Arad | Fehér | Hunyad | Krassó | Temes
Jelenidő  |  Álláspont  |  Krónika  |  Sport  |  Gazdaság  |  Kultúra  |  Ifi  |  Egészség  |  Hitélet
Szombat, 2020. július 04., 07.27
Születésnapi beszélgetés Tokay Györggyel

„Igazi laudációmat a szekus besúgók írták”

Írta: Jámbor Gyula
2013. március 26., 20.00 Kedd / Arad

E beszélgetés aláírója nagyon jól tudja, hogy „nem illik” egy interjú során tegeződni – de mindkét fél ugyanúgy szemforgatásnak minősítené, ha több mint negyvenéves ismeretség után a látszat kedvéért magázódnánk. Pláne akkor, ha a házigazda egy pohár itallal is megkínál.

 

– Március 27-én van a születésnapod, amelyen a Nyugati Jelen és olvasói, tulajdonosa nevében is köszönteni szeretnélek. Hogy érzed magad hetvenes éveid majdnem közepén?

– Hogy mondjam, nem érzem az öregséget tehernek, pedig lenne okom rá. De ne részletezzük, hogy mit jelent ágyba feküdni, a kerekesszék Schumacherének lenni. Ez van, az embernek ezzel ki kell egyeznie, de engem nem zavar, mert megvannak a könyvek, megvan a televízió, az internet – az ember nézegeti a világot, és csodálkozik. Még mindig csodálkozom.

– Min csodálkozol?

– Hogy semmit nem tanulunk, és mindent elfelejtünk. Ugyanazokat a hibákat látom elkövetni, egy kicsit aktualizálva, az utóbbi 22 esztendőben. A politikai életnek a hordozói tulajdonképpen a politikai akaratot megfogalmazó pártok. Azok pedig olyan társadalmi tömörülések, amelyek értékek és érdekek mentén szerveződnek – például a munkaadók, a munkáltatók stb. stb. Hogy 22 év alatt ezt miért nem tudtuk megtanulni mind a mai napig ebben az országban, azt nem tudom. De itt személyek mögött tömörülnek az emberek, s ebből kifolyólag aztán a politika, sajnálatos módon szégyenteljesen sekély. Néha az a benyomásom, a tévéhíradót nézve, hogy ha valaki kellőképpen meg van borotválva, egy rendes öltönyt vesz magára, és mondjuk egy lila nyakkendőt, az már politikai személyiség. A semmiből is csinálunk politikai személyiségeket, akik jönnek, mennek, eltűnnek, megjelennek, körülöttük pártok szerveződnek, az emberek az egyik pártból a másikba mennek, s az ország marad ott, ahol van. Ez egy kicsit kiábrándító. Kiábrándító az is, hogy a magyarok – legyen az RMDSZ vagy más politikai tömörülés – hiába próbálják az országban megvalósítani az európai gondolkodás normáit, tiszteletben tartatni ezeket, mert a politikai élet társszereplői egyszerűen nem látnak partnereket a magyarokban, önmaguk pedig csak ritkán politizálnak értékek és érdekek mentén. Az isten szerelmére: melyik társadalmi osztályt képviseli, mondjuk, a Szociáldemokrata Párt? Az alkalmazottakat? Ahogy elnézem a vezetőséget és adóbevallásait, nem egészen úgy néz ki, mintha az alkalmazottak pártja lenne. A jobboldali liberálisok lennének a munkáltatók – de ha jól látom, a szociáldemokratákkal vannak együtt, holott az érdekek, elvben, nehezen kibékíthetők, hogy ne mondjam: egyáltalán. Rendben van: mondjuk, hogy elegünk volt az ideológiai alapon szerveződő pártokból (nekem speciel ez a véleményem), elég volt nekem a Kommunista Pártból, még sok is. Akkor maradjunk egy olyan pártnál, amelyik programok körül szerveződik, ahova besorolnánk magunkat, s Romániában vagy még két pártot. Melyik az a program, amelyiket meg akarjuk valósítani, hogy mindenkinek jó legyen? Ennél közelebbi meghatározást nemigen tudok. Hogyan legyen mindenkinek jó? No, ez az, amire nem válaszoltak. Kitört a nagy válság – ebből a kifelé menet a nagy probléma, mert beleesni beleestünk. Elmúlt 4-5 év, és nem látok egyetlen politikai szerveződést, amely azzal állt volna elő, hogy mi úgy akarunk a válságból kitörni, hogy a következő koherens programot valósítjuk meg… Ennek a programnak vannak nagyon kellemetlen részei, például csökkenni fognak az ilyen-amolyan juttatások, kisebb lesz a… de: ezen az úton ez meg az meg fog megvalósulni. Nincs ilyen. Ha erre gondolok...

– De egyébként jól érzed magad…

– Jól érzem, de ha magam csinálnám, akkor biztosan nem érezném jól. Ám most, hogy kívülről látom a dolgokat, mint magánember, jól érzem magam.

– Menjünk tovább. Az utóbbi időben ritkán jelensz meg a nyilvánosság előtt, legutóbb a Kölcsey-díjad átvételén láthattunk, és gondolom, érezted magad is, mennyi szeretet és megbecsülés vesz körül az aradiak részéről. „Életművem az, hogy önökkel lehetek, életművem az, hogy önöknek legyen magyarhoz és emberhez méltó életük” – mondtad akkor szerényen. Csakhogy sokan jól emlékszünk, például, 1990 szeptemberére, amikor parlamenti képviselőként betegséged dacára éhségsztrájkba kezdtél az aradi magyar középiskoláért, vagy arra, hogy amikor már reménytelennek látszott a dolog, határozottan kimondtad: a Szabadság-szobor állni fog. Az életműved sok ilyen konkrétumból tevődik össze. Vagy egy díjazottnak illik szerénynek lennie?

– Született optimista vagyok, nyilván a megbecsülés, ami körülvesz, ehhez hozzájárul. Tudod, ahogy volt ez a Kölcsey-díj – legyen Kölcsey-díj, vagy Simonyifalva díszpolgársága – mert én is díszpolgár vagyok ám, és nem fogom elfelejteni, míg a világ világ –, ezeket azért kaptam, mert az emberek megbecsülnek, és ennél nagyobb öröme nem kell legyen valakinek. Persze jó lenne, ha egy kicsivel több pénzem is lenne, de inkább ezt választom, a megbecsülést és a szeretetet, mint a sok pénzt és a megvetést, amivel én is nézem azokat, akik, hát, nagyon görbe utakon jutottak az anyagi javakhoz. De én nagyon nem szeretem ezeket a témákat, nagyon nem szeretek beszélni se róluk, olyan prédikáció- és vasárnapi igehirdetés-, olyan osztályfőnöki óra-szerű szavak ezek. Csinálni kell, s akkor meglátjátok, hogy jó lesz. Nem kell erről sokat beszélni, csak azért mondtam most is, mert megkérdeztél. Persze, hogy örültem a díjaknak. De ezzel kapcsolatban hadd mondjak el valamit. Nagyon szépen beszélt a laudációban Borbély Laci barátom, amikor aradi barátaim megtiszteltek a Kölcsey-díjjal. Néhány nappal azután kezembe jutott, 22 év után, a szekuritátés dossziémnak egy része, pontosabban a ’82–84-es évekből. Hát, kedves barátaim, az én laudációmat ott írták meg, ti. amit ott felsorolnak, kb. így: „a magyar nyelv és kultúra fanatikus propagálója”, írja a spicli főhadnagy, „a magyar iskolákért harcoló nacionalista sötét alak”, mondja az őrnagy úr – tehát már 1984-ben elismernek olyan dolgokat, amikre nagyon büszke vagyok. Laci barátom elmondta, mit csináltam az RMDSZ-ben – de hogy előtte mit csináltam… tulajdonképpen a laudációmat 1982 után írták, itt vannak a dossziék, aláírva, gyönyörű pecsétekkel. Megáll az ember esze, hogy mit hoztak fel ellenem, mint gonosz, átkos tevékenységet: hogy szeretem a fajtámat, az anyanyelvemet, a saját kultúrámat – ez a legsötétebb bűnök közt szerepelt. Az, hogy ezt a kultúrát hirdetem, az bűn volt, hogy az iskoláinkért „tűzbe megyek”, az is bűn volt.  És most itt van ez a laudáció, ami ezelőtt 30 évvel majdnem egy vádirathoz elég volt. Nem kerültem börtönbe, de oda akartak.

– Közel ké évtizedes politikusi pályafutásod alatt biztosan sok elégtételed is volt, de csalódnod is jócskán kellett – gondolok, például, a Neptun-üggyel kapcsolatos támadásokra, vagy a kisebbségügyi miniszterségből való távozásodra. Az aktív politizálás befejezésével hogyan gondolsz minderre? Mi az, amire a legszívesebben emlékszel, s van-e olyan, amit elfelejtenél?

– Ha azt kérdezed, mit szeretnék elfelejteni, vagy a Neptun-ügyre gondolok: mindig is akadnak olyan emberek, akik kitartanak bizonyos értékek, érdekek fenntartása mellett, ezeknek pedig vannak ellenségeik. Normális dolog. Valamikor a szekus tiszt volt az ellenség. Azt hiszem, 1992-ben, amikor C. V. Tudor az egyik versében Domokos Géza mellett szerénységemet is akasztófára javasolta, akkor összehívtam egy gyűlést, vettem két üveg whiskyt, és azt mondtam: uraim, ettől a perctől fogva ember vagyok, ha C. V. Tudor azt mondja, hogy engem fel kell akasztani, akkor valóban csináltam valamit. Lent voltunk a parlament étkezdéjében, s megkérdezték a román kollégák, hogy mit művelünk, akkor azt mondtam: megünnepeljük azt, hogy engem Corneliu Vadim Tudor kötélre javasolt egy újévi versében. Hogy azután a saját fajtámtól is kaptam a szemem közé, hogy árulónak, vagy baleknek neveztek – vagy gazember, vagy balek, mondotta az egyik ellenfelem –, és a neptunizmus után azt akarták egyesek, hogy ne vehessek részt az RMDSZ politizálásában…, de az RMDSZ úgy döntött, hogy mégis szüksége van rám, és nem azokra, akik ezt a vonalat úgy látták, hogy egy autodaféval a máglyán megégettessek. A mai napig is híve és fenntartója vagyok a tárgyalások elméletének a konfliktusos megoldásokkal szemben. Egyszerűen azért, mert alapvető katonai, stratégiai és politikai alapelv az, hogy ha a kisebbik erő egy nagyobb erővel csap össze, abból többnyire vesztesen kerül ki. A konfliktusos megoldás nem kedvez a számbeli kisebbségben lévőnek – ezt bizonyítja a történelem, ezt bizonyítja az ETA, IRA és egyéb szervezetek évtizedekig elhúzódó politikai gyakorlata is. Én magam a békés tárgyalások híve voltam, vagyok és maradok, úgyhogy evvel szépen megnyugodtam, ezzel mentem nyugdíjba és ezzel maradok továbbra is. Nem találtam elvet még, amely bebizonyítsa, hogy nekem nincs igazam. Nyitott vagyok mindenféle érvelésre s várom, hogy jöjjön valaki, aki bebizonyítsa, hogy miért nincs.

Ami az aktív politizálás befejezését illeti: vannak egyesek, akik nem tudnak elbúcsúzni attól az érzéstől, hogy ők fontos személyiségek. Ha egyszer képviselő voltál, vagy miniszter, avagy nagykövet, az újságírók hajkurásztak és a televízióban osztottad a malasztot, és igét hirdettél, akkor az idők végeztéig ott kell lenni, s ha véletlenül nem vagy ott 75 éves korodban, amikor a hamut is mamunak mondod, vagy arrafelé irányulsz, akkor neked feltétlenül boldogtalannak kell lenned. Én ezt nem hiszem. Én azt hiszem, hogy, amint az Írás mondja, mindennek megvan a maga ideje. Mindennek. Én rengeteg követ összegyűjtöttem, de a kődobálást el fogom hagyni. Ha valóban írok még, nem fogok köveket hajítani, megvárom, amíg a földön lévőkbe egyesek belebotlanak. Mert belebotlanak, higgyétek el. A valóság olyan kemény, ha marhaságokat vagy aljasságokat hirdetsz, végül belebotlasz. Én ezt megvárom. Minek kell nekem köveket dobálni?!

Nem is kődobálásról lenne szó, hanem arról, hogy jó másfél évtizedig benne voltál, közvetlenül a nagypolitika első vonalában (nagykövetként talán már nem annyira a közepében), ismerted az összes „nagykutyát”, minden mozgást tudtál, a pletykákat is. Ezt – nyilván egy racionális szűrőn áteresztve – nem lenne érdekes megírni?

– Hadd kérdezzem meg: minek? Vagy van egy olyan üzenet, ami az egyedi történésekből levonható – és ez fontos –, vagy nincs üzenet, csak érdekesség. Viszont azt megírják a bulvárlapok, az Isten szerelmére. Hogy ki kivel, miért és hogyan – az végső soron nem igazán fontos, a miért és hogyan talán fontosabb lenne. Ha magamat meggyőzöm arról, hogy vannak olyan dolgok, amiket el kellene mondani a politizálás mikéntjével, erkölcsével kapcsolatban, elmagyarázni az embereknek, hogy nem a büntetés nagysága, hanem a büntetés elkerülhetetlensége fogja megállítani a korrupciót, akkor igen. Ha valaki hajlamos lenne megkérdezni, elmondanám, hogy az önkényuralom felé vezető úton a titkos hírszerző szervek vérre menő ellenőrzése létfontosságú, és hogy ennek az ellenőrzésnek az egyik leghatékonyabb módja a költségvetés ellenőrzése, az nagyon jó lenne. De erre nem hiszem, hogy lenne olvasói igény.

  Készült veled egy érdekes interjúkötet, amelyből azonban, ismétlem, sok minden kimaradt. Világos választ várok: írsz-e, ahogy régebben fontolgattad, vagy nem írsz?

– Talán írok, s ha igen, valami nagyon személyeset. Biztosan csak azt tudhatom, amit én láttam, amit én éreztem. Hogy mások mi éreztek, mit láttak, az kérdéses. Hát erről lehet szó. Kérdés, hogy van-e időm rá.

– Születésnapodon kívánunk jó egészséget, hogy maradjon idő rá. 

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Hozzászólt: olvassák / Csütörtök, 2013. március 28., 15.35 Válaszoljál rá!

http://erdely.ma/publicisztika.php?id=138437

Hozzászólt: 75 / Csütörtök, 2013. március 28., 14.36 Válaszoljál rá!

A konfliktusos megoldás nem kedvez a számbeli kisebbségben lévőnek, mondta Tokay György. De szinte minden, amit napjainkban az RMDSZ tesz az a magyar-magyar konfliktus gerjesztése, kedves evezős.
Tokay szólhatna kovács Péteréknek, hogy letértek az útról.
De hisz Tokay is ezen az úton volt társtettes 1996 után, és a Szatmárnémeti kongresszuson is.

Hozzászólt: evezős / Csütörtök, 2013. március 28., 12.41 Válaszoljál rá!

.......
- 199o januárjában sokan voltak az ARLUS emeleti termében, ahol Tokay György vázolta elképzeléseit a magyarság jövőjéről. Akkor sokan szólaltak fel. De ÉRDEMBEN nem volt sem hozzászólás, sem más vélemény.
Tokay később kiállt az anyanyelvű oktatásért : egyedül a célkeresztben !
Zűrzavaros idők voltak . A romániai politika háborgó vizein vezette - több- kevesebb sikerrel ! ? ! az erdélyi magyarok hánykódó ladikját...
Akkor ... egy csónakban és egy irányba evezett minden magyar ....
Azóta eltelt huszonegynéhány esztendő és a part még mindíg nagyon távolinak tünik . Nem kellene egyirányba és együtt evezni ?

Hozzászólt: @Gratulálónak / Csütörtök, 2013. március 28., 08.38 Válaszoljál rá!

A kedves gratulálónak tudnia kellene,hogy a bocskoros kurucok (emp,mmp) állampolgárok de nem gyökértelenek!

Hozzászólt: Gratulálónak / Szerda, 2013. március 27., 23.23 Válaszoljál rá!

Én is ilyen gyökértelen, sz...evő emp, mmp-és vagyok, de eddig így csak a románok szólítottak, látom az Rmdsz politikájában és annak szimpatizánsainál haladás van, most már ők is gyökértelennek neveznek, mert másképp gondolkodom. Sokat tanultak az mszp-és testvérektől.

Hozzászólt: Guth Janos / Szerda, 2013. március 27., 21.14 Válaszoljál rá!

Gyuribacsi ha lessz alkalom szivesen latlak egy italra.....Te az 1-es szeken fogsz ulni Zolibacsi meg a kisszeken !!

Hozzászólt: makro / Szerda, 2013. március 27., 20.06 Válaszoljál rá!

Elnézést az előttem szólónak, de igenis komolyan kell venni azokat, akik nem értenek maradéktalanul egyet mindennel. Az \"Aki nincs velünk, az ellenünk\" ideológia láttuk hová vezetett. Azt mondom, hogy MINDENT, DE MINDENT meg lehet beszélni JÓZANUL és tárgyilagosan. EBBE - a megbeszélésbe - még nem halt bele senki.! Másrészt, Isten éltesse Gyuri bácsit!

Hozzászólt: Gratuláló / Szerda, 2013. március 27., 19.43 Válaszoljál rá!

Isten éltessen sokáig Gyuri bácsi ! Nekünk az is jó, ha hírt hallunk Rólad. Akkor tudjuk hogy köztünk VAGY.
Tisztelettel AN
..
Ui. Bár Király úr nem a szívem csücske, de most szívem szerint szólott.
Gyuri bácsi, ezeket a gyökértelen, sz..evő emp-, mpp-seket nem kell komolyan venni

Hozzászólt: Valuta / Szerda, 2013. március 27., 16.49 Válaszoljál rá!

Ezek a bocskoros kurucok csak pénzről álmodnak,mint Arany János Csóri vajdája!

Hozzászólt: 75 / Szerda, 2013. március 27., 16.42 Válaszoljál rá!

Ha a politikai akaratok értékeit és érdekeit képviselő és megfogalmazó pártok fogalmazói sekélyes emberek, márpedig ez a TÖMEGdemokrácia legfontosabb ismérve, akkor azzal van baj, aki ezen csodálkozik. Ennek a kiábrándító történetnek Tokay György 14 éven át volt rommagyar kulcsfigurája!
Az RMDSZ nem próbálja megvalósítani az országban az európai gondolkodás normáit, hanem 1996 óta csak az kormányzásban ágytárs román pártokhoz igyekszik idomulni. Nem csak ezért nem szabad összemosni az RMDSZ-t sem az MPP-vel, sem az EMNP-vel, amit Tokay György előre megfontolt, ártó szándékkal tett. Hiába, ő is képtelen önmagából kiábrándulni. Azt kéri számon a SzDP-n, a NLP-n, és másikon, amit maga is ugyanúgy művelt, ahogy emezek. Ez képmutatás. Egyébiránt az osztályharcos pártberendezkedés állítólag leáldozott amikor agyonlőtték a néhai főtitkárt.
Az utóbbi öt év programtalanságában az RMDSZ társtettese a többi parlamenti pártnak.
Csak nem irigyli kebelbarátjának, Székelyföld láncfűrészének vagyonát, miközben nyomorog a képviselői-nagyköveti nyugdíjból? Próbálná meg havi 375 lej parasztnyugdíjból, hadd lám, akkor mit mondana?
1989 előtt Tokay Györgyről csak szűk baráti köre és a bíróság folyosóit járók tudtak. Ha nem így lett volna, akkor nem Tőkés Lászlót, hanem Tokay Györgyöt kérdezte volna 1989-ben a Panoráma tudósítója!
Az RMDSZ-es, Tokay Györgyös tárgyalásos politizálásnak közvetlen eredménye Sabina Elena cselekményének mindent elöntő habja. A többi népámítás és öndicséret.
A szépbeszédű Tokay György nem a cselekvés embere volt, hanem a kirakaté. És az is marad. Jó, hogy kimondta: nincs üzenet, csak érdekesség, de azt nem írja meg. Majd ha valaki megkérdezi, akkor annak is jut a ködéből.

Hozzászólt: Guth Janos / Szerda, 2013. március 27., 16.34 Válaszoljál rá!

http://erdely.ma/kozeletunk.php?id=138336 Igen ..Elolvastam. Es akkor kell valakinek higyek ?? Kinek ?? En a velemenyemet es a szemelyes tapasztalatomat es erzeseimet kozoltem..Visszaleptem a politikabol de Gyuribacsira mai napig feltekintek !!! Tisztelettel !!

Hozzászólt: olvassák / Szerda, 2013. március 27., 14.58 Válaszoljál rá!

http://erdely.ma/kozeletunk.php?id=138336

Hozzászólt: Guth Janos / Szerda, 2013. március 27., 13.06 Válaszoljál rá!

Az elozo commentemet nem kzoltek egeszeben ....

Hozzászólt: Guth Janos / Szerda, 2013. március 27., 13.04 Válaszoljál rá!

,,Ha árulásról beszélünk , akkor árulás a közösség megosztása, árulás az elcsángálás, de nem az amikor valami egy megoldás felé vezet.,,,
Király András....No comment. Teljesen egygyerterek !!!!

Hozzászólt: irany / Szerda, 2013. március 27., 12.36 Válaszoljál rá!

Ez így van, ha az rmdsz nem lett volna, akkor semmi nem lenne, biztos kihaltunk volna, minden magyar eltűnt volna Aradról.
Az a szégyen, hogy egyesek, azt nevezik eredménynek, ami a legalapvetőbb jogunk, még a kommunizmusban is volt magyar iskola és még volt néhány szobor is. Ezek nem eredmények. Az lenne eredmény, ha a Csiky G. főgimnáziumot mi irányítanánk, nem pedig a román tanfelügyelőség, az lenne eredmény, ha létezne valós kétnyelvűség, de ehelyett vannak igazgatóink, minisztereink, nagyköveteink.

Hozzászólt: shame / Szerda, 2013. március 27., 11.16 Válaszoljál rá!

Magyarra lefordítva, szégyen, az ilyen és hasonló szintű és szinezetű beírás.Amig ilyen a közösség egy részének - a jól irányított - hozzáállása addig megérdemeljük sorsunkat. Amig a tények teljes ismerete nélkül dobáljuk a jelzőket és pocskondiázunk olyan embereket akik tettek a közösségért, szintén megérdemeljük sorsunkat.Az RMDSZ, Tokay György és Neptun nélkül nem lenne az önálló Csiky G. főgimnázium, nem állna köztéren a Szabadságszobor és még nagyon sok minden. Az RMDSZ és Tokay György felvállaltak valamit aminek eredményei voltak és vannak. Mindent le lehet rombolni, mindent le lehet nullázni, de mi lesz helyette. Ha árulásról beszélünk , akkor árulás a közösség megosztása, árulás az elcsángálás, de nem az amikor valami egy megoldás felé vezet.
Király András

Hozzászólt: Guth Janos / Szerda, 2013. március 27., 11.01 Válaszoljál rá!

Annak idejen Tokaynak lehetett hallani a szavat a parlamentben.....Kiallt a magyar oktatasert ...Aradert...Ehsegsztrajkal hivta fel a figyelmet a kozvelemenynek.!! Azota ki mert az allast foglalni,,valasztottsagat..veszelyeztetni ?? Amerrol fujt a szel arra hjlottak!!

Hozzászólt: penz / Szerda, 2013. március 27., 10.12 Válaszoljál rá!

Ez nagyon jó "Persze jó lenne, ha egy kicsivel több pénzem is lenne". Azokban az években amíg nagykövet volt, többet keresett mint sokan közülünk egész életünkben, de ezeknek a neptuni árulóknak a világ összes pénze nem elég.

Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu