Anyanyelv, élmény, barátság

Augusztus 22-e és 27-e között a temesvári, a végvári és a lugosi iskola 22 diákja a Rákóczi Szövetség szervezte Anyanyelvi táborban vett részt Sátoraljaújhelyen, Magyarországon. A buszon együtt utaztunk még 22 aradi diákkal, akikkel összebarátkoztunk.

Az út kicsit hosszúnak tűnt, de amikor végre odaértünk, nemsokára már a szobákba voltunk osztva, és kezdődött is a gyülekezés a vacsorára. Gyülekezéskor mindig megszólalt az ennek kijelölt dal, ugyanúgy, mint az a dal, ami reggel 7.20-kor ébresztett, illetve amely enni hívott. A több mint 400 gyerek, aki ott táborozott, csoportokba volt osztva, korosztály szerint. Nagyon sok izgalmas dolgot tapasztaltunk, mint például meglátogattuk a Magyar Nyelv Múzeumát, vagy részt vettünk az „Így tedd rá!” című kulturális délutánon, ahol együtt énekeltünk és játszottunk. Sok új dolgot tudtunk meg az élő történelemórán, de az egészségügyi és rendőrségi előadások is lenyűgözőek voltak. Az egyik kedvenc program a solymászati bemutató volt, ahol nagyon sokat megtudtunk a sasról, de meg is simogathattuk. Az istentiszteleten a pap bácsi egy mind a kicsikhez, mind a nagyokhoz szóló nagyon tanulságos történetet mondott el.

Minden este vacsora után egy érdekes esti program zajlott, mint például a komédiás gólyalábas előadás, vagy a lélegzetelállító tűzfújó produkció. Nagyon jól szórakoztunk a táncházban is, de olyan tevékenységeken is részt vehettünk, mint a kézműves műhelyek és a csoportzászlók elkészítése, ahol képzeletünket és kreativitásunkat szabadra engedve csodálatos dolgokat készítettünk. A „Ki mit tud?”-on pedig minden csoport egy kis előadást hozott össze, és azt kell mondanom, őszintén lenyűgözött, hogy milyen jó előadásokat láttam. A zsűri is pont így gondolta. Utolsó este, a búcsú buli után könnyes szemekkel köszöntünk el egymástól. Az öt nap alatt megtanultunk egy kis tábori táncot és egy szép kis dalt, amit minden este elénekeltünk közösen.

A tábor ideje alatt nemcsak sok új dolgot tanultunk, de életre szóló barátságokat is kötöttünk. A csoportvezetők is csodálatosak voltak, tárt karokkal fogadtak minket. Végül, de nem utolsósorban, meg szeretném köszönni a kísérő tanároknak: Muresan Noémi tanárnőnek és Palkó Margit tanítónőnek, hogy elkísértek bennünket. Nem is tudom elmondani mennyire hálás vagyok a Rákóczi Szövetségnek és az iskolának, hogy egy ilyen csodálatos élményre esélyt adtak. Én személyesen mindent megtennék, hogy jövőre is elmehessek, hogy újra találkozzak a csoportvezetőkkel, és újra érdekesebbnél érdekesebb programokon vehessek részt.

A csapat nevében

Musceac Tímea VI. osztályos tanuló