Arad | Fehér | Hunyad | Krassó | Temes
Jelenidő  |  Álláspont  |  Krónika  |  Sport  |  Gazdaság  |  Kultúra  |  Ifi  |  Egészség  |  Hitélet
Szerda, 2020. május 27., 07.15
Király András, a Szabadság-szobor Egyesület elnöke nyilatkozik

Erős közösséggé kovácsolni az Arad megyei magyarságot

Írta: Balta János
2020. március 17., 18.02 Kedd / Arad

Király Andrással, az aradi Szabadság-szobor Egyesület elnökével az elmúlt évet értékeljük, az idei terveket vesszük számba.

 

– Elnök úr, milyen évet zárt a Szabadság-szobor Egyesület?

A Szabadság-szobor Egyesület a maga lehetőségeihez viszonyítva igyekszik jól működni. Elmondhatom: az elmúlt évben sikerült három könyvet kiadnunk, amelyek tartalomban és minőségben is tetszésnek örvendenek. Az egyik az Arad, a név marad című kötetünk volt, ami az Arad halad című kötetnek a folytatása és az aradi magyarság életét mutatja be a két világháború között, pontosabban 1945-tel záródik. Második könyvünk az Arad, a magyar Golgota címet viselte, aminek a kiadását több dolog is indokolta. 170 éve tette le Világosnál a fegyvert a magyar sereg, a könyvben főként a világosi eseményeket tárgyaltuk, beágyazva abba a történetbe, hogy végső soron Arad, a magyar Golgota címet Kossuth Lajos ragasztotta a városra. Ez valójában egy véletlennek a műve, de eljött az ideje elmondani, hogy ez a város milyen sokat tett a forradalomban és maga a forradalom mennyire egységes és jó volt, ha nem jöttek volna közbe a sajnálatos események. A Remény útvesztőiben című harmadik kötetünk egy régi, szinte 15 éves történetnek a folytatása, ugyanis dr. Kovách Géza 15 éve távozott közülünk, s az égi világ lakója lett. Úgy éreztük, ki kell adnunk egy olyan kötetet, amiben benne legyen a róla a Nyugati Jelenben, illetve egyéb lapokban különböző évfordulók alkalmából megjelent méltatásokat tartalmazza. Van benne egy olyan rész, amelyben volt diákok emlékeznek dr. Kovách Gézára, Gazsira, a tanárra.

– A könyvkiadáson kívül mivel foglalkoztak?

Folytattuk a már hagyományos tevékenységeinket, a diákok felé fordulva. Ilyen a nagy népszerűségnek örvendő, az általános iskoláink csapatai között lebonyolított futball-bajnokság, de azért, hogy a tanulás se maradjon ki, a Csiky Gergely Főgimnáziummal közösen megszerveztük a Magyar Nyelv Napját a megye magyar nyelvű általános iskolái, illetve a Főgimnázium líceumos diákjai számára. Második éve volt, hogy kihasználva a Communitas Alapítvány pályázati lehetőségét, a délutáni oktatást, illetve szakköröket támogattunk. A megye magyar nyelvű iskoláitól szakkörök, sportkör vagy tudományos kör támogatása érdekében kértünk igénylistát. Nagy örömünkre szolgál, hogy immár második éve sikerült a kért anyagokkal a lehetőségek mértékében segíteni. Ezek voltak a tavaly végigvitt tevékenységeink. Az idei kicsit más lesz, mert az Egyesület közgyűlésének a megszervezését tervezzük.

– Lehet tudni, mikor?

Még nem döntöttük el, de bizonyára valamikor húsvét után kerül rá sor. Ezzel együtt fel kell készítenünk a tagságot: megnézzük, hogy a vezetőség terén szükség van-e változtatásra. Mindig figyelnünk kell a kompatibilitások tényezőjére is, mert senkit nem akarunk olyan helyzetbe hozni, hogy esetleg feljelentsék, mivel a ténykedése nem a törvényes előírásoknak megfelelően folyik. Az éves tevékenységünk megvan, mivel mi is pályázati pénzekre támaszkodva szervezzük a programjainkat, ezért pályázatírással foglalkozunk.

– Hova szoktak pályázni?

Három komoly támogatónk van: egyik Magyarország Kormányának a Bethlen Közalapítványnál lévő pályázati kiírásai, a Communitas Alapítvány, illetve az Arad Megye Tanácsa mellett működő Megyei Kulturális Központ forrásai.

– Nem fedik-e le más egyesületeknek a tevékenységét?

Aradon több egyesület működik, ezért ha azoknak a vezetőivel leülünk és megbeszéljük a lehetőségeket, mindig kerülnek pályázati források. Úgy egyeztünk meg, hogy mi a Megyei Kulturális Központnál pályázunk, a többi aradi magyar civilszervezet az Aradi Kulturális Központhoz nyújtja be a pályázatait.

– Voltak-e sikertelen pályázataik?

Mindhárom jelzett helyről rendszeresen sikerült pályázat útján pénzt szereznünk programjaink támogatásához.

 

 

Folytatni a közösségépítést

 

– Az idei tervekről szólna-e?

Idén is folytatni szeretnénk az elmúlt évek hagyományait, két könyv kiadásával készülünk. Ha már kiadtuk az Arad halad, illetve Arad, a név marad című köteteket, akkor a következő kötetben az aradi magyarság életét mutatjuk be 1945–1989 között, és ha minden sikerül, akkor megtoldjuk a rendszerváltás óta eltelt 30 évvel is. A másik kiadványt inkább albumnak nevezném, mert itt van a gyönyörű Szabadság-szobor, ami több mint emlékmű. Az kissé méltatlanul szorul háttérbe, mert a közgondolkozás szerint megvan, a helyén van, komolyan nem igazán bántják, mert mindenki tudomásul vette. Nagyon örvendek, amiért nem kerül az újságok címlapjára, mert újra lefestik vagy megrongálják. Ugyanakkor úgy érezzük, a szobornak szüksége van a népszerűsítésre, amivel felhívja elsősorban a magyar lakosság figyelmét, miszerint az alkotás számunkra több egy szobornál. Ez a helybeli magyarságnak egy fogódzója is lehet, amiből erőt lehet meríteni. Tehát amit megírtam és Markó Béla is idézett, ne csak emlékmű legyen, hiszen mondanivalója van. Pontosan ezért megragadjuk az alkalmat, hogy a szobor idén lesz 130 éves. Az évforduló alkalmával megcélozzuk a diákokat. Egy könnyed hangvételű album elkészítésén gondolkozunk, amiben választ próbálunk adni néhány kérdésre: miért készült, kinek állít emléket, hogyan lett felállítva, miért lett lebontva, hogyan került újra köztérre? Tehát könnyed hangulatú kiadványt tervezünk, sok fényképpel, és reményeink szerint eljuttatjuk a megye minden magyarul tanuló általános iskolás diákjához. Tehát nem egy szigorúan történelmi kiadvány, hanem diákokhoz szóló, könnyed hangvételű albumnak készül.

– Nem érzi-e, hogy a Szabadság-szobrot sokkal többet, minden rendelkezésre álló eszközzel népszerűsíteni kellene a világ magyarsága körében? Szerintem egyetlen magyarnak sem lenne szabad meghalnia, amíg nem látta Zala György remekművét. Akik megláthatják, maradjon számukra egy életre szóló élmény.

Tökéletesen egyetértek, mi megpróbáltunk jó néhány dolgot. Fényképet, emléktárgyat készítettünk, de szerintem az anyaországi utazási irodák figyelmét is fel kellene keltenünk: ha Erdélybe szerveznek utakat, soha ne maradjon ki Arad és a Szabadság-szobor. Tudtommal a helybeli idegenvezetőink rendszeresen elhozzák a magyar kirándulóbuszok közönségét, de meglehet, ennél sokkal több kellene, mert a Feszty-triptichon is kiállításra kerül, az Ereklyemúzeummal együtt, a Szabadság-szobor egy jelentős kirándulási célpont lehetne. Ha a vár is civil használatba kerül, tovább lehetne fokozni az érdeklődést Arad, illetve az itt található magyar kulturális értékek iránt. Szerintem azonban mindezt lépésről lépésre kell kialakítanunk.

Visszatérve az idei tevékenységünkre, folytatjuk a Magyar Nyelv Napját, a diákoknak kiírt futball-bajnokságokat, mert a versenyeink, a találkozóink igen jó hangulatban zajlanak le, az volt az egyik célunk, hogy nyissunk a fiatalok felé. Két éve volt a Tehetségek pedig vannak programunk, amiben aradi és pécskai diákoknak biztosítottuk, hogy valami többletet is kapjanak az iskolai tananyagon túl. Ehelyett idén van egy olyan pályázatunk, amit két vidéki iskolában tervezünk, Kisjenő-Erdőhegyen, illetve Pécskán, Ötödikes leszek címmel. Mert tudjuk, hogy mindig gondot okoz a ciklusváltás, ezért az iskolakezdés előtt a leendő ötödikesek találkoznának a tanárokkal, illetve mindazokkal az újdonságokkal, kihívásokkal, amelyekkel a felső ciklusban szembesülhetnek. Szerintem azonban legnagyobb gond, hogy fogynak a diákjaink és e kérdésen nem tudom, hogyan tudunk majd változtatni. Pontosan nem tudjuk, hány magyar gyermek jár a tagozatunkra. Vagyis, hogy akik oda járnak, a magyarságukat nyíltan vállaló magyarok-e? Az is gond, hogy akik elmennek, hogyan tudjuk őket visszahozni? Úgy érzem, az említettek olyan közösségi feladatok, amelyekkel foglalkozni kell. Ez nemcsak az iskola ügye, hanem az összmagyarságunké, beleértve az egyházainkat is. Azok sokat segíthetnének… Egy biztos: komoly eredményt egy általános közösségi összefogással lehetne elérni. Az a legnagyobb gond, hogy nincsenek olyan magyar intézményeink, amelyek komolyan mellé tudnának állni…

– Ha Aradon beindul a Magyarország Kormánya által támogatott Bölcsődei Program, talán pozitív irányba mozdul el az anyanyelvű oktatás kérdése is. Erről mi a véleménye?

Mivel oktatási központ készül, bizonyára lesz kulturális hozadéka is, de hogy milyen mértékű lesz a kihasználtsága, mást kérdés. Szerintem ezek lehetőségek, ezért reménykedjünk, hogy az itt felnövő gyermekek nagyobb számban fognak anyanyelvű oktatásban nevelkedni. Amikor ezt meghirdették, álomnak tűnk az „óvodától az egyetemig” elképzelés. Néhány éve azonban ennek van valós lehetősége, csak ki kell használni. Mi azon dolgozunk, hogy az Aradon és a megyében élő magyarokat egy erős közösséggé tudjuk kovácsolni.

– Úgy legyen, köszönöm szépen a beszélgetést!

Én köszönöm a lehetőséget!

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu