Arad | Fehér | Hunyad | Krassó | Temes
Jelenidő  |  Álláspont  |  Krónika  |  Sport  |  Gazdaság  |  Kultúra  |  Ifi  |  Egészség  |  Hitélet
Szerda, 2022. május 18., 00.09

Déván is megemlékeztek a madéfalvi veszedelemről

Írta: Gáspár-Barra Réka
2022. január 10., 17.06 Hétfõ / Hunyad

Január 7-én a dévai Szent Antal plébánián is megemlékeztek az 1764-es madéfalvi veszedelemről. A 258 évvel ezelőtt zajlott történelmi esemény ma már gazdag irodalommal rendelkezik, személyes visszaemlékezésektől, hazafias pátosszal átszőtt kötetekig és komoly forráskritikával megírt történelmi munkákig. A dévai megemlékezés szervezője, fr. Főcze Bonaventúra plébános, László János telepesgazda emlékiratait idézve elevenítette fel a madéfalvi történéseket, illetve a bukovinai székelyek Hunyad megyei betelepítését. „A magyar kormány a 19. század végén, illetve a 20. század elején egy úgynevezett csángó-programot indított, hogy a Kárpátokon kívüli magyarokat visszahozza a magyar hazába. A program csak részben valósult meg, a kisebb létszámú, Bukovinában élő székelyeket sikerült visszatelepíteni, ugyanis a falvaik még az Osztrák–Magyar Monarchia részét képezték, míg a csángók Románia területén éltek. Az 1892-es és az 1911-es telepítések során szekerekkel indultak el a családok, amelyek egy részének Déván, Vajdahunyadon, Sztrigyszentgyörgyön és Csernakeresztúron biztosítottak földet, vagy házat. (...) Déva az elvándorolt székelyek fogadására jelentkezett és az akkori polgármester, dr. Issekutz Gergely szívügyeként tekintett a telepesekre, ezért merték atyjuknak szólítani. Valóban második apjuk volt a telepeseknek. Sokszor haragudott, bosszankodott, de szerető apa módjára mindent megtett a telepesekért. A két nagy hullámban összesen 99 család telepedett be az öt bukovinai faluból (Istensegíts, Hadikfalva, Andrásfalva, Józseffalva, Fogadjisten). Az 1910-ig betelepült 288 lélek 1934-re 1250 főre szaporodott, annak ellenére, hogy az első világháború innen is elvitt 13 családapát és 11 legényembert. 1910-ben 35 újabb család jött, összesen 292 lélek” – idézte László János telepesgazda emlékiratát fr. Főcze Bonaventúra. 1764. január 7-e gyásznap tehát a magyar a történelemben, de hivatalosan a bukovinai székely népcsoport születésnapjaként emlegetik.

A magukat bukovinai székelyeknek vallók többsége ma is szilárdan ragaszkodik hitéhez, hagyományaihoz. A Hunyad megyei magyarság körében egyedül a bukovinai székelyek esetében beszélhetünk még élő hagyományokról. Bár a kommunizmus éveit is túlélő, zsidózás néven emlegetett hajdan népszerű katonajáték és sok egyéb népszokás már kihalóban van. A csernakeresztúri Hagyományőrző Egyesület kitartó munkájának köszönhetően azonban a bukovinai székely táncok, dalok, népmesék nemzedékről nemzedékre továbbadódnak. A népcsoport valós történetének feltárásában a dévai László Gergely Pál végez kitartó munkát.

Az idei dévai megemlékezésen, a többségében szintén bukovinai székely leszármazottakat tömörítő Szivárvány Nyugdíjasklub tagjai is szép számban részt vettek. Vezetőjük, Iudt Borbála, rövid felszólalásában köszönetet mondott a szervezőknek és egy 1847-ben lejegyzett madéfalvi siratóéneket adott elő. A Fel-Csík nagy bánatja, Madéfalva kára című dalt ugyan a szakmabeliek műdalnak tartják, híven tükrözi az 1764-es események köztudatban élő emlékét. Hasad a szép hajnal, / Vérbársony arannyal; / S zúg a nagy Hargita / Szüntelen sok jajjal; / Igy vérzé fejünköt / Siculicidium.

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu