Arad | Fehér | Hunyad | Krassó | Temes
Jelenidő  |  Álláspont  |  Krónika  |  Sport  |  Gazdaság  |  Kultúra  |  Ifi  |  Egészség  |  Hitélet
Hétfõ, 2020. január 27., 10.41
Beszélgetés BÁTKAI SÁNDOR közösségszervező vállalkozóval

„Folytonos erőforrásom a napi bibliaolvasás”

Írta: Juhász Béla
2020. január 14., 10.00 Kedd / Arad

– Sokan ismernek, mégis kevesen. Mutatkozz be, kérlek, röviden!

1946. december 31-én, Szilveszter napján léptem e látható világba. Hitét gyakorló, vallásos családba érkeztem. Ez meghatározta egész életemet. Hatgyermekes család negyedik gyermeke vagyok, édesapám második házasságából az első. A háború alatt korábbi családjával édesapám Bukarestben élt, és egy ott élő magyar leányt vett feleségül. Három gyerek születése után egy hirtelen jött betegség felesége halálához vezetett. Három kisgyermekkel hazatért, majd újraházasodott.

– Új életet kezdett Aradon?

Rövidesen három újabb gyerekkel szaporodott a család. A háború utáni években kemény, olykor nélkülözésekkel teli, szerény életet éltünk. Apám lakatos és hegesztő kisiparosként dolgozott. Mire egyre jobban fellendült az üzlet, a kommunista gondolkozás alapján a kisiparosokat „megnyomorító” adóval tették tönkre. Ez aláásta a család anyagi helyzetét.

– Hol kezdted tanulmányaidat?

A Választó utcai magyar óvodába kerültem, majd alig hat és fél évesen beírattak a Kapa utcai magyar iskolába, a „Kilin Akadémiára”. Időközben rendszeresen részt vettünk a magyar baptista gyülekezet istentiszteletein, ahol komoly gyermekfoglalkozásokat tartottak: bibliaismeret, egyházi ihletésű költemények szavalása, zenei oktatás (én hegedülni tanultam.) A gyülekezetben a karvezetők a felcseperedő fiatalokat azonnal a kórusba állították. Ezzel folytatódott a zenei képzés.

– Mi történt veled az általános iskola elvégzése után?

A család anyagi helyzete arra kényszerített, hogy valamilyen szakmai képzésre jelentkezzem. Anyám a ruhaipar felé, a szabóipari szakiskolába irányított. Befejezése után a középiskola esti tagozatán folytattam. Olyan jeles tanárok fogták ott kezemet, mint Ficzay Dénes (osztályfőnöki minőségben is), Gnandt János, Fábián György (Samu), Szlahotka István, Urbán József… Sajnos, az utolsó tanévben, az érettségi előtt, a „prágai tavasz” nyomán kibontakozó politikai események miatt, be kellett vonulnom katonának. Így, csak leszerelésem után érettségiztem le sikeresen.

 

„Hitvalló bemerítésben csatlakoztam a gyülekezethez”

– Tartottad továbbra is kapcsolatodat az aradi baptista gyülekezettel?

A polgári élet természetes menete nem akadályozott meg abban, hogy Biblia-ismeretem, istenhitem kibontakozzék. Akkor az aradi gyülekezetnek egy jeles, festőművész képzettségű lelkipásztora volt, Meggyesi József. Igazi, mélyhitű ember, aki komolyan foglalkozott a fiatalok lelki képzésével is. Eldöntöttem, hogy követem Jézus példáját, és tudatos, hitvalló bemerítésben csatlakozom a gyülekezethez. 

– Mikor lettél „hivatalosan” tagja a gyülekezetnek?

1965 őszén történt meg bemerítésem az Arad-belvárosi magyar baptista gyülekezetben, amikor az ott jelenlévő, látható gyülekezet és a már a „túlsó parton” levő láthatatlan világ előtt fogadtam hűséget Istennek.

– Hogy alakult „civil” életed?

Tanuló éveimet követően Arad legnevesebb szabóműhelyének vezetője, Ghinga Mănase „kaparintott meg”, és fiatal segédként azonnal kész darabok készítését bízta rám. Majd, még a leszerelésem előtt, a jeles szabómester, Károlyi Bandi meglátogatta szüleimet azzal a kéréssel, hogy hazaérkezésem után nyomban hozzá irányítsanak. Ez meg is történt.

 

„Gazdag szolgálati tevékenységet fejtettem ki”

 

– Családalapításra nem gondoltál?

Érett fiatalként tekintetem egyre gyakrabban akadt meg a szép lányokon. Eleinte különösebb elkötelezettség nélkül bókolgattam, udvarolgattam nekik. Egy augusztusi vasárnap egy ünnepségen a gyülekezetben észrevettem a hívek soraiban egy nagyon csinos, fiatal lányt, akinek a látványa szokatlan, meleg érzést keltett bennem. Két hónappal ezután bevonultam, de a folytonos kapcsolattartás fennmaradt. Leszerelésem után még egy év „böjt” következett, majd sikeres érettségi vizsgám után nyomban összeházasodtunk.

– Mikor következett a gyermekáldás?

Egy év múlva újra ünnepség volt a családban; Isten egy egészséges fiúgyermekkel, Tiborral ajándékozott meg bennünket. Öt év elteltével megjött második fiúnk, Tamás. Amint elérték az óvodáskort, német magánóvodába írattuk őket, hogy gyermekként játszva elsajátítsanak egy idegen nyelvet. Ezt követően német tagozatos iskolába jártak. Ötödik osztályos koruktól érettségiig viszont a magyar iskola következett. Azért, hogy ne szakadjanak el a magyar gyökereiktől, magyar tudatúvá neveljük őket.

– Milyen volt akkor a kapcsolatod gyülekezeteddel?

Komolyan vettem a gyülekezeti életet, és gazdag szolgálati tevékenységet fejtettem ki. Hosszú időn át, mint ifjúsági vezető végeztem feladataimat. Szerepet kaptam a gyülekezet vezetőségében is, ugyanakkor igehirdetői szolgálattal is megbíztak. Közösségszervező tevékenységet is kifejtettem. Jeles vendégeket is meghívtunk. Járt Aradon 1984-ben Túrmezei Erzsébet evangélikus diakonissza költő, előadást tartott Dani Péter lelkész, dr. Virág Gábor nagybányai orvos és mások. A rendszerváltás után, amikor megszűnt a szoros értelemben vett vallásüldözés, egyre gyakrabban hívtunk meg határon túli kórusokat, neves személyiségeket, akik előadásaikban megszólították az egész aradi magyarságot. Fellépett a minorita kultúrházban a pesterzsébeti baptista kórus, a debreceni baptista gyülekezet kórusa stb. Jó kapcsolatot tartottam fenn az Aradi Alma Mater Alapítvánnyal is.

 

„Megnyitottuk az első magánszabóságot”

 

– Milyen hatással volt életetekre a ’89-es fordulat?

Szakmai téren jelentős változást hozott életünkbe a rendszerváltás. Mint jeles elődök késői utódja, 1990 júliusában megnyitottuk – máig működő – Arad első magánszabóságát. Bensőséges ünnepség keretében történt a megnyitó. Jelen volt Rațiu Silviu, az akkori polgármester, Moise Ardelean, a buzsáki pünkösdista gyülekezet lelkipásztora és több más vendég mellett (az időközben elhunyt) Kiss Károly újságíró. Néhány nap múlva olvasható volt a Nyugati Jelenben: „Férfiak, figyelem! Megnyílt a Lord magánszabóság!”

– Hogy ment az üzlet?

Fontosnak tartom megemlíteni, hogy a cég jó működéséhez nagy szükségem volt komoly segítőre. Ezt megtaláltam feleségem, Icu személyében. Bár ő gépipari technikumot végzett, kézügyessége révén magas szinten elsajátította a szakmát. Ismertségünk egyre növekedett, folytonosan volt munkánk. Egy időben öt inassal dolgoztunk. Jelen pillanatban közülük már csak egy folytatja a szakmát Pécskán. A mérték utáni ruhakészítés művészet. Minden ember, akármilyen „csavart” alakja van, csinos, vonzó külsővel szeretne megjelenni. Idegileg rendkívül megterhelő, kimerítő dolog minden igényt kielégíteni. Sok embert kiszolgáltam, a legegyszerűbbtől kezdve jeles személyiségekig, mint például a város rendszerváltás utáni polgármestereit. Frakkokat készítettem az aradi filharmónia zenészei, egyenruhákat a pénzügyőrség felügyelői részére. Kuncsaftom volt Marius Lazurca még vatikáni nagykövet korában. Van egy olasz gyáros a megyéből, akinek rendszeresen varrok.

– Kire emlékszel nagy elődeid közül?

Megemlíthetem a Csont-Ghinga párost, a Schechter-Szilágyi párost vagy a női szabók közül kiemelkedő Brînzei Ferit és Dinnyés Józsefet. A mai nemzedék a nevüket sem ismeri, pedig egykoron a szakmán belül Arad hírességei voltak.

– Van még Aradon úriszabó, aki rendelésre dolgozik?

Úgy tudom, én vagyok az utolsó mohikán.

– Külföldön is dolgoztál.

Három egymást követő évben két-két hónapot szakmai segítségnyújtás céljából Münchenben töltöttünk, majd ugyanilyen célból két évet Torontóban. Hitéletünket akkor feleségemmel együtt a torontói magyar baptista gyülekezetben éltük meg, ahol különböző szolgálatokban vettünk részt. Az első évben Torontótól 150 km-re, egy Magyarországról kitelepedett család varrodájában segédkeztünk. A következő évet Torontóban töltöttük; az ottani Rákóczi-házban laktunk. Akkor mintegy 50 ezer magyar nemzetiségű polgár élt Torontóban. Ott működött Észak-Amerika legnagyobb magyar háza. Élénk egyházi élet fogta össze a helyi magyarságot. Sok hívő látogatta a Szent Erzsébet katolikus templom istentiszteleteit, de aktív élet folyt a magyar református, baptista és pünkösdista közösségekben is. Ott is felkértek imaórai, illetve igehirdetői szolgálatra.

 

„Szépen összejöttünk a Bátkai-világtalálkozón”

 

– Mivel foglalkoztál miután haza jöttetek?

2000-től vállalkozói munkám mellett közösségszervezői tevékenységem keretében igyekeztem az aradi magyarság lelki-szellemi színvonalának emelését szolgálni. Ez napjainkig folytatódik. Meghívásomra járt Aradon Balczó András háromszoros olimpiai bajnok öttusázó, Jókai Anna író, dr. Papp Lajos szívsebész professzor, Molnár Róbert jogász, politikus, parlamenti képviselő, jelenleg Kübekháza polgármestere és számos jeles lelkész, hitszónok. Maradandó emléket jelent számunkra az idei programból kedves és szolgálatkész meghívottunk, Mező Misi, a Magna Cum Laude rockegyüttes frontembere Gyuláról. Mindegyik meghívottunk szívesen jött hozzánk, mert tudták, hogy amit teszünk, az aradi magyar emberek erkölcsi fejlesztéséért tesszük, őszintén, nyereség nélkül. Ezen kívül igyekszem ezután is elvégezni feladataimat az RMDSZ keretében működő etikai bizottságban. Próbálom megszólítani az aradi magyarságot a Nyugati Jelen Hitélet oldalán, mint külső munkatárs. Örömmel küldöm írásaimat a népszerű aradi kulturális szemlébe, a Szövétnekbe.

– Elárulsz valamit családodról?

Hatgyermekes családból származom. Szétszaladtunk a világban: Németország, Ausztrália, Kanada. 2017-ben Bátkai-világtalálkozót rendeztünk Torontóban. Szépen összejöttünk. Testvéreim mellett ott volt nagyobbik fiam, Tibi is feleségével, Edittel, akik abban az időben épp New-Yorkban tartózkodtak.  Tibor különben Aradon az UTA-klub alkalmazottja titkári minőségben. Kisebbik fiam, Tomi. Felesége, Melinda énektanárnő volt a Csikyben.  Egyelőre Németországban élnek. Tomi ott autóipari szerszámkészítéssel foglalkozik. Nagyra becsülöm felelős szülői magatartásukat, ugyanis két aranyos unokám a német nyelv mellett tökéletesen beszéli magyar anyanyelvét is.

– Hogy áll egészséged?

Az élet múlásával, természetesen, kopunk. Feleségemmel, Icuval rendszeresen járunk orvosi ellenőrzésre. Vérnyomásra folytonosan szedek gyógyszert.

 

„Keressük a békességet, a jó megértést”

 

– Összetartó közösségnek tűnik nekem az aradi magyar baptista gyülekezet. Mivel magyarázod ezt?

Így igaz. De az emberek különböznek egymástól. Minden ember egyéniség. Nem mindig találkoznak a gondolataink. De megvan a törekvés, keressük a békességet, a jó megértést.

– Igaz, hogy a tengeren túli baptisták segítik az ittenieket?

Teológusok, lelkészek látogatják meg az erdélyi gyülekezeteket is. A régi gyülekezeti épület újjáépítésének alkalmával egy amerikai nagyvállalkozó felajánlott 5000 dollár segítséget. Ha látják a szükséget, segítőkészek.

– A múlt rendszerben a hatalom elfogadta a baptistákat? Nem üldözték őket?

Az igaz hívők ellen mindig komolyabb támadásokat eszközöltek, mint a lazák ellen. Minden közösségben voltak beépítettek.

– Elégedett vagy mindazzal, amit elértél az életben?

„Nagy nyereség az istenfélelem megelégedéssel.” Ez Isten igéje. Ez ad békességet.

– Hiszel az ima gyógyító erejében?

Hiszek. Az imának van csodatevő ereje.

– Sok írásod jelenik meg több helyen. Mikor írsz?

Megfogalmazódik bennem egy-egy gondolat. Gyártok hozzá egy jó címet. Munka közben van mellettem egy üres papírlap. Jön egy gondolat, lejegyzem. Aztán kiépítem. Otthon felteszem a számítógépre. Ehhez persze komoly előtanulmányok szükségesek. És alapos bibliaismeret.

– Kötetben eddig még nem jelentek meg írásaid?

Még nem gondoltam erre.

 

„Családom, közösségem javára akarok munkálkodni”

 

– Szereted Aradot?

Arad szerelmese vagyok.

– Mivel töltöd kevés szabadidődet?

A tévét szemétládának tartom. Nemigen nézem. Inkább olvasok egy jó könyvet. És a napi bibliaolvasás nem marad ki az életemből. Ez folytonos erőforrásom.

– Tudod kívülről a bibliát?

Sok igeverset megtanultam.

– Kedvenc ételed?

A krumplipaprikás.

– Kedvenc italod?

A napi kávét tejjel és mézzel rendszeresen elfogyasztom.

– Létezik túlvilág?

Igen. Egyértelműen. Akik visszajöttek a klinikai halálból, beszámoltak róla. A pokol egy örökké tartó istennélküliség.

– Optimista vagy?

Az életet általában derűlátással szemlélem. Még a bekövetkező égi behívót is. Sajnos a magyar nép sorsára nem tudok optimizmussal tekinteni.

– Van emberi hitvallásod?

A bölcs Salamon kimondja a lényeget: „…féld az Istent, és tartsd meg parancsolatait, mert ez minden embernek kötelessége!” Nem az a lényeg, hogy – felekezetére nézve – valaki katolikus, református vagy… baptista, hanem hogy Krisztust követő, keresztény életet éljen!

– Hozzátennél még valamit?

Ameddig a Jóisten ad erőt, mint hívő ember továbbra is szolgálni szeretném Istenünket, a magyar népet, és családom, közösségem javára akarok munkálkodni.

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu