„A világháborút csak Magyarország vesztette el, a magyarság nem!”*
– Trianonban még nem csapták be a félig nyitva hagyott ajtót, de Erdélyben, Aradon már a román adminisztráció volt az úr. A Bibics alapítású Királyi Főgymnasium és Főreál közös épületét 1919-ben átvette a román állam.
Ha a hosszútávfutó magányossága után megírnák az iskolaigazgató magányosságát is, akkor Burián János is lehetne modell. Amikor 1919. július 16-án belépett irodájába, nagyon magányosnak és tehetetlennek érezhette magát.
Nem kívánt vendégeket várt.
Mihulin Nicolae, az újonnan alakult Moise Nicoară Líceum igazgatója, dr. Nichi Lazăr, a Leánygimnázium igazgatója, Miclea Sever ügyvéd és Nicolin P. Traian, a Românul újság kiadója pontosan érkeztek. Felszólították Burián János igazgatót, adja át az intézet vagyonát, amely ezentúl a román állam tulajdonát képezi.
Az épület átadása július 24-én fejeződött be.
Az osztálytermek berendezése, a szertárak felszerelése az állam átvette épületben maradt. Ez volt a sorsa az Orczy–Vásárhelyi könyvtárnak és a hozzá tartozó rendkívül értékes 9 darab incunabulumnak** is.
A gymnasium új vezetője felkínálta a lehetőséget a magyar osztályok épületben maradására. Ezzel a Főreál néhány osztálya esetében éltek is, de a magyar tagozat néhány év alatt elsorvadt.
Számtalan próbálkozás történt, beadványok születtek, de az épületet nem sikerült visszaszerezni.
*Idézet Fischer Aladár igazgató évnyitó beszédéből (1921/22)
** incunabulum (inkunábulum) = ősnyomtatvány; 1950 előtt készült nyomtatvány
(Részlet Péter András – Réhon József „Iskola a Kálvin Jánosutcában” című könyvéből, 19–20. oldalak; Irodalmi Jelen Könyvek, Arad, 2011.)
Hozzászólások