Arad | Fehér | Hunyad | Krassó | Temes
Jelenidő  |  Álláspont  |  Krónika  |  Sport  |  Gazdaság  |  Kultúra  |  Ifi  |  Egészség  |  Hitélet
Vasárnap, 2021. szeptember 19., 14.19
https://kolozsvar.mfa.gov.hu/page/kerelembeadas
Makói segítséggel emléktáblát avattak Nagylakon

Dr. Könyves-Kolonics József szellemi öröksége

Írta: Balta János
2019. október 14., 10.00 Hétfõ / Arad

A Nagylakon megtartott emléktábla avatáson – annak idején beszámoltunk róla – Szikszai Zsuzsanna, a Makói Múzeum és Levéltár igazgatója beszélt Könyves-Kolonics József életrajzáról.

A tiszteletteljes köszöntések és a felvezetőt után az igazgató kifejtette: Arra az emberre, politikusra, ügyvédre, apára, nagyapára, dédapára emlékeznünk, aki Makó város történetének, közéletének meghatározó, markáns személyisége volt a 20. században.

„Emléktáblát, emlékjelet jöttünk avatni, mert egy-egy ilyen tábla túlmutat az egyszerű üzenet jelentőségén. Nemcsak azoknak fontos, akik ma itt vannak, hanem Nagylak román, szlovák és magyar nemzeti közösségeinek, de a makóiaknak is hogy talán elfeledett, de nagyra becsült elődeiket megismerjék, megismertessék.

Nagylak egykori szülöttének, dr. Könyves-Kolonics Józsefnek az élete még most is hat ránk emlékével, egykori cselekedeteivel, írásaival, gesztusaival, igazságszeretetével megérint, közösséggé formál bennünket. Hidat emel nemzetek, városok között, barátságot, együttműködést épít a városok lakói, vezetői között.”

Mi ez, ha nem megkésett, egy múltból felsejlő üzenet, amiért hálát kell mondanunk azoknak, akik az emléktábla elkészítését támogatták, szorgalmazták?

Külön köszönet jár Nagylak Város Képviselő-testületének és Ioan Radu Mărginean polgármester úrnak, amiért kezdeményezésünkre nyitottak voltak, támogatták ezen ünnepség létrejöttét. A makói József Attila Múzeumnak, az emléktábla kezdeményezőjének köszönet és hála. Ugyancsak köszönet dr. Orbán Katalin aktív segítségnyújtásáért és a program megszervezéséért, továbbá a családnak, amiért megengedték az emléktáblának a házuk falára való elhelyezését – hangzott el.

Az emléktábla Kalász Sándor és kedves felesége, Marika makói kőfaragók munkáját dicséri, az magyarul és románul hirdeti Könyves-Kolonics József munkásságát a járókelőknek, egyben bizonyítja, miként őrzi a város egykori szülöttének, lakójának az emlékét.

A jelenkor emberének mindenkori feladata, hogy megőrizze és kiemelje elődeinek sorából azoknak a példáját, akik tudásukkal és energiájukkal elsősorban nemzetük szolgálatába álltak. Ezért is fontos dr. Könyves-Kolonics József életútjának az ismertetése.

Dr. Könyves-Kolonics ízig-vérig politikai alkat volt, nézeteit szilárd meggyőződés, morális szemlélet és elvhűség jellemezte. Kossuth függetlenségi eszméi hatották át gondolkodását, ami párosult a nincstelen kisemberek sorsának átérzésével: így 48-as szellemiségű nézete plebejusi szellemmel párosult. Közéleti tevékenységét az etikai morál, a meggyőződés melletti kiállás jellemezte. Nem ismerte a megalkuvást, meggyőződéséből jottányit sem volt hajlandó engedni. A magának teremtett, filozófiailag megalapozott eszményi tiszta demokratikus szellemben élt. Talán ezért is jellemezte Milotai István, a kor reprezentáns újságírója a francia jakobinizmusnak elkésett, magyar, tiszántúli, vidéki áldozatának.

Küzdelmes gyermekkorra a mai romániai Nagylakon kezdődött, ahol 1884. január 28-án született. Édesapja, Kolonics József bognármester volt, akit korán elvesztett, édesanyja súlyos tüdőbeteg lett, ezért a rokonai gondoskodtak a neveltetéséről. Körülményei miatt a tehetséges ifjú előtt a papi pálya állt nyitva. Esztergomban a premontrei rendnél kötött ki, de amint Kossuthról dehonesztálón nyilatkoztak, otthagyta a rendet és Kolozsváron joghallgató lett. Atyai barátságba került a művelt, szabadgondolkodó Könyves Sámuel nagylaki vendéglőssel, aki örökbe is fogadta. Ezért vette föl a Könyves előnevet. 1909-ben Nagylakon házasságot kötött Becker Arankával, akitől 3 gyermeke született. 1911-ben Nagylakon nyitott ügyvédi irodát. 27 éves korában már elnöke a Függetlenségi és 48-as Párt nagylaki kerületének. Justh Gyula, a párt országos elnöke hamar megkedvelte, „szívem gyermekének” nevezte. A Kossuth Pártnál radikálisabb nézeteket vallott, ezért 1912-ben köztársasági programmal az országban először jutott be a megye parlamentjébe. Republikánus meggyőződése és a királyság intézménye elleni lázítás miatt bűnvádi eljárás indult ellene: pénzbírságra és háromheti szabadságvesztésre ítélték.

1920-ban Makón nyitott irodát, ettől kezdve a Maros-parti város közjogi harcának fáradhatatlan résztvevője, irányítója. Következetesen a földnélküliek óhajának kielégítéséért: a mezőhegyesi állami birtokból, a földeáki Návay, a deszki Gerliczy vagy a lelei püspöki uradalmi földekből az igényjogosultak gondjának enyhítéséért harcolt. Küzdelmeinek fóruma a városi képviselőtestület és a megyei törvényhatósági bizottság.

Közéleti tevékenységét annyira elismerték, hogy 1932-ben városi főügyésszé választották. Ezután is hű maradt eszméihez, a képviselőtestület termében csak helyet cserét, de szívet nem.

A helyi és megyei választásokon mindig sikeres volt, az országgyűlési mandátumszerzési küzdelemben azonban a kormánypártiakkal szemben három alkalommal is alulmaradt. Azon közéleti személy volt, aki elismerte ellenfeleinek a tehetségét, ha rátermettségük szilárd erkölcsi magatartással párosult.

Tagja volt a makói Espersit János baráti körének, melyben költők, művészek, gondolkodók kaptak helyet, s akik az akkori makói szellemnek és közéletnek a meghatározó személyiségei voltak. Ezen értelmiségiek felismerték feladatukat és betöltötték küldetésüket a város társadalmi életében. Így Juhász Gyula, Móra Ferenc, Kesztner Zoltán, József Attila és Réti Ödön mellett Könyves-Kolonics József is méltó, megbecsült helyet foglalt el közöttük.

Később, a közélet fasizálódásnak észlelésekor jelszava: állok a strázsán. Erdei Ferenc, Futóhomok című művét e szavakkal dedikálta: „Kolonics Jóska Bátyámnak, a hű strázsának ajánlom. Makó, 1937. okt. 6.” Erdei magát Könyves-Kolonics tanítványának tekintette. Egyetemistaként az 1931. évi országgyűlési választáskor Kolonics mellett korteskedett. Nem véletlen, hogy ő lett Erdei principálisa, az ügyvédi kamaránál 1937-ben Könyves-Kolonics Józsefnél volt ügyvédjelöltként bejelentve.

 

Új világ születik

 

Az oroszok bejövetele utáni nap, 1944. szeptember 27-én a szovjet katonai parancsnok hadijog alapján – polgármesteri jogkörrel – polgári városparancsnoknak nevezte ki. Neve a kifüggesztett plakátokon Makó-szerte megnyugvást eredményezett. Írásban is hitet tett az új világ születése mellett: „Kiállunk jelenteni, hogy az elpusztult régi gárda örökébe egy győzelmes új világ érkezett. Kiállunk jelenteni, hogy a városunkban többé nem az országunkat, országokat, nemzeteket és népeket rablógyilkos módjára pusztító német náci szellem az úr. Az aljas gonoszság és öngyilkos butaság szellemét elűzték a fölkelő nap sugarai. Új világ születik.”

Erdei Ferenc már 1944 novemberében Voltak férfiak címmel nagy tisztelettel írt tanítómesteréről: „Nehéz volt a végnapjait élő és innen már elűzött népgyilkos rendszerben bátor hazafinak, meg nem alkuvó demokratának és egyáltalán helytálló férfinak lenni. Nehéz volt, de nem lehetetlen. Mégis fehér holló az ilyen, s úgy kell rámutatnunk ezekre, mint ritka szálfákra a meglapuló bozót közt (…) Könyves-Kolonics József Makó közéletében volt ilyen ritka szálfa a legsötétebb években.”

1945-ben a polgármester-választással megszűnt városparancsnoki megbízatása, nemzetgyűlési mandátuma lejárt, a város és a megye parlamentjéből kiszorult.

1945. március 28-án megyei tiszteletbeli főügyésznek nevezték ki, tisztségéről 1946. november 9-én lemondott. Január elején dr. Tézsla József ügyvéd, Erdei Ferenc gimnáziumi és egyetemi társa fűtetlen szobában, semmi jövedelemmel nem rendelkezve, nyomorogva találta. Január 14-én arról értesítette a családot, hogy Erdei Ferenccel mindent elkövetnek érdekében. A megüresedett makói közjegyzőségre nevezték ki. 1950. novemberében állásából menesztették, nyugdíját megvonták. Ismét Erdei Ferenc segített, Révai József közbenjárására 400 forint „kiemelt” nyugdíjban részesült.

Utolsó éveiben megkeseredett, csalódott, kiábrándult és betegeskedő emberként vegetált. 1955. május 29-én halt meg. Néhány barát, köztük Erdei Ferenc is – kísérte utolsó útjára. Nem jelent meg róla nekrológ, sírjánál nem búcsúztatták. A család döntésére, papi beszéd se hangzott el. Spontán összesereglett cigányok húzták el az öreg fiskális kedves nótáit.

Sírja a makói római katolikus temetőben található. 1974. szeptember 26-án emléktáblát avattak tiszteletére Makón, most 40 évvel később itt, a szülővárosában – zárta Könyves-Kolonics József életrajzát Szikszai Zsuzsanna igazgató.

A továbbiakban felidézte néhány közismert író, költő hozzá fűződő emlékeit, közöttük a József Attilához kapcsolódó humanista viszonyát is, akit makói tartózkodása idején anyagilag rendszeresen támogatott.

Tóth Ferenc egykori makói helytörténész és Szentpéteri István alkotmányjogász véleménye szerint Könyves-Kolonics József demokrácia-felfogása, jogértelmezése Bibó István nézeteihez hasonlítható. Könyves-Kolonics József tevékenysége a demokráciát tisztelő minden közéleti erő számára igazi minta. A dr. Könyves-Kolonics József által ránk hagyott szellemi öröksége legyen „a nemzet szolgálatát hivatásul választó ember számára mérték, példa és biztatás”.

(szerkesztett változat)

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu