Arad | Fehér | Hunyad | Krassó | Temes
Jelenidő  |  Álláspont  |  Krónika  |  Sport  |  Gazdaság  |  Kultúra  |  Ifi  |  Egészség  |  Hitélet
Péntek, 2020. augusztus 14., 11.40
Makkai Endre-centenárium

Istenre tekintve

Írta: Gáspár-Barra Réka
2014. június 17., 11.00 Kedd / Hunyad

Makkai Endre lelkipásztorra, néprajzkutatóra, íróra emlékeztek a hétvégén a petrozsényi református templomban, ahol a 20. század második felének sötét időszakában szolgálta Istent, gondozta a gyülekezetet.

 

Makkai Endre, száz esztendővel ezelőtt, 1914. május 31-én született az akkor még monarchiabeli Vashegyen, a ma Szlovákiához tartozó Železník településen. Régi bányaművelő család sarjaként kerül már gyermekkorában a Zsil völgyébe, ahol a korábban aranybányászattal foglalkozó nagyapa telket vásárol. Makkai Endre korán árvaságra jut. Az első világháborúból hazatérő édesapja a hatalomváltás okozta válságban 1921-ben sztrájkot szervez Lupényban, amiért kényszermunkára ítélik a Vâlcea megyei sóbányába. Innen már csak örök búcsút venni tér haza. Az özvegyen maradt feleség mindhárom gyermekét iskoláztatja. Makkai Endre nővére képzőművész lesz, bátyja tanár, ő maga pedig a nagyenyedi és zilahi református kollégiumokban töltött diákévek után előbb jogot tanul, majd beiratkozik a teológiára. 1940-ben segédlelkészi kinevezést kapDésre, ahol művelődésszervezéssel is foglalkozik, illetve a Szolnok–Doboka megyei lap főszerkesztője lesz. Itt veszi feleségül Vargha Emília tanítónőt, aki egész életében hűséges társa és támogatója marad. A háború utolsó éveiben, illetve az ezt követő nehéz időszakban három gyermekük születik. Közben Nyárádszeredára költöznek, ahol 1949-ben az egyházközség minden földjét elkobozzák, Makkai Endrénét pedig osztályellenségnek minősítve kiteszik a tanügyből. Ekkor üresedik meg a petrozsényi lelkészi állás, ahová két idősebb lelkésztárs ajánlásra a gyülekezet meghívja Makkai Endrét – ismertette a hajdani petrozsényi lelkész életrajzát fia, a Kolozsváron élő Makkai János, hálás szívvel fordulva a gyülekezet felé, melynek körében gyermekként, fiatalként, testvéreivel együtt, rengeteg szeretetet, gondoskodást tapasztalt meg, és olyan barátságokat szőhettek, melyek mai napig élnek és gyümölcsöznek.

Makkai Endre petrozsényi szolgálatának három évtizedét elsőként Márton Árpád Zoltán, a gyülekezet jelenlegi fiatal lelkésze méltatta, aki örömmel és tisztelettel köszöntötte a templomban elődje népes családját: három gyermekét, kilenc unokáját és 22 dédunokáját.

1949-ben, amikor Nagy Gyula, későbbi püspök, Petrozsényból való elköltözését követően Makkai Endrét hívta meg a gyülekezet: a templom és a parókia siralmas állapotban volt. Gyülekezeti összefogással azonban fél év alatt lakhatóvá tették a lelkészi lakást, és a fiatal lelkipásztor irányításával a következő hat esztendőben kívül-belül felújították a templomot. 1970-ben azonban a közösségromboló politika folytán épülő tömbházaknak helyet készítve, lebontják a szépen rendbetett parókiát. Makkai Endre svájci kapcsolatai révén megszerzi a gyülekezet számára azt a támogatást, mellyel egy szintén szép és tágas parókia-épületet vásárolhatnak. 10 év múltán azonban ez a parókia is a tömbházépítési láz áldozata lesz – emlékezett a zaklatott időszakra Márton Árpád Zoltán.

A parókia sok politikailag megbélyegzett családnak, fiatalnak lett otthonává vagy lelki menedékévé. Az ország különböző tájairól a jobb megélhetés reményében ideköltözött vagy otthonából elüldözött gyülekezeti tagok mindig nyitva találták a parókia ajtaját. Mai szóval élve, a lelkész család otthona igazi „közösségi házként” működött, ahol egymást érték a szeretetünnepségek, és ahová a Szilágyságból, Mezőségről, Székelyföldről idetelepült családok, fiatalok, gyermekek, tanárok, egyetemisták egyaránt szívesen tértek be. – Gyermekkorom, ifjúságom és felnőtté válásom idején is meghatározó volt számomra Makkai Endre, Bandi bácsi személye, tanácsa, jelenléte. Fia barátja lévén, gyakran fordultam meg a parókián, és sokszor kaptam olvasnivalót a lelkész gazdag könyvtárából. Mikor visszavittem a könyvet, mindig leült velem, és megbeszéltük olvasmányélményemet. Éreztem, hogy fontos számára, hogy becsületes emberré váljak – emlékezett a hajdani lelkészre, dr. Kelemen József bányamérnök.

A méltatásokban mindig felbukkant a feleség, Makkai Emília, Emi néni emléke is, aki jóságával, odaadó szeretetével, nem csupán az őt rajongásig szerető kisdiákjainak, de a gyülekezeti tagoknak is példaképe volt. Ez alkalommal Varga Éva tanárnő, hajdani diák emlékezett rá.

A lelkészházaspár nem csupán a gyülekezet körében osztotta szét önzetlenül szeretetét. Családjukban szintén a hit, a reménység és a szeretet volt a legfőbb örökség. Erről tett tanúságot az egyik unoka, Makkai Péter lelkipásztor, aki jelenleg az árkosi gyülekezetben szolgálva viszi tovább a nagyszülői örökséget. A petrozsényi templom szószékéről hirdetve az igét, Isten végtelen kegyelmére irányította az emlékező család és gyülekezet figyelmét. Az Újszövetség első vértanújának, Istvánnak megkövezése előtti beszédét elemezve, úgy fogalmazott: fontos hogy a magunk, családjaink, közösségeink életében is lerántsuk a leplet saját nagyságunkat hirdető legendáinkról, lássuk meg, lássuk be a tévedéseinket, de nem azért, hogy ez elcsüggesszen bennünket, hanem azért, hogy tiszta, megújult szívvel ismerjük fel és fogadjuk el Isten végtelen kegyelmét, mely által minden tévedésünk, botlásunk, hitetlenségünk ellenére is megtart és éltet minket, családjainkat, népünket.

A megemlékezésnek megható pillanata volt amikor három dédunoka: Makkai Hanna, Dorka és Gergő, lelkipásztor és író dédapjuk három versét olvasták fel a gyülekezet előtt, Makkai Fanni pedig a dédmama nyomdokain járva kántorizált.

Ez alkalomból egy emlékkiadvány is megjelent, melyben a kor követelményeinek megfelelően, tömörítve kaptak helyet a száz éve született lelkipásztor életrajza, felesége tanítónői munkásságának méltatása, családi vonatkozású képek, emlékek, illetve egy részlet az 1994-ben megjelent Morzsák című novelláskötetéből és néhány vers az Erdélyi életnyomok című verseskötetből (Kolozsvár, 1998). Makkai Endre író munkásságának nyomát őrzi továbbá számos publicisztikai írás, egész életét végigkísérő néprajzi kutatásainak eredménye pedig a Korunk hasábjain, illetve magyarországi szakkiadványokban megjelenő tanulmányokban, és a Nagy Ödönnel közösen  kiadott „Adatok téli néphagyományaink ismeretéhez” (MTA, 1993 Budapest)  kötetben maradtak fenn az utókor számára.

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu