Arad | Fehér | Hunyad | Krassó | Temes
Jelenidő  |  Álláspont  |  Krónika  |  Sport  |  Gazdaság  |  Kultúra  |  Ifi  |  Egészség  |  Hitélet
Hétfõ, 2020. augusztus 03., 23.50
Szükségállapot idején a dévai Szent Ferenc Alapítványnál

Igyekszünk örülni az együtt töltött pillanatoknak

2020. március 24., 18.22 Kedd / Hunyad

A járvánnyal ránk köszönt bezártság a dévai Szent Ferenc Alapítvány életébe is változásokat hoz. Egyelőre a gyermekek nem érzékelik a helyzet negatív oldalát, örülnek egymás társaságának, a 10-12 tagú szociális családokban folyik az internetes tanulás, játék, kerti munka. Az alapítvány egyik dévai házában lakó tizenhárom tagú szociális családot telefonon kerestük fel. Pál Éva nevelő, az alapítvány Kölyökszínházának vezetője bizakodóan beszélt családjáról.

– Már ahogy elrendelték ezt a kényszervakációt, a gyermekekkel kidolgoztunk egy napi programot. Mindenki befészkelte magát a lakás valamelyik sarkába, tanuló-kuckót alakított ki, és minden reggel 9 órakor kezdődik a tanulás. Meg szoktuk nézni, hogy kinek milyen feladatokat jelöltek ki a tanárok interneten, melyek azok a feladatok, amik még korábbról elmaradtak, és mindenki szép csendben végzi a munkáját. 11 óra tájban szoktunk szünetet tartani. Amíg jó volt az idő, kimentek egy kicsit az udvarra, faltak valami finomságot. Most már csak a házban játszanak, beszélgetnek, aztán folytatjuk a tanulást ebédig, néha délután is.

– Négy-öt óra tanulás mellett is elég sok szabadidő marad. Mivel sikerül lekötni a különböző korosztályú gyermekeket?

–   Nagyon jól elfoglalják magukat. A kertben sok mindent játszanak. Még a fogócskának is számtalan változatát vették elő. Interneten is utánanéztek. Már hátrafele fogócskát is játszottak. A házban előkerültek a társasjátékok, amikre eddig soha nem volt idő. Van olyan játékunk, amit még ki sem bontottunk eddig. Most nagyon élvezik, sokat játszanak. Meg aztán van idő beszélgetni, olyan témák is előkerülnek, amit eddig csak két szóban intéztünk el, pedig nagyon foglalkoztatta őket.

– Az alapítvány dévai otthonában több mint tíz szociális család lakik tömbházlakásban. Tartják-e velük a kapcsolatot? Ők hogyan boldogulnak?

– Eddig kisebb csoportokban kimehettek ők is az udvarra játszani. A nevelők sugallatára előkerültek a régi kinti játékok, mint az ugróiskola, gumi-ugrás, meg ilyenek. Ezek mind olyan játékok, amiket kettős-hármas csoportokban is játszani lehet. Szerre mennek ki a levegőre.

– A kertes házban lakó családok gondoltak-e a kertészkedésre? Arra, hogy akár önellátó rendszerben megtermelni a mindennapi betevőt?

– Családja válogatja. Akik már több esztendeje foglalkoznak kertészettel, azok idén is bevetették a zöldségeseket. Mi egyelőre csak a virágoskertünket szedtük rendbe.

– Az alapítványi gyermekeknek rengeteg iskolán kívüli programja volt. Szinte óráról-órára be volt osztva az idejük, volt, aki táncolni járt, balettezni, zenélni, színjátszó körre, nyelvórákra stb. Sikerül-e ezt valamilyen szinten pótolni?

– Sajnos az iskolabezárással együtt ezek a tevékenységek is leálltak. De a gyermekek is nagyon kreatívak. A nagyobbak közül sokan letöltöttek a telefonjukra idegennyelv-tanulási aplikációt. A különböző tánc- és színjátszó csoportok természetesen nem működnek, de mindenki igyekszik egyénileg ápolgatni tehetségét. Van, aki verset tanul, vagy énekeket gyakorol. Igyekszem személyre szabottan odafigyelni erre is.

– Hogyan oldják meg az étkezéseket. A dévai házban közös ebédlőben zajlott a reggeli. Ebéd, vacsora, közel 200 gyermek számára…

– Nem tudom még, hogyan lesz ezután. Egyelőre úgy szerveztük, hogy családonként megyünk az étkezdébe.

– Az alapítvány életében fontos szerepe van az egyéni támogatóknak, a gyermekek keresztszüleinek. A járvány beállta előtt rengeteg látogató, támogató érkezett napjában a dévai házhoz is. Érzik-e ennek hiányát?

– Természetesen érezzük. A személyes kapcsolatok hiányát is. És gondolom hosszabb távon az adományok mértékének csökkenését is érezni fogjuk. Az alapítványi gyermekek ugyanis ezekből az adományokból élnek. De egyelőre nem szakadtak meg a kapcsolatok. A támogatók, keresztszülők felhívnak, érdeklődnek a gyermekekről. Elmondják, hogy sajnos nem tudnak jönni, de gondolnak ránk.

– Hogyan élik meg a gyermekek az új helyzetet? Van-e aggodalom?

– Eddig nem tapasztaltam ilyet. Nem beszélünk a múltról, nem gondolunk a jövőre. Igyekszünk örülni a jelennek, az együtt töltött pillanatoknak. Ebben a gyermekek igazi partnerek. Egyelőre nagyon élvezik ezt az online-iskolát. Élvezik a sok szabadidőt, a közös játékot. Jó a hangulat a családunkban. Bízom benne, hogy ez kitart.

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu