Arad | Fehér | Hunyad | Krassó | Temes
Jelenidő  |  Álláspont  |  Krónika  |  Sport  |  Gazdaság  |  Kultúra  |  Ifi  |  Egészség  |  Hitélet
Hétfõ, 2021. október 18., 16.43
Megújult házak, érdekes emberek (XXII.)

Ikerházak tündöklése

Írta: Puskel Péter
2021. október 12., 19.03 Kedd / Arad

Az ikerházak már a 19. század utolsó évtizedeiben nyomot hagytak Arad belvárosi arculatán. Talán azt is mondhatjuk, hogy ez városunk egyik sajátossága. Már annak okán is, hogy jó néhány van belőlük. Viszonylag egymáshoz közel és igencsak rövid idő alatt épültek. Külsejükben nagyon hasonlítottak, noha egyes esetekben akár évtizedek is eltelhettek, amíg a „kistestvérbe” is beköltözhettek a lakók.

Ebben a rovatban már tárgyaltuk a megyeház két épületének esetét. Itt közel fél évszázad telt el, amíg a „tesó” (a színházhoz közelebb eső épület) megszületett. Igaz, intézménynek nyújtott otthont mindkettő, és külsejükben is teljesen azonosak voltak. Ma sincs ez másként.

A főutca felső szakaszán a 29. és a 33. szám alatt található két ilyen épület.  Minden megközelítésben ikerháznak tekinthetők, hiszen külsejük alapján könnyen összetéveszthetők. Ráadásul egyazon évben, 1913-ban épültek.

Sajnos, a tervező nevét nem sikerült felderítenem, ámbár alapos a gyanú, hogy a szecessziós építkezésre szakosodott aradi mester, Steiner Lajos a „tettes”.

Emeletenként nagyméretű, szimmetrikusan elhelyezett ablakok, eredeti mintázatú erkély, az épület tetőrészén háromablakos attikák.

És nem hiányozhat a kor építészeti divatjában oly gyakran megjelenő női fej, Hygeea, a gyógyítás ókori istennőjének a jelképe.  

Az egyik épület citromsárga külsőt kapott a felújítás során, a másik narancssárga árnyalatú. Mindkettő földszinti részét üzletek uralják.

A szomszédban fogadta egykoron vendégeit a Fekete Bárány vendéglő, a kispénzű emberek, általában az Aradon megforduló idegenek kedvenc pihenő és étkező helyével. Manapság is gyakran szerepel idegenek számára eligazító pontként, akárcsak a hajdani Vörös Ökör.

Ez utóbbit azért említettem, mert a 29. szám alatti ikerházban lakott évtizedekig Atzél Henrik belgyógyász, akit a „szegények orvosaként” tartottak számon a páciensek. Mellesleg a két világháború közötti évtizedekben Aurel Botiș kollégájára ugyanezt a jelzőt ragasztották a hálás betegek.

A másik épületben lakott a ’70-es években egy halk szavú, kimérten beszélő kollégám. A román újság technikai szerkesztője volt, kevésbé ismert „háttéri” dolgozó, aki nem járt annyit az emberek közzé, mint az újságírók. Szóval Tuduța Petre a főszerkesztő irodájának előterében, akaratán kívül, szóváltásba keveredett egy tanárral, akit történetesen Todának hívtak, és ugyancsak vontatottan beszélt. A vendég a kölcsönös bemutatkozás után joggal gondolta, hogy beszélgetőpartnere csúfolkodik vele, és kikérte magának ezt a gyermekded viselkedési módot. Szerencsére a szóváltásra irodájából kilépő főszerkesztő tisztázta a helyzetet. A szópárbaj végül barátságos kézfogással véget ért.

Az egykori (Boros Béni) téren lévő ikerházak pedig mindmáig a városrész üde színfoltjai, hiszen a főutca e felső szakaszát a tömbházak uralják.

Vetélytárs talán csak a Kárpáti patikának otthont nyújtó sarokház lenne, ha számunkra ismeretlen okokból félbe nem maradt volna a felújítása.

Akkor ez az épület is felmutathatná építészeti szépségét, érdekes, értékes egykori lakóit.

 

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu