Arad | Fehér | Hunyad | Krassó | Temes
Jelenidő  |  Álláspont  |  Krónika  |  Sport  |  Gazdaság  |  Kultúra  |  Ifi  |  Egészség  |  Hitélet
Csütörtök, 2020. október 01., 05.03
Beszélgetés nt. Nemes Emil lelkipásztorral

Isten hozta oda őket, ahol lenniük kell

Írta: Balta János
2014. december 08., 09.06 Hétfõ / Arad

Nt. Nemes Emil református lelkipásztor a feketegyarmati gyülekezet megválasztott lelkipásztoraként, november közepétől szolgálja a helybeli híveket. A fiatal lelkészt az előélete, a további tervei felől kérdeztük.

 

– Tiszteletes Úr, honnan származik, eddig hol szolgált?

– Sepsiszentgyörgyről származom, de 2009-ben, miután elvégeztem a teológiát, segédlelkészként a jelzett városba helyeztek. Két év múlva Brassóba kerültem, ahol segédlelkész, illetve beosztott lelkészként két évig szolgáltam. Ott maradhattam volna további két évig is, de ahogy múltak az évek, a család is gyarapodott – hiszen már két gyermekünk van –, egyre inkább úgy éreztem, eljött az ideje, hogy parókus lelkészként szolgálhassak. Éreztem: mennünk kell, de még nem tudtam, hova. Hallottam, hogy a feketegyarmati hívek nagyon sokat imádkoztak egy lelkészért. Bizonyára az imáikkal is kapcsolatba hozható, hogy a resicabányai lelkipásztor – aki évfolyamtársam volt –, hallott a feketegyarmati megüresedett parókiáról, ezért felhívott megkérdezni: van-e parókiám, volna-e kedvem idejönni? A hír jókor jött, a feleségemmel elgondolkoztunk rajta, a gyülekezetről hallott jó hírek igen vonzóvá tették azt. Egyetlen hátránya mutatkozott, a szülőföldtől, a hozzátartozóktól és a barátoktól való nagy távolság, ezért eldöntöttük, hogy alszunk rá egyet, esetleg eljövünk megismerkedni a presbitériummal. Mivel a faluba nem jöhettünk be, amíg nem volt lelkész, Ágyán nt. Módi József esperes úr szervezésével tartottam istentiszteletet, ami után találkoztunk a presbitérium tagjaival. A beszélgetés több mint négyórásra sikerült, melynek során a presbiterek átsugározták a szeretetet, a nyitottságot, a lelkipásztoruk iránti tiszteletet, illetve, hogy mennyire fontos számukra a gyülekezet egysége, amiért dolgozni, fáradozni is hajlandók. Bennük volt a gyülekezetért való tenni akarás, hogy Isten dicsőségére a közösség lelkiekben gyarapodjon, gazdagodjon. A presbiterekből átsugárzott pozitívumokat az ideérkezésünk alkalmával a gyülekezet tagjaiban is felfedeztük. Ők is nagyon nyitottak, segítőkészek, igényük van a lelki táplálkozásra.

– Gondolom, tisztában van a helybeli templom műemlék voltával. Meg vannak-e elégedve a parókián lévő lakhatási feltételekkel?

– A parókiát rendben, lakható állapotban kaptuk, a gyülekezeti épület is nagyon jó állapotban van, a templom is fel van újítva kívülről. A belső felújításra is lehetőség nyílik az elődöm által nyert pályázati támogatással, ezért az újévben hozzá is foghatunk a felújításhoz.

– Milyen tervekkel érkezett Feketegyarmatra?

– Különös terveket nem készítettem, de magammal hoztam az általam alapított Reformátorok Egyesületét, amit az egyházmenyében az ifjúsággal való foglalkozás terén hasznosíthatnék. Mert a szórványban élő fiatalságnak az összefogása elsőrendű feladat, hogy megőrizhessük az anyanyelvünket és a református hitünket. Úgy érzem, egyházmegyei szinten az ifjúsági munkában elkel a segítség. Az Egyesület közreműködésével az ifjúsági programokhoz szükséges anyagi forrásokat, pályázati úton könnyebben elő lehet teremteni. Ráéreztem, hogy egyházmegyei szinten elkel a szórványban élő ifjúságunknak az összefogása, de hogy gyülekezeti szinten mire van a legnagyobb szükség, az a családlátogatások alkalmával fog kikristályosodni.

– Tudja-e már, mekkora lélekszámú a gyülekezete?

– Hozzávetőleg 350 lelket számlál, de sok olyan ember is él itt, akiknek a kapcsolata az egyházzal laza vagy teljesen megszűnt. Tudtommal 400-nál több református él Feketegyarmaton. Szeretném összefogni az egész közösséget, különösképpen figyelek majd azokra, akik a gyülekezettől elmaradtak. Ugyanakkor a fiatalsággal is szorosabbra kívánom fonni a kapcsolatot. Ez irányba már tettem is lépéseket, az ifjúsági órákat 8–10 személy látogatja. Mindent egybevetve, jó reményekkel vágok e szolgálatba, noha a hozzátartozóim közül többen feltették a kérdést: miért jöttünk ilyen messzire? Erre a legjobb feleletet egy bibliai idézetben találtam: „A hit elvitt bennünket onnan, ahol voltunk, oda, ahol lennünk kell”. Vagyis, a hit, az Úristen hozott el bennünket ide, ahol lennünk kell. Éppen ezért, mély meggyőződésem, hogy itt a helyünk, itt kell szolgálnunk Istent és a híveket.

– Úgy legyen! Köszönöm a beszélgetést.

– Én köszönöm a lehetőséget.

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Hozzászólt: gepolaj / Hétfõ, 2014. december 08., 21.03 Válaszoljál rá!

Sok sikert es kitartast kivanok munkajahoz !

Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu