Arad | Fehér | Hunyad | Krassó | Temes
Jelenidő  |  Álláspont  |  Krónika  |  Sport  |  Gazdaság  |  Kultúra  |  Ifi  |  Egészség  |  Hitélet
Szombat, 2022. augusztus 13., 06.59

Czakó Margit

Írta: Jámbor Gyula
2021. november 14., 17.30 Vasárnap / Arad

Ha vártál volna még szűk negyedévet, jövő év februárjának elején beléptél volna a 10. X-be. 
De tudom, ez nem így megy: amikor menni kell, hát menni kell.
Neked most kellett. 
Tudomásom szerint – ezt tudós helytörténész-barátom megerősítette – Te voltál minden idők második legmagasabb életkort megélt erdélyi magyar újságírója: az első Pintér Lajos. 
Minden közeli ismerőstől nehéz búcsúzni, egy volt kollégától különösen. A fiatalok – huszon-, harminc- vagy negyvenévesek, jól kitalálta a sors – nemigen gondolnak az elmúlásra, hatvan-hetvenen, pláne nyolcvanon túl ez mondhatni napirenden lévő természetesség. „Élünk és meghalunk”, hallottuk volt egy híres magyar slágerben is. 
A kérdés csak az, hogy mikor.
Drága Margit, most búcsúzunk. 
E sorok írója nyilván elfogult, hisz kb. két évtizeden át, 1969 legelejétől 1988-ig, nyugdíjba vonulásodig, szerkesztőségi kollégák voltunk. „Harcostársak”, mondták sokszor (olykor nem feltétlenül gúnyorosan) akkoriban, furcsa időkben, amikor jószerivel semmi nem volt a természetes helyén. Bár nagyjából mindenki tudni vélte a kollégák között, ki hány pénzt ér. Hogy kinek tárulkozhat ki, kinek nem. Utóbb kiderült: némelyek, hál’ Istennek, hiába éltek a gyanúperrel.
Margitért tűzbe tettem volna a kezem. 
Karakán, egyenes jellem volt, aki sokszor szembe mondta az érintettnek azt, amit gondolt. Néha a háta mögött, alulírott tanúsíthatja. Ilyenkor, csak a nőkre jellemző bájjal, nem felejtette el hozzátenni: „Most, ugye, gonosz vagyok”. Majdnem mindenkor igaza volt szarkasztikus megjegyzéseivel. És kollégáinak, barátainak mindíg feltétel nélkül segített. 
Búcsúzom kedves, egykori kolléganőmtől. Legutóbb, nem egészen egy hónapja nálunk, főleg nála jóval fiatalabb ismerősünk, félig-meddig újságíró-kolléga temetésén találkoztunk. Nehezen mozgott, lányának kellett támogatnia. De ő leróni végső tiszteletét kötelességnek érezte.
Most előtte hajtunk fejet. 
Az aradi magyar újságírás második világháború utáni „nagy öregjeinek” egyike távozott.
Még vannak hárman-négyen nyolcvanon túli, vagy affelé közeledők.
Legyen nekik is, ha eljön az idő, könnyű a föld.

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu