Arad | Fehér | Hunyad | Krassó | Temes
Jelenidő  |  Álláspont  |  Krónika  |  Sport  |  Gazdaság  |  Kultúra  |  Ifi  |  Egészség  |  Hitélet
Csütörtök, 2020. június 04., 03.15
Magyar szórványkonferencia Aradon

Bölcs jövőtervezés, a megmaradásunkért

Írta: Balta János
2019. november 18., 16.53 Hétfõ / Arad

Szombaton az aradi Városháza Ferdinánd Rermében 10 órakor nemzeti imánk közös megszólaltatásával kezdődött az RMDSZ szervezete szórványkonferencia, aminek a folyatatásaként a kisiratosi Rónasági citerazenekar megfiatalított csapata vidáman énekelve, citerázva bizonyította megyebeli magyarságunknak a kultúra-szeretetét, egyben az élni akarását, a jövőépítő szándékát.

 

 

Arad megye – magyar szempontból

 

A dísztermet csaknem megtöltő, az anyaországból és Erdély 14 szórványmegyéjéből érkezett küldötteket Faragó Péter Arad megyei RMDSZ-elnök, parlamenti képviselő köszöntötte, majd megköszönte a kisiratosi fiatalok virtuóz játékát. A vendégek közül megkülönböztetett tisztelettel köszöntötte, illetve prezídiumba kérte Winkler Gyula EP-képviselőt, az RMDSZ Hunyad Megyei Szervezetének az elnökét, valamint Brendus Rékát, Magyarország Kormánya Nemzetpolitikai Államtitkárságának a főosztályvezetőjét. Köszöntötte a parlamenti képviselő kollégákat, az RMDSZ országos elnökségét képviselő Magyari Tivadart, az RMDSZ Oktatási Főosztályának a vezetőjét, az Arad megyei elnököket, polgármestereket, alpolgármestereket, a civilszervezetek vezetőit, minden küldöttet. A résztvevőknek nagy vonalakban bemutatta magyar szempontból Arad megyét, ahol az RMDSZ 60 különböző rangú tanácsossal, 5 polgármesterrel, illetve 5 alpolgármesterrel rendelkezik. Különösen fontos Arad, ahol a megyei magyarságnak több mint a harmada él, itt működik a megye egyetlen magyar nyelvű középiskolája, a Csiky Gergely Főgimnázium, aminek a zavartalan működése, az oktatási intézmény és a bentlakás épületeinek a karbantartása, a jó feltételek közötti működtetése komoly odafigyelést kíván. Ebben nagy szerepe van Bognár Levente alpolgármesternek. Miután a szórványkonferenciának hatékony munkát kívánt, házigazda minőségében szólásra kérte Bognár Levente aradi alpolgármestert, a megyeközpont RMDSZ-szervezetének az elnökét, aradi tanácsost.

 

 

A mindenkori magyar kulturális központ örökségét is őrzi a város

 

Bognár Levente köszöntőszavait követően büszkén mutatta meg az őseink által épített dísztermet, a továbbiakban az itt zajló munkáról beszélt. Elmondta, a 23 tagú aradi tanácsban Szabó Mihály kollégájával, ketten képviselik a magyarságot, ami egyben azt is jelenti, hogy a helybeli magyar közművelődési élet – aminek része az Aradi Kamaraszínház és az anyanyelvű oktatás –működtetéséhez, illetve a magyar történelmi egyházak számára szükséges anyagi források jóváhagyását csak koalíciós partnereikkel közreműködve tudják megszavaztatni. Beszéde végén a konferenciának hasznos munkát, mindenkinek azt kívánta: érezze otthonosan magát Aradon, ahol a magyarság nem csupán a 13 hős tábornoknak a kegyeletét, hanem a mindenkori magyar kulturális központ örökségét is őrzi. A résztvevőknek azt kívánta: érezzék magukat itthon az őseink által épített Városházán, majd további hasznos tanácskozást kívánt.

Faragó Péter megyei elnök, mielőtt szólásra kérte volna Brendus Rékát, Magyarország Kormánya Nemzetpolitikai Államtitkárságának a főosztályvezetőjét, megköszönte a Magyar Kormánynak és a Nemzetpolitikai Államtitkárságnak az eddigi hathatós támogatását.

 

 

„Egyszerre van jelen a közösségi építkezés igénye és a közösségi védekezés kényszere”

 

Brendus Réka főosztályvezető köszöntötte a szórványkonferencia résztvevőit, majd kifejtette: „Bethlen Gábor születésének 439., halálának 390. évfordulóján mi mással is kezdhetném mondandómat, mint Bethlen Gábor gondolatával, melyet Rhédey Ferenchez írt: »Kegyelmednek én ezeket azért akarnám értésére adnom, hogy kegyelmed is gondolkodjék az állapotról, és az kikkel illik, beszélgessen, erős kötelessége vagyon kegyelmednek is, ne veszessük el, uram, a hazát, mert ha ezt elvesztjük, mi mást nehezen, avagy nem is találunk«.

Benne van ebben a gondolatban mindaz, amit ma, a magyar szórvány napján, nekünk is újra meg újra meg kell tanulnunk. Mindenekelőtt az, hogy »az kikkel illik, beszélgessünk« – azaz változatlanul keressük a párbeszédet mindazokkal, akikkel együtt élünk, hiszen a magyar szórványközösségek megmaradásának és fejlődésének ez az alapja. Ott van továbbá a felhívás a kötelességre, a felelősségvállalásra. Ez sem ismeretlen számunkra, hisz folyamatosan szembesülnünk kell közösségeink mindennapos problémáival, intézményeink – és különösen az anyanyelvű oktatás – fenntartásának kihívásaival. Szórványközösségeinkben egyszerre van jelen a közösségi építkezés igénye és a közösségi védekezés kényszere. Ebben a kettősségben kell felelősséget vállalnunk, és azt mondhatjuk, hogy eddig sikerrel vettük a legnagyobb akadályokat. Szórványkollégiumaink, közösségi intézményeink erősek, az utánunk jövő nemzedékek számára jövőképet tudunk biztosítani. Ám ez nem egy befejezett történet, hiszen mindannyian tudjuk, hogy mit jelent újra meg újra megküzdeni az eredményekért, újra meg újra lendületet adni a közösségnek.

Nagyon találó ebben a kontextusban Bethlen Gábor másik, közismert és sokat idézett mondata: »Nem mindig lehet megtenni, amit kell, de mindig meg kell tenni, amit lehet«.”

Ahhoz azonban, hogy megtehessünk mindent, amit kell, elsősorban egymásra kell figyelnünk. Az egymásra figyelés lényege az, hogy minden magyarért felelősek vagyunk, bárhol is élne a világon. Ezt a célt szolgálják az RMDSZ által elindított székely–szórvány együttműködési program, és ezt szolgálja a magyar kormányzat elindította olyan programok, mint a szórványkollégiumok támogatása, vagy a Petőfi Sándor program. És a bevezetőben idézett gondolatában ezt üzeni Bethlen Gábor is: „ne veszessük el, uram, a hazát”. Mert minden elveszített magyar ember a közösség és a haza vesztesége – ezzel szemben minden, nyelvében, hitében és identitásában megtartott magyar emberrel erősebbé válik a közös haza, szilárdabbá építményünk.

A „minden magyar felelős minden magyarért”Szabó Dezsői szállóige mindennél tisztábban épp a szórványközösségekért viseltetett felelősségben nyilvánul meg. Ott, ahol már az egyszerű magyar szó is fontos lépés lehet egy magyar gyermek magyar felnőtté válásának folyamatában. Ott, ahol egyáltalán nem természetes, és különösen nem egyszerű dolog a hagyományőrzés, vagy a magyar nyelvű vallásgyakorlás.

