem szoktam véka alá rejteni a véleményemet. Megtörténik, hogy belátom, inkább hallgatnom kell. Ritkán történik meg ez. De káromkodni rengeteget szoktam. Apai nagyapám, Sipos Menyhért, ha egy kicsit spicces volt, úgy tudott káromkodni, hogy két órán keresztül nem ismételte meg önmagát. Én egy óra után leállok. De arra vigyázok, hogy senkit ne szidjak össze.

Szerinted milyen jó tulajdonságaid vannak?

– Nem sok. Segítőkész vagyok, ha látom, hogy baj van. Kb. ennyi.

Milyen rossz tulajdonságaid vannak?

– Nagyon sok.

Mondj egy párat!

– Szeretek vadászni, horgászni, kártyázni, kocsmába járni, iszogatni néha, szeretek jól enni.

Egyik sem vészes… Milyen politikai beállítottságú vagy?

– Nekem az RMDSZ-en belül fő feladatom az volt, hogy pénzt szerezzek a magyar falvaknak. Nem nagyon izgatott, hogy kitől lehetett szerezni. És többnyire sikerült is. Nem politikai beállítottság kellett ehhez, hanem egy kis ravaszság, egy kis huncutság, egy kis emberismeret.

 

„Minden életkornak megvan a maga szépsége”

 

Szereted az embereket?

– Mindig emberszerető voltam. De szeretem mindenkinek megmondani, hogy mi fáj. Ha meglátom, hogy szemetel valaki a faluban, felszedetem vele.

A szép nőket szereted-e?

– Most már múlt időben. Feleségem most is gyönyörű. A szép nő mindenkinek tetszik. Szécsi Feri barátom mondta egyszer: Én hűséget esküdtem a templomban, nem vakságot.

Félsz a betegségektől, a járványoktól?

– Sohasem féltem. Ha valami bajom van, visszarettenek egy kicsit, de idáig nem igazán volt egészségügyi gondom.

És az öregségtől félsz-e?

– Minden életkornak megvan a maga szépsége, csak tudni kell kihasználni.

 

„ Vigyázni kell a vadra!”

 

Mesélj, kérlek, egy kicsit fő hobbidról, a vadászatról! Mióta űzöd rendszeresen a vadat?

– 1971-ben, amikor hazajöttem egyszer az egyetemről, édesapám nagy boldogan megmutatott nekem egy vadászpuskát, és elújságolta, hogy vadász lett. Apámnál boldogabb csak én voltam. Átmentünk a szomszédba vadgalambot lőni. Akkoriban még nem volt olyan szigorú szabályozása a fegyverhasználatnak. Kezembe adta a sörétes, kétcsövű, csehszlovák vadászpuskát. És lelőttem a vadgalambot. Az egyetem befejezése után, ahogy hazavergődtem a Brăilai Nagyszigetről, Szemlakon összebarátkoztam egy öreg vadásszal, egy román bácsival, aki „fiam”-nak szólított. Ő segített hozzá, hogy letegyem a vadászvizsgát. Vele jártam le a Marosra vadkacsát és vadlibát lőni. Aztán egy idő után megnyugodtam. Eleinte minden vadász mohó.  Azután már nem csak lövöldözi a vadat, hanem respektálja is.

Hogy tudod tisztelni a vadat puskával a kezedben?

– Ahhoz, hogy vadászni tudjál, vigyázni kell a vadra! Én sok-sok éve januártól elkezdem etetni a fácánokat. Ez azért jó, mert akármilyen kemény tél van, a fácántyúkok kövéren, jó kondícióban kerülnek ki a télből. Van, hogy 2-3 tonna gabonát viszek ki egy szezonban. A felhizlalt tyúkok többet fognak tojni, több fácáncsibe fog kikelni. 

Milyen apróvadak élnek még a területeden?

– Ott vannak a nyulak, meg az őzek. Tavaly minden második nap kivittem nekik öt bála hereszénát, és szétszórtam. Egyetlen elhullott őzet találtam. A vadászterület másik végében 35 döglött állatra leltek. Csak hideg repcét találtak, azt ették és hasmenést kaptak tőle… Meg nagyon kell ügyelni a kártevőkre! A vadat minden bántja: a szarka, a szürkevarjú, a vadmacska, a róka, a sakál. Ezek mind vadpusztítók. Ha nem irtjuk ezeket a kártevőket, akkor ők fogják irtani a vadat. És ott vannak a kutyák! Senki nem mondja, hogy védeni kell a nyulat, az őzet, a szarvast, a vaddisznót a kutyáktól. Pedig ezek nagyobb kártevők, mint a többi együttvéve.

Ezek vadászkutyák?

– Nem. Kóbor kutyák. És nem szabad elpusztítani őket.

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu