Ezúttal: keresztelő

Miközben a gyülekező vendégeket, a már megterített asztalokat, a gondozott udvar egyik részében felállított „keresztelői sarkot” nézegetem, ismételten eszembe jut a régi mondás: az ember szentesíti a helyet. Mert ha nem lenne Tóth Piroska és Suttyák Bandi, és nem fektetne ekkora energiát ebbe a házba és rendezvényeibe, ritkán emlegetnék Tornyát, mondjuk az évi egyetlen falunapon kívül. Piroskáéknál azonban ha nem is mindig, de gyakran történik valami figyelemre méltó, s ha nincsenek itthon, akkor a határon túli (innen csak ugrásnyira van a határ) mindenféle rendezvényen képviselik falujukat és városukat, Pécskát. Jó hét esztendeje azt találták ki, hogy megrendezik a régió tájházainak találkozóját. (A tájház amolyan múzeum-féle, számon tartják, de nem vonatkozik rájuk a „profi” intézmények számos szigorú szabálya.) De most nem magáról a házról beszélek (többször írtunk róla), hanem a tájházak hetedik találkozójáról. (Mindenképpen meg kell említenem, hogy az a Pécskai Polgármesteri Hivatal és Tanács támogatásával jött létre.)Amikor először rendezték meg, nemcsak a megyéből, de távoli helyekről, sőt Magyarországról is jöttek „tájházasok”, eszmét és tapasztalatot cserélni. A következő esztendőkben aztán a népi hagyományok (és megőrzésük) kerültek terítékre – a gasztronómia különböző vonatkozásai (lekvárfőzés, tarhonyakészítés stb.), a szappanfőzés, kézműveshagyományok, a lakodalmas hívogató stb. Most a keresztelő volt a téma különböző – román és szerb ortodox, katolikus, protestáns és neoprotestáns – vallásfelekezeteknél. E sorok írója, noha előzetesen megpróbált tájékozódni a témában, több, számára új információt hallott a keresztelői, főleg ortodox szokásokkal kapcsolatban. (A témáról egyébként Marieta Gavra, J. Péterszabó Ilona beszélt románul és magyarul – a lényegesebb részek fordításával –, Laura Orgovici szerb vonatkozású kiegészítésével, majd amolyan fórum, megbeszélés következett.) S minthogy a keresztelő nehezen elképzelhető „szárazon”, a házigazda jóféle szilvapálinkával tisztelte meg a vendégeket (egyikük-másikuk apró ajándékkal is meglepte az összejötteket, például áfonyalikőrrel, süteménnyel), végül jó töltött káposztával, üdítővel, sörrel emlékeztek arra, hogy vidám ünnepen vannak.