Július 28-án, szerdai napon Tornyán, a Tájházban ebédre krumplipaprikást szolgáltak fel, amelyben a burgonyán (amúgy senki nem nevezi így mifelénk széles környéken) kívül frissen készült tarhonya is szerepelt. És – elvégre napjainkban még nem vagyunk annyira csórók – kolbász- és húsdarabkák is úszkáltak benne. Savanyúságként jó kovászos uborka – aki ezt „nem csípte”, az vegyes, szezonális savanyúsággal – élhetett.
De a táplálkozás (amúgy az emberiség alapvető igénye) ezúttal csak másod- vagy harmadrangú tényezőként szerepelt.
Szóval: a tornyai tájház gazdái, Tóth Piroska és Suttyák Bandi vendégeket fogadtak, és ismét kitettek magukért.
A vendégek – nem először – a nagyzerindi nemzetközi művészeti alkotótábor résztvevői voltak: a tornyai Tájház (nagyszerűen karbantartott) udvarában és (kicsiny, de példásan gondozott) kertjében próbáltak ihletet szerezni művészeti alkotásaikhoz.
Eközben tíz asszony (asszony kis túlzással, a résztvevők között legalább egy tinédzser, Tóth Dorottya is volt, köztük Pozsár Ibolya, Nagy Anikó a magyar kisvállalkozások képviseletében, Farkas Viktória, a Máltai Szeretetszolgálat megyei elnök asszonya), gyúrták, reszelték a tarhonyát a hetvenen túli Gyuricza Marika „néni” irányításával, aki, mondhatni, Tornyán az egykori háziasszonyok tapasztalatainak, tudásának megtestesítője, a szappanfőzéstől kezdve mindenhez ért, a PRO-PIR-KULT rendezvényeinek állandó szereplője.
Reggelire kemencés lángos volt („parasztpizza” – az elnevezés talán Suttyák Banditól származik – a hagyományos lángos kiegészítőkkel), ebédre a már említett krumplipaprikás, ráadásként kemencés – meggyes – piskóta desszert.
Nagy Zsolt Arad megyei falugazda osztotta ki a résztvevőknek az emléklapokat, egy-egy kis tarisznya tarhonya kíséretében – egy magyar közösségben eltöltött kellemes nap emlékére.