„Mindezt pedig, az egyszerű magyar szótól a magyar felnőtté válásig ott kell megtennünk, ahol közösségünk tagjai élnek – még akkor is, ha csekély számban. Mert ez a hazánk. Mert mi más hazát nehezen, avagy nem is találunk – zárja gondolatát Bethlen Gábor.

Úgy kell tehát építkeznünk, hogy közben mindig arra is gondoljunk, hogy bármerre is mennénk, mindenhol lehet egy olyan magyar ember, akihez szintén el kell érjen a kezünk. És ha megtaláltuk, és megfogtuk az ő kezét is, akkor tudjuk majd igazán, hogy együtt teljes közösséggé váltunk. Ez ad erőt nekünk is, akik felelősséggel tartozunk – és ez ad erőt annak is, akit megőriztünk magyarként. Isten adjon erőt mindannyiunknak ehhez a munkához!” – zárta beszédét Brendus Réka főosztályvezető.

 

 

Oktatás és színjátszás

 

Faragó Péter megyei elnök, a szórványkonferencia moderátora, miután megköszönte Brendus Réka főosztályvezető asszonynak a magvas beszédét, az anyanyelvű oktatás kiemelten fontos jellegét ecsetelte, majd szólásra kérte Magyari Tivadar RMDSZ-ügyvezető alelnököt, az Oktatási Főosztály vezetőjét. Magyari Tivadar hozzászólásában érintette a romániai magyar nyelvű oktatás sarkalatos kérdéseit. Ezt követően Faragó Péter az aradi magyar színjátszás 200 évéről, annak a hagyományáról beszélt. A színház első 100 éve és a második fele közötti működés teljesen más körülmények között zajlott, ugyanis az impériumváltás után állami támogatásra nem számíthatott, a kommunista rendszer 1948-ban meg is szüntette, az aradi színházkedvelő közönség évtizedekig csupán vendég előadásokat nézhetett meg. Ennek a pótlására születet meg az Aradi Kamaraszínház-projekt, annak befogadó színház formája, amit a Bethlen Gábor Alap közvetítésével Magyarország Kormánya is támogat.

A továbbiakban felkérte Tapasztó Ernőt, a Kamaraszínház igazgatóját, aki a Magyarország Kormánya támogatta Szórványkaraván színház tapasztalatait osztotta meg a hallgatóságával. Vele párhuzamosan megszólalt Fekete Réka, a Kamaraszínház titkára, Éder Enikő színművész, az előadások rendszeres szereplője, illetve mindazon magyarlakta települések képviselői, pedagógusai is véleményükkel támasztották alá a színház előadásainak, az általuk a vidéki magyarságot megcélzó üzenetek fontosságát, hasznosságát.

 

 

Elleshették egymás tapasztalatait

 

Az aradi szórványkonferencia végén Faragó Péter megyei elnök és Winkler Gyula EP-képviselő, Hunyad megyei elnök számoltak be a sajtónak a végzett munkáról.

Amint Faragó Péter kifejtette, véleménye szerint nagyon jó találkozó, beszélgetés volt, hiszen ki lehetett beszélni a romániai magyarság sarkalatos problémáit, illetve elleshették egymás tapasztalatait, egymásra tudtak figyelni mindazok, akik a Magyar Nemzet tagjaiként önhibájukon kívül szórványhelyzetbe kerültek, így kell megélniük a magyarságukat. Nagyon sok lelkes, tenni akaró, jó szándékú ember találkozott Aradon. Ezek a találkozások, beszélgetések nagyon fontosak, hiszen mindannyian a közös érdekben próbálnak tenni valamit. Minden ilyen találkozónak a legfontosabb prioritása a magyar oktatás, amelyben rengeteg kihívással szembesülnek azért, hogy minden magyar gyermek anyanyelvű iskolába járhasson.

Az RMDSZ szórványstratégiájának a mozgatója, a kitalálója Winkler Gyula EP-képviselő hozzáfűzte: köszöni a méltató szavakat, de nem vele kezdődött az RMDSZ szórványstratégiája. Nem csak azért, mert elkötelezve érzi magát, illetve az SZKT-ban ő a Szórványfrakció elnöke, hanem Vajdahunyadon a Dél-erdélyi szórványban született, ott élt és tanult és manapság is ott politizál. EP-képviselőként is mindig megpróbálja képviselni a szórványmagyarságot is.

„Ami a mostani szórványkonferenciát illeti, megköszönjük a házigazdáknak, az RMDSZ Arad Megyei Szerzetének, Faragó Péter elnöknek és Bognár Levente alpolgármesternek a kiváló szervezést. Úgy érzem, itt mindenkit áthatott a hely szelleme is, hiszen nem akárhol, hanem a Bánság és a Partium határán, a legfontosabb történelmi helyén vagyunk.

 

Úgy vélem, nagyon hasznos és szókimondó konferenciának voltunk a résztvevői, szinte minden szórványmegye képviselője hozzá is szólt a vitához. Talán a történelmi Máramaros és Resicabánya környéke az, ahol a legnagyobb a veszély, ezért az ő gondjaik sokkal drámaiabban fogalmazódtak meg. Mert az asszimilációs nyomás ellen ott lehet legnehezebben védekezni, ahol a legkevesebben vagyunk. Sok volt a pozitív kicsengésű hozzászólás, sokan jó projektekről számoltak be. Kiemelném a délutáni oktatásról szóló projektet, ami idén szeptembertől indult be több mint 1 millió eurós költségvetéssel, amit Magyarország Kormánya biztosít, és ami több mint 1800 diáknak a szórványvidékeken és Bukarestben biztosítja a délutáni foglalkoztatást. Másik az Óvoda-bölcsőde Program, amit szintén Magyarország Kormánya biztosít és a történelmi egyházainkkal közösen valósul meg. Fontos, hogy az önkormányzatokban, főként a megyeszékhelyen, sok helyen alpolgármesterünk van: Aradon, Temesváron, Brassóban, Nagybányán és Déván. Ez nagyon fontos, hiszen az egyházi ingatlanokban működő óvodák és bölcsődék bekapcsolódhatnak az állami finanszírozási keretbe. Szép szavak hangzottak el az Örökségünk Őrei tantárgyversenyekről, amelyek valamikor a szórványprogramban indultak el.

Megvonva a szombati tanácskozás mérlegét, elmondom: szókimondó pozitív kicsengésű tanácskozás volt. Az hogy a Magyar jövőt a szórványban!mottót adtuk az új RMDSZ szövetségi cselekvési tervnek, az nem üres szlogen, hanem erős fedezete van a mai konferencia mérlegében, a hozzászólásokban. Vagyis, annak ellenére, hogy a demográfia nekünk nem kedvez, mégis van egy olyan tendencia, miszerint erősödnek a szórványközösségek. Legalábbis erősödik az intézményrendszer, az egyházakkal, az ifjúsági szervezetekkel való együttműködés, a Magyar Házak rendszere, a magyar napok programjainak a megszervezése. Temesvári ajánlatra megpróbáljuk a magyar napokat úgy összehangolni, hogy teszem azt, Temesvár ne akkor szervezze, amikor Arad. Mert a közösségek meglátogatják egymást, tehát többszörös sikerélményt lehet biztosítani. A szinkronizációs program meg fog születni. Elfogadtuk a Szórvány Cselekvési Tervnek a III. kiadását, amiből 10 évvel ezelőtt fogadtuk el az elsőt Déván, 5 éve Temesváron újítottuk meg, most itt Aradon másodszorra újítottuk meg. A Szórvány Cselekvési Tervet, aminek pénzügyi vonatkozásai vannak, azokat az SZKT következő ülésén fogjuk előterjeszteni, és annak a megszavazása pénzügyi felelősséggel jár. Éppen ezért megköszönjük a Communitas Alapítványnak, a Bethlen Gábor Alapnak, Magyarország Kormányának, minden olyan RMDSZ-testületnek, amely valamilyen módon támogatja a jelzett programokat. Köszönetet illik mondani a székely megyék önkormányzatainak, Kovászna és Hargita megyékre gondolva, amelyek a lehetőségekhez mérten támogatják a székely–szórvány együttműködést. Természetesen, a gondjaink teljes megoldásához többszörösen több támogatásra lenne szükség a reális igények kielégítéséhez.

Elfogadtuk tehát az 5 fejezetből álló programot. Az eddigi fejezetek: a Társadalomszervezési Programok, aminek 12 alcíme van a II. az Oktatáspolitika, a III: az Ifjúság, illetve szórvány sajtó és média fejezetek az V, ami megjelenik az Egyházak címmű fejezet. Mert a szórványban a történelmi magyar egyházaknak hagyományos szerepük van. Az, hogy a mi történelmi egyházaink többet vállalnak a többségieknél, az hagyományos: szociális gondozás, oktatásban való szerepvállalás, kultúrában, identitás megőrzésben, anyanyelv-használatban és még sorolhatnánk. Azért tettük be a programunkba, hogy jelezzük: szorosabbra akarjuk venni a kapcsolatot a történelmi egyházainkkal, hiszen a szórványban minden magyar intézmény rendkívül fontos.”

Újságírói kérdésre, miszerint, az RMDSZ felső vezetése tudja-e, hogy a történelmi egyházaink hány ingatlant, illetve mennyi földterületet nem kaptak még vissza, és mit lehet a visszaszolgáltatásért tenni? Winkler Gyula hozzáfűzte: „Tudjuk, hogy a restitúciós folyamatot évekkel ezelőtt leállították, tudjuk a módját is, nem akarok kitérni, de tudjuk: Romániában milyen az igazságszolgáltatás helyzete, és mit kell tenni a megjavításáért. Ugyanakkor reményeink vannak arra, hogy az új kormány lépni fog ez irányban. Ez benne van a protokollumban, amit az RMDSZ aláírt a Nemzeti Liberális Párt képviselőivel. A kormánytámogatás fejében. Pontos számokat most nem tudok mondani, de két dolog szükséges: a folyamat újraindítása, a létező intézményrendszernek a működésbe hozása, ami leállt. Ezt újra kell indítani és nemcsak a visszaszolgáltatást, hanem azt is, hogy utána az egyházaink olyan támogatási rendszerben részesüljenek, ami méltányos. Mert számos esetben a többségi történelmi egyház és a magyar felekezetek igen méltánytalan arányban vannak. Ott, ahol az RMDSZ önkormányzati tisztviselőkkel rendelkezik, ezen még lehet javítani, de sok olyan hely van, ahol teljesen méltánytalan állapotok állnak fenn. Ezen a viszonyon változtatni kell. Ebben kulcs évnek számit 2020., amikor parlamenti választások lesznek. Bízom abban: ha az RMDSZ jól szerepel, akkor új eszközöket szerezhet ez ügyben: parlamenti képviselet, kormányzati szerepvállalás, ami harmadik eszköz lehet a jelzett méltánytalanságnak a felszámolásában.”

Faragó Péter parlamenti képviselő az elmondottakhoz fűzte: „A restitúció tarthatatlanságát mutatja: a Nemzeti Liberális Párttal megkötött együttműködésben éppen ez az egyik hangsúlyos követelés, hiszen évek óta látjuk a tarthatatlan helyzetet, hogy a jogos elvárásoknak nem tesznek eleget. Éppen ezért benne van a protokollumban, hogy a kormány az 1 éves időszakában mindent megtesz a restituciós folyamatok újraindításáért.”   


 

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu