Arad | Fehér | Hunyad | Krassó | Temes
Jelenidő  |  Álláspont  |  Krónika  |  Sport  |  Gazdaság  |  Kultúra  |  Ifi  |  Egészség  |  Hitélet
Kedd, 2020. szeptember 29., 12.58
Háromnegyed évszázados az atomkorszak

Hirosima tanulsága

Írta: Jámbor Gyula
2020. augusztus 06., 11.01 Csütörtök

Ma 75 éve, 1945. augusztus 6-án, helyi idő szerint egy magányos amerikai repülőgép közeledett Japán partjaihoz. Nem tulajdonított különösebb jelentőséget neki a szigetországot vigyázó (amúgy már erősen meggyengült) légvédelem, az ország addig számos amerikai bombatámadásnak volt kitéve. Szóval a japánoknak fogalma sem volt arról, hogy az akkor legmodernebbnek számító B–29-es bombázó egy új korszak beköszöntését hordozó terhet rejt a gyomrában: a Little Boy (Kisfiú) névre keresztelt atombombát.

Aztán 8.15 órakor Tibbets ezredes parancsot adott a bomba kioldására Hirosima fölött, és ugyanabban a pillanatban meredeken az ég felé emelte az édesanyjáról (Enola Gay) elnevezett gépét, mert nagyjából tudta, mi következik.

A 15 kilotonnás bomba robbant, vakító villanás után óriási gombafelhő keletkezett, és mondhatni pillanatok alatt hetvenezer ember halt meg. (Ezt követően még sok tízezer – a pontos számról rengeteg és ellentmondó az adat).

Amiben mindenki egyetért: ez a nap és pillanat volt a fegyverkezés történetében az atomkorszak kezdete.

A három nappal később ledobott nagaszaki (plutónium)bomba már csak amolyan utójáték: azt volt főleg hivatott bizonyítani, hogy az USA „nem viccel”, van elég, soha nem látott csodafegyvere a Németország legyőzése után még mindig ellenálló Japán térdre kényszerítésére. Pedig akkor még nem volt, de ezt nem kötötte az ellenség orrára.

 

***

Augusztus 6. a nukleáris fegyverek betiltásáért folyó harc világnapja.

Az egykori Békevilágtanács elnöksége Hirosima atombombázásának évfordulóját 1978-ban világnappá nyilvánította.

Első pillantásra azt mondhatnánk: eredménnyel, hiszen 1945 után a világban egyetlen atombombatámadás sem történt.

A második vagy többedik pillantásra azonban más a helyzet.

1945-ben az egyetlen atomhatalom az Egyesült Államok volt.

A második világháború befejeződése után, talán érthető módon (miután Keleten kezdett testet ölteni az új szovjet irányzat), senki nem akart, főleg az egykori szövetségesek nem, gyors és közvetlen katonai konfliktust. A „hidegháború” azonban Winston Churchill nevezetes fultoni beszéde (1946. március 5.) után bekövetkezett.

 

***

A téma sokkal tágabb, bonyolultabb annál, hogy egy rövid cikkben tárgyalhatnánk.

Ma augusztus 6-ról, a nukleáris fegyverek elleni harc világnapjáról beszélünk.

Hogy mi történt 75 éve Hirosimában és Nagaszakiban, azt a világ számos táján, nagyjából, tudják, és sokan úgy értékelik: az Egyesült Államok reakciója volt a japánok alattomos támadása ellen.

De minden történelmi esemény, tény több nézőpontból megközelíthető és értékelhető.

A második világháborúban Japán kétségtelenül hadüzenet nélkül („orvul”) támadta meg az USA-t Pearl Harbour-nál. Az USA ennek nyomán (a második világháború egyik meghatározó erejeként) kapcsolódott be a háborúba, és hatalmas, anyagi és katonai hozzájárulással segítette a végső győzelmet.

Számos, megbízható történelmi forrás szerint a japánok elképesztően brutális tetteket követtek el Ázsia általuk megszállt területein. (Ujj János pár napja a Nyugati Jelenben közölt cikke példákkal is szolgál.)

1945 elejére, közepére a hadiszerencse végleg a szövetségesek javára fordult, Japán az év nyarára kimerült, s már csak idő kérdése volt az ellentábor győzelme.

A japán harcos azonban kitűnő, végletekig küzdő, megszállott katona volt.

Az amerikaiak a Japánhoz tartozó szigetek bevételekor, 1945 nyarán érzékeny veszteségeket szenvedtek. És nyoma sem volt annak, hogy ezen harcok után a japánok megadnák magukat.

Ezek után került sor az atombomba bevetésére.

Az amerikai hadsereg szakértőinek számításai szerint Japán megszállásához, elfoglalásához hagyományos hadműveletek esetén, az előzőek elemzéséből kiindulva legalább 300 ezer amerikai áldozatra kellene számítani. A japánokat nem is számítva.

Költői kérdés: az egyik ilyen, vagy amolyan fajú ember, katona értékesebb-e a másiknál?

Ami tény: az atombomba Amerikában elkészült, nem egészen egy hónappal Hirosima előtt sikerrel kipróbálták.

Ha netalán a náci Németországnak sikerült volna kifejlesztenie egy hasonló fegyvert (voltak rá eléggé sikeres kísérletek), biztosan nem habozott volna bevetni.

 

***

A cikk címében Hirosima tanulságát említettem.

Majdnem pontot téve a cikk végére arra gondolok: van-e egyáltalán tanulság?

Hetvenöt éve (egy-két plusz nap) példátlan hír járta be a világot egy soha nem látott pusztító erejű bombáról. A nem egészen tájékozott sajtó (honnan is tájékozódhatott volna?) aligha tudhatta, hogy a világtörténelemben új korszak kezdődött.

Ma már tudjuk: a hirosimai meg a nagaszaki atom- (illetve plutónium-)bomba csak „halvány” kísérlet volt ahhoz, ami pár évtized múlva bekövetkezett.

Manapság, mondják, a Földet (az előző mindenféle korlátozási egyezmények dacára) ötszörösen elpusztító nukleáris fegyverek állnak az emberiség rendelkezésére.

Ne tessék rajtam számonkérni az adatokat, magamnak és nemzedéktársaimnak a kétszeres szorzó is bőven sok lenne.

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu