„Isten áldja! Békesség Istentől! Erős vár a mi Istenünk! Dicsértessék a Jézus Krisztus!”

A temesvár-belvárosi református egyházközség templomában 2020. február 29-én, szombaton ötödik alkalommal tartották meg a bánsági szórványban élő unitáriusok találkozóját. Az ünnepi istentisztelet során igét hirdetett Szabó Csengele hódmezővásárhelyi lelkésznő, majd Albert-Nagy Ákos budapesti gyakorló segédlelkész, színművész mutatta be Mikor az öregemberek mosakodnak című pódiumműsorát.

Isten áldja! Békesség Istentől! Erős vár a mi Istenünk! Dicsértessék a Jézus Krisztus! – köszöntötte az ökumené szellemében az ötödik Temesvári Unitárius Találkozó résztvevőit Koppándi Zoltán dévai unitárius lelkész, amelyen az előző évek hagyománya szerint részt vettek a történelmi magyar egyházak képviselői. Fazakas Csaba házigazda lelkipásztor köszöntő szavai után Szabó Csengele hódmezővásárhelyi lelkésznő hirdetett igét, aki maga is egy anyaországi szórványgyülekezetet szolgál fiatalos lendülettel, töretlen lelkesedéssel. „Amikor elmondtam a hódmezővásárhelyi híveimnek, hogy itt minden vasárnap istentiszteletet fogok tartani, az emberek csak néztek rám. Amikor lelkesen hozzáláttam, hogy velük együtt fölépítsük Isten országát, falakba ütköztem. Amikor már szinte belefáradtam az igyekezetbe, és majdnem feladtam, akkor megláttam, hogy a hívek szeméből sütött a lelkesedés. Akkor találjuk meg a kapaszkodót, amikor már elfáradunk, feladnánk, megelégelnénk, hogy mi legyünk azok, akik húzzák magukkal a világot. Isten hívására válaszolva induljunk el a Kánaán felé, nemcsak magunkért, hanem a jövőért, hiszen nemcsak saját jólétünket alapozzuk meg, amikor dolgozunk, másokat segítünk, hanem az utánunk jövők is ezt tanulják” – bíztatta a maroknyi temesvári unitárius gyülekezetet a vendég lelkésznő, Szabó Csengele.

„Itt Temesváron és általában a Bánságban nagyon kevés unitárius él” – mondta ünnepi köszöntőjében Koppándi Zoltán, a szórványgyülekezet lelkipásztora. – „Ahogy a pásztornak fontos minden egyes bárány, a magyar unitárius egyháznak is minden egyes unitárius lélek fontos. Szórvány-egyházközségbe tömörülve próbáljuk meg összefogni az unitárius lelkeket, akik itt a Bánságban szétszóródtak, de mégis állandó közös hitéletre vágynak. (…) Amikor útjára indítottuk a temesvári unitárius napokat, pontosan az a cél vezetett minket, hogy a gyülekezeti kötelékeket még jobban szorosabbra tudjuk fogni. Úgy éreztük, hogy kell legyen egy alkalom, amikor kilépünk a megszokott istentiszteleti sémából és egy teljesen más helyszínen találkozhatunk, meghívott lelkészek, előadók társaságában, valami más jellegű istentiszteletben lehet részünk, ugyanakkor együtt vagyunk és mindezt közös étkezéssel szoktuk megpecsételni. Az is fontos számunkra, hogy jobban megismerjük hittestvéreinket. Az a cél vezérelt bennünket, hogy egy kicsit nyissunk, lássák a más felekezetűek is, ha kíváncsiak, hogy milyenek vagyunk, milyen egy unitárius istentisztelet. Ezt az esztendőt unitárius egyházunk a felelősség esztendejének nevezte ki. A mindennapjainkban sok mindenért felelősek vagyunk, én most két dolgot emelnék ki: felelősek vagyunk keresztény hittestvéreink iránt és a szomszédjaink iránt. Gyakran elhangzik, hogy itt Temesváron mennyire jól működik az ökumenizmus. A mi találkozóinkon is mindig képviselteti magát a református egyház, az evangélikus egyház, a katolikus egyház. Én magam személy szerint elmondhatom, hogy kolozsvári ökumenikus családból származom: édesapám evangélikus volt, édesanyám unitárius, apai ágon a nagyszüleim pedig katolikusok. (…) Ezt a fajta ökumenizmust cselekedeteim által mindig megpróbáltam szorgalmazni és Istennek hála mindig megtapasztalom itt Temesváron. Felelősséggel tartozunk a szomszédjaink iránt, ezt azért is mondom, mert Szabó Csengele személyében a legközelebbi unitárius gyülekezet lelkésznőjét hívtuk meg. Ő Hódmezővásárhely lelkésznője, hozzá tartozik többek között Szeged is. Temesvár és Szeged között nem olyan nagy a távolság, ezért hívtuk meg Szabó Csengelét és nem tévedtünk, mert szavai, főleg a szórványgondolatai kicsit bebalzsamozták a mi lelkünket” – mondta Koppándi Zoltán, külön megköszönve a vendég lelkésznőnek a szolgálatot.

A folytatásban Albert-Nagy Ákos budapesti segédlelkész-színművész önálló verses-zenés műsorát tapsolhatták meg a jelenlevők, aki Dsida Jenő, Áprily Lajos, Farkas Árpád verseiből, valamint Márai Sándor prózai műveiből szemelgetve állította össze pódiumműsorát. „Az előadás ezelőtt 2 éve született, az Idősek vasárnapjára készítettem, idősekről szól, de nemcsak időseknek” – mondta Albert-Nagy Ákos, aki időskori visszatekintésekről, szerelemről, az életről mesélt, megérintve a lelkeket, maradandó művészi élményt nyújtva a hallgatóságnak. Az unitárius találkozó terített asztal mellett folytatódott, lehetőséget nyújtva a személyes találkozásokra, kiadós beszélgetésekre.

„Kezdetben nagy lelkesedés volt, sokkal többen voltunk az elején – nyilatkozta a Nyugati Jelennek a temesvári unitárius találkozók tapasztalatait összegezve Koppándi Zoltán lelkipásztor – de mi kitartóan szervezzük, és úgy látom, igenis megvan az eredménye, jók a visszajelzések, és értékelni kell azokat az embereket, akik eljönnek. A mai alkalommal kb. 25-30-an voltunk, 90 százalékban unitáriusok vettek részt, más alkalommal sokkal többen voltak más felekezetűek. Az a fontos, hogy azok, akik eljöttek, jól érezték magukat és maradandóval gazdagodtak. A következő években is folytatni szeretnénk ezt a hagyományt és nem csak az unitárius nap alkalmával, hiszen Temesváron nagyon sok ilyen alkalom van, amikor együtt lehetünk.”