Arad | Fehér | Hunyad | Krassó | Temes
Jelenidő  |  Álláspont  |  Krónika  |  Sport  |  Gazdaság  |  Kultúra  |  Ifi  |  Egészség  |  Hitélet
Péntek, 2021. február 26., 08.13
Szellelki Erzsébet szélmalomharca az édesanyjáért

Igazságot a kényszermunkára hurcolt magyaroknak!

Írta: Balta János
2021. február 22., 16.47 Hétfõ / Arad

Szellelki Erzsébet nyugalmazott óvónő a szerkesztőségben keresett meg, hogy az újság segítsen kijárni az édesanyja igazát, akit 1944. június 5-én több Arad megyei magyarral együtt elhurcolták Besszarábiába, ahol 1945. március 6-ig egy Moscovei nevű helyiségben dolgoztak. A 16 éves édesanyját, lánykori nevén Szentmihályi Erzsébetet és Mátyás Istvánt Kisperegről, Rajcsek Istvánt két, Anna nevű társával együtt Nagyiratosról, továbbá Szőlősi Sándort Nagyzerindről hurcolták el. Sokan voltak, de Arad megyéből az édesanyja csupán a felsorolt személyeket emlegette. Az erősebb lányok rendszeresen mosták a katonák ruháit, fehérneműit, miközben a gyengébb fizikumúak főztek nekik. Utóbbi sem volt könnyű munka, ugyanis egyik kolléganőjük, aki a konyhán dolgozott, megvakult a rengeteg vöröshagyma szeletelése miatt. A hagymából felszálló pára szabályosan kimarta a szemét. Ugyancsak ebben az időszakban a munkára hurcolt fiatalemberek lövészárkokat ástak a katonaság részére.

Az elhurcolt nőknek óriási szerencséjük volt az orosz ezredes parancsnokukkal, aki éjszakára bezárta a lányokat, hogy megóvja őket a katonák erőszakoskodásaitól. Ilyen körülmények között dolgoztak 1946. tavaszáig, amikor értesítették őket: ha nem menekülnek el, orosz fogságba kerülnek. Éppen ezért a parancsnokuk javaslatára gyalog átkeltek a Pruton Romániába, hogy elkerülhessék az orosz fogságot. Éjjel-nappal gyalogoltak, aki nem bírta tovább, azt kénytelenek voltak a sorsára hagyni. Szerencsére Szentmihályi Erzsébet sikerrel vette az összes akadályt, ám annyira lefogyott, hogy a régi ruhájából kettőt lehetett volna varrni a menekülés utáni csont-bőr termetére. Rengeteg hányódás, gyalogolás, éhezés után eljutottak Bukarestbe, ahonnan már vonattal jöhettek haza.

 

Újra elvitték volna…

 

Sajnos, nem sokáig hagyták őket békén, mert néhány hónap múlva újra behívót kaptak néhányan az elhurcoltak közül. Szentmihályi Erzsébet azonban semmiképp nem akart újra kényszermunkára jutni, ezért az édesapja átszöktette Magyarországra. Az úgy történt, hogy a családjuknak a magyar–román országhatár mellett húzódott a földje, ezért az apja Erszébetet lefektette a szekér aljára, letakarta egy pokróccal, majd istállótrágyát pakolt rá, hogy a román határőrök gyanút ne fogjanak. Kivitte a földjükre, ahonnan a lányát átszöktette az országhatáron, hogy meghúzhassa magát a battonyai rokonoknál.

Szellelki Erzsébetnek nincs tudomása, hogy az édesanyja egykori kényszermunkás társai közül valakit visszavittek-e.

Egy dolog azonban biztos: a szovjetunióbeli kényszermunkát elszenvedett emberek sokáig keresték az okot, amiért elhurcolták őket, de soha senki nem tudta meg.

Sehol, senki nem tud róluk?

Az oknyomozásban Szentmihályi Erzsébet leánya, Szellelki Erzsébet is segíteni próbált, ugyanis az édesanyja hallotta, hogy az ugyancsak kényszermunkára hurcolt németek kaptak valamilyen kárpótlást. Éppen ezért maga felkereste a Politikai Foglyok Szövetségének aradi kirendeltségét, a rendőrségnek az irattárát, ugyanakkor járt az aradi Templom utcában lévő katonai sorozó-központban is, de sehol nem tudtak felvilágosítást adni, nem találták az édesanyja nevét semmiféle nyilvántartásban.

Az édesanyját az bántotta legjobban, hogy aradi nővérének a szomszédját németként ugyancsak kényszermunkára hurcolták, erre igazolást kapott, aminek segítségével kijárhatta a nyugdíjpótlékját. Szentmihályi Erzsébet és magyar sorstársai viszont nem kaptak semmiféle igazolást, ezért feltételezni lehet: törvénytelenül hurcolták el őket.

Szellelki Erzsébet az édesanyja igazának keresésében levelet írt Bukarestbe, az Országos Levéltárba is, ahonnan azt válaszolták: a nevét sehol nem találják, ezért az Igazságügyi Minisztériumhoz tanácsolták. Összesen három helyre írt az édesanyja nevében, két helyről kapott nemleges választ, a harmadik intézmény válaszra se méltatta.

Már az is megfordult a fejében, hogy talán bosszút álltak rajtuk, ugyanis a nagyapja a kisperegi rezesbandának volt a vezetője és mulatás közben valamikor eljátszották a Kossuth-nótát is. Ezért a faluban olyan feltételezés is szárnyra kelt, hogy talán bosszúból hurcolták el a leányát kényszermunkára.

Elgondolkozva, ez sem lehetett ok, hiszen a Mátyás-család 6 gyermeke közül csupán Istvánt hurcolták el.

Marad tehát a feltételezés: az édesanyját mindenfajta törvényes formát mellőzve, önkényesen, törvénytelenül hurcolták el sok magyar társával együtt a Szovjetunióban végzett kényszermunkára.

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu