Erdős Bálinttal, az Ágyát és Szapáryligetet is adminisztráló Szintye község polgármesterével a koronavírus elleni védekezésről beszélgettünk. Amint elmondta, a fertőtlenítést a szintyei községházán és közvetlen környékén kezdték, ami 4 ezer lejbe került. Az irodák, illetve mindazon helyiségek fertőtlenítéséről, ahol az alkalmazottak tartózkodnak, illetve a községbeli polgárok megfordulnak, a továbbiakban is gondoskodni fognak. A községházán az ügyfélfogadás működik, de csak a sürgősségi esetekre összpontosítanak. A bejárat mellett nyitottak egy ablakot, amelyen keresztül fogadják az ügyfeleket, de az irodába csak az alkalmazottak lépnek be. Ugyanakkor az alkalmazottakat is úgy osztották be, hogy kétnaponként dolgozzanak, ezzel egyrészt magukat, de a lakosságot is próbálják megóvni a személyes kapcsolatokkal terjedő vírustól. Az iskolák online oktatása is megoldódott, amiért Ágyán köszönet jár a Módi házaspárnak, akik igen jól működtetik a rendszert, de a tanári kar tagjai is mindent megtesznek azért, hogy a távoktatás jóvoltából a diákok tanulmányai ne szenvedjenek csorbát, miközben a vírusveszélyt is megpróbálják a minimálisra csökkenteni. A kijárási tilalom eleinte akadozott, mert a mozgáskorlátozást az emberek nem akarták sem elhinni, sem pedig elfogadni. Miután azonban az észlelt szabálysértések miatt a községbeli rendőrök kiszabtak néhány bírságot, azoknak híre ment, ezért megvolt a jótékony hatás is: az emberek komolyan vették, ezért inkább betartották a szabályokat. Természetesen, ez sem ment túl könnyen, ugyanis a települések roma közösségei nehezebben értették meg, gyakran „kirúgtak a hámból”, manapság azonban viszonylag nyugodt a helyzet. A Nyugatról hazatért vendégmunkások nem kis fejfájást okoztak, de nagyjából mindannyian betartották a 14 napos, otthoni elszigeteltség idejét.
„Községi szinten koronavírusban bizonyos statisztikák szerint 2 személy hunyt el, én azonban nem vagyok meggyőződve az állítás valóságában. Az egyiket ugyanis évek óta kezelték Aradon a tüdőkórházban, amikor meghalt, azt állították: a koronavírus vitte el. A másik egy szapáryligeti mérnök volt, akinek a holttestét leszigetelt koporsóban hozták haza, majd betartva a maximális 8 résztvevőt, el is temették. Más esetről nem tudunk azzal együtt, hogy a község három településére mintegy hatvan nyugati vendégmunkás érkezett haza. Közülük a legtöbben vállalták az önkéntes karantént a lakásaikon 14 napig. Mivel a tévében azt látták-hallották, hogy a segítségre szorulóknak a gondjait felvállalják a polgármesteri hivatalok, a szociális referens vezetésével mi is megszerveztük az egyedül vagy támasz nélkül élő időseknek az élelem és a gyógyszer beszerzését. Azóta is Ciornei Emilian szociális referens és Vârcuş Zorica községi szinten 12 személy részére vásárolja meg, szálltja haza rendszeresen a szükséges élelmiszert és gyógyszert. Eleinte egy kis galiba is támadt belőle, mert a roma közösség tagjai azt hitték: a járvánnyal párhuzamosan, állandó csomagosztás köszöntött be számukra, amihez azonban, hosszú távon nem igazán volt anyagi fedezet, a községi költségvetésből ezt nem lehetett fedezni, mert nem tudtuk elképzelni, meddig tart, hogyan végződik. Szerencsére, már az elején nt. Módi József református esperes úrtól, illetve a baptista és az adventista egyházaktól is kaptunk pénzadományt, amiből elindíthattuk a segélyezést. Az jelenleg úgy működik, hogy egyházi adományból, illetve közadakozásból zajlik a jelzett személyeknek történő élelmiszer és gyógyszer biztosítása. Az adományozók képviselői rendszeresen eljuttatják a rászorulókhoz, a mi embereink megmutatják, melyik családnak van szüksége az adományokra. Ugyancsak nt. Módi József esperes úr és kedves felesége, Kinga asszony Ágyán megszervezte az internetes istentiszteleteknek az elérhetőségét. Naponta közvetítik az imaórát, illetve vasárnaponként az istentiszteletet.
Őszintén szólva, úgy érzem, a járványhelyzetnek is megvannak a lelkiségi hozadékai, mert a vészhelyzet elmúltával az emberek bizonyára jobban tudják majd értékelni a visszanyert mozgásszabadságot, a lehetőséget a templomok, illetve az imaházak látogatására.”
Kulturális programok idén lefújva
Az Ágyán, illetve Szapáryligeten meghonosodott falunapok, néptánc-találkozók iránti érdeklődésünkre Erdős Bálint polgármester leszögezte: „Szerintem idén szóba sem jöhet ilyesmi. Egyrészt nem engedélyeznék, de a programok betervezett időpontjai is annyira közeliek, hogy a megszervezésük szóba sem kerülhet a vírusjárvány miatt. Az is elképzelhető, hogy a programokra megpályázott, illetve jóváhagyott pénzalapokat is – a válságra hivatkozva – visszavonják. Ha engedélyeznék, sem lehetne megszervezni, hiszen a néptánccsoportok sem tudnának felkészülni a hónapok óta tartó gyülekezési tilalom miatt. Ez egy rendhagyó év lesz, ami viszont meglehet, a közösségeken lelkileg többet segít, mintha megtartottuk volna. Mert sokan szidták a kormányt és a titkosszolgálatokat, amelyek évekkel ezelőtt megjósolták a járvány érkezését. Ezzel szemben a názáreti ács fia már kétezer évvel ezelőtt megmondta, hogy így lesz, várható, sőt még nagyobb események is várhatók.”
Lelkiségi hozadékok
A vírusfertőzéstől való, illetve a halálfélelemre vonatkozó kérdésre Erdős Bálint kifejtette: „Hogy félnek-e vagy nem, embere válogatja, de nem igazán félnek, mert még most sem rajzolódott ki ennek a komolysága. Annál inkább, mert a sajtóban is azt közlik: emberileg alkotott dolog, ami inkább az amúgy is betegekre a legveszélyesebb.”
A maga halálfélelméről határozottan jelentette ki: „Nem félek tőle, mert nekem nem árthat! A vírus ugyanis csak azt támadja meg, aki fél tőle. Ez bizonyos mértékben beigazolódik a romáknál, akik nem félnek tőle, de nem is betegednek meg.
Ami a munkámat illeti, fontosnak tartom a naponta többszöri kézmosást, illetve a kollégákkal és a lakossággal való elővigyázatos érintkezést, ha közösségbe megyek, szájmaszkot viselek, de különösebben tényleg nem félek. Ha belegondolok, talán örülök is ennek a járvány-helyzetnek, mert az embereket elgondolkoztatja: nemcsak a rohanás, a könyöklés, a létért való mindennapos küzdelem, az egymás eltaposása jelenti az élet értelmét, a célját, hanem a magunkba tekintés, a lelkünk ápolása is fontos. Éppen ezért, már a járvány megjelenésekor elkezdtük, hogy reggelente a hivatalban egy rövid fohászt tartunk, amikor igét, néhány igemagyarázatot olvasunk fel. Utána közösen elmondjuk a miatyánkot görög-katolikusok, ortodoxok, római katolikusok, reformátusok, baptisták és pünkösdisták, románok és magyarok. Ezt már régebben is megtettük, amikor azonban megjelent a koronavírus-járvány, reggel a gyűlésterembe összehívtam az alkalmazottakat, a kollégákat és elmondtam: ez a helyzet adódott, amitől orvosok nem fognak megmenteni, csakis a Mindenható. Éppen ezért, mától ezen a helyen, ha egyedül is, de imádkozom mindennap. Nem kötelező rajta részt venni, tehát, aki nem jön, senki nem fog rá ferde szemmel nézni. Csak azért mondom el, ha reggelente 4-5 percig nem vagyok az irodámban, itt megtaláltok, imádkozom. Ha valaki önként csatlakozni óhajt hozzám, szívesen veszem. Azóta úgy érzem, megváltozott az emberek mentalitása, reggelente szó nélkül jönnek a bibliai rész felolvasására, a közös imára. Ha valaki olykor elkésik, zavartan szabadkozik, noha tudja: nem kötelező a részvétel. Reggelente, amikor a számítógépen elindítom a Krisztus feltámadott… kezdetű, román nyelvű éneket, a kollégák katonák módjára sorakoznak a tanácsteremben, ahol felváltva felolvasunk a Szentírásból, együtt imádkozunk, majd mindenki megy a dolgára. Úgy érzem, a reggeli ima különleges kapoccsá vált közöttünk, mert az emberek, talán a halálfélelem, vagy éppen az önmagukba tekintés jóvoltából újraértékelték az életüket. Mert, ha úgy van elvégezve, hogy meg kell halnunk, egy hadseregnyi orvos sem tud megmenteni. Ezt egyszer elmondtam a megyei tanácselnöknek is: nem tudom, hogy a kusza politikai helyzetben segít-e nekünk vagy nem, vagyis felváltva vagyunk barátok és ellenfelek, de ezzel együtt, maga az én ima-listámon szerepel, tehát minden reggel imádkozom önért is. Erre kételkedve válaszolta: köszönöm, de nem hiszem, hogy minden reggel. De – válaszoltam – higgye el, mert én úgy imádkozom: Isten áldja meg a barátokat, de az ellenségeket is. Mindenkit az érdemei szerint. Ebben a skálában ön is megtalálható, ezért döntse el maga, hova tartozik…”
Hozzászólások