Arad | Fehér | Hunyad | Krassó | Temes
Jelenidő  |  Álláspont  |  Krónika  |  Sport  |  Gazdaság  |  Kultúra  |  Ifi  |  Egészség  |  Hitélet
Szombat, 2020. február 22., 06.08
Kirándulás a történelemben

Hétszázötven éves magas Déva vára

Írta: Chirmiciu András
2019. október 02., 04.00 Szerda / Hunyad
Nagyszerű jubileumi kiállítással ünnepelte meg a dévai múzeum Déva várának 750 éves történetét. A jelenlévők jelképes időutazáson vettek részt dr. Ionuț Codrea és a múzeum többi történésze szakszerű munkája révén, melynek fontosabb állomásait gazdagon illusztrált külön állványokon mutatták be. A roppant színvonalas történelmi kirándulás nemcsak a fontosabb állomásokra összepontosított, a közöttük lévő időszakokat is bemutatták, a kiválasztott időpontok inkább a vár történelmének kiemelkedő pillanataira hívják fel a figyelmet. A kiállítás fonala nemcsak a vár sorsát befolyásoló történelmi eseményeket és személyiségeket fűzi csokorba, hanem maga a vár arculatának változását is bemutatja. Különböző időszakokban a vár tulajdonosai ugyanis a kor esztétikai elvárásainak és technológiai szintjének megfelelően alakították át, vagy bővítették ki az épületet. Hadászati és kényelmi szempontból egyaránt, a vár ugyanis hadi létesítményként szolgált évszázadokon keresztül, de ugyanakkor lakott terület is volt.

Az időutazás hivatalosan 1269-ben kezdődött, a vár első írásos említésével. Az óriási pusztítást okozó 1241–42-es tatárjárás után a második országalapítónak tekintett IV. Béla király széles körű országos kővárépítési programot indított 1247-ben, mely révén a király 1271-es haláláig több mint 150 vár épült Magyarországon, többek között a dévai is. Dr. Codrea szerint a dévai várat valószínűleg az 1257 és 1264 közötti időszakban építhették, az 1269-es dokumentum már létező várat említ.
A történelmi utazás következő állomása 1307, amikor az Árpád-ház 1301-es kihalása utáni trónharcba beavatkozó Kán László erdélyi vajda megszerzi a magyar Szent Koronát, amelyet három évig a dévai várban őriz.
1453-ban már Hunyadi János Magyarország legjelentősebb politikai és katonai vezetője, a dévai vár és a környező vidék az ő birtokába kerül. Ekkor említik először Dévát mint a vár tövében lévő települést.
1551 egy másik kiemelkedő időpont, amikor a Mohács utáni hatalmi harcokban Izabella királynő, Zápolya felesége a dévai várba költözik kiskorú fiával, János Zsigmonddal, Erdély későbbi fejedelmével.
1579 szintén fontos momentum a vár történetében, ekkor szenved mártírhalált falai között Dávid Ferenc, a nagy reformátor, az unitárius egyház alapítója.
1640 a „Murányi Vénuszként” elhíresült szépséges Széchy Máriához kapcsolódik, aki Bethlen István feleségeként került Dévára, ahol szépségével és kalandjaival botránkoztatta meg a korabelieket.
1686-ban a hosszú török háború során a Habsburg-csapatok elfoglalták Déva várát, noha Erdély csupán 13 évvel később, 1699-ban kerül Habsburg-uralom alá. Déva vára fontos szerepet kapott a császári hadsereg terveiben, Erdély egyik kulcsának tekintették.
1752-ben az immár szilárd Habsburg-uralom idején került sor a vár megerősítésére Erdély katonai kormányzója, Maximillian Ulisse Brovne gróf kezdeményezésére. Rövid felvirágzásról volt szó, a haditechnika fejlődésével a középkori kővárak katonai jelentősége folyamatosan csökkent.
1817-ben I. Ferenc császár látogatta meg a várat feleségével, akiket meghatott az omladozó vár látványa. A császár megmentette a várat, a következő években jelentős korszerűsítési és renoválási munkálatok zajlottak.
Az újabb felvirágzás szintén rövid idejűnek bizonyult, a szabadságharc vége felé, 1849. augusztus 13-án ugyanis a vár történetének talán legdrá­maibb napja jött el, amely jóformán lezárta a történetét. Ekkor robbant fel a puskaporraktár, romokba döntve a várat.
Közel fél évszázados omladozás és nemtörődömség után 1893 jelent újabb mérföldkövet a vár történetében, amikor a Téglás Gábor alapította Hunyad megyei régészeti társaság megvásárolja a várat, és elkezdi rendbe tevését. Immár nem a vár katonai célú visszaállításáról van szó, hanem műemlékvédelemről. Téglásék polgári létesítménnyé (mai fogalmak szerint turisztikai látványossággá) változtatják a várat az első világháborúig húzódó időszakban: sétányokat építenek, fákat ültetnek, padokat és információs táblákat állítanak fel. A várban tett kirándulásokkal igyekeznek megismertetni és megszerettetni a polgárosuló lakossággal a történelmet.
A történelmi utazásnak nincs huszadik századi megállója, a Téglásék utáni következő állomások 2008 és 2013, amikor a vár EU-s projekt általi korszerűsítése során előbb a vár belső udvarában (I-es udvar), majd a külső udvarokban (II-es és III-as udvarok) zajlanak jelentős régészeti ásatások. Mondhatni a vár történelmének első teljes körű régészeti feltárása, mely során a várfalak fele, tornyok és bástyák és egyéb építmények kerültek felszínre az 1849-es pusztító robbanás romjai alól.
A néhány évvel ezelőtti régészeti feltárás során több ezer – épségben talált, vagy csak részben megmaradt – leletre bukkantak a vár történelmének minden időszakából. Vannak kezdetleges, 13–14. századi kerámiamaradványok, akárcsak kifinomult tizennyolcadik századi művészeti tárgyak. A kiállításon fémtárgyakat, kerámiákat, kegytárgyakat, fegyvereket és egyéb leleteket is bemutattak, az ásatások vége óta ugyanis 364 fémtárgyat, 125 érmét és több tíz kerámiadarabot sikerült renoválni, illetve rekonstruálni. A rendkívül színvonalas időutazást és a hozzá kapcsolódó albumot ezek alapján állította össze dr. Codrea és csapata, mondhatni a múzeum összes tudományos munkatársa – akik közül dr. Bodó Krisztina és az ásatásokat irányító brassói dr. Daniela Marcu külön említést érdemel.


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu