Arad | Fehér | Hunyad | Krassó | Temes
Jelenidő  |  Álláspont  |  Krónika  |  Sport  |  Gazdaság  |  Kultúra  |  Ifi  |  Egészség  |  Hitélet
Csütörtök, 2022. május 26., 13.11
Egy kivételes könyv bemutatója

Járható utakon az aradi magyarság

2022. január 09., 18.15 Vasárnap / Arad

Január 7-én, pénteken délután a Jelen Ház nagytermében mintegy félszázan voltak a Járható utakon c. kötet bemutatóján. Talán sokuknak átfutott a fején, hogy a nyomdából éppen csak – igen jó kiállításban, kemény kötéssel, minőségi papíron – kikerült könyv szárnyra bocsátására idejében került sor: ki tudja, hogy a járvány ötödik hulláma közepette lett volna-e alkalom pár hét múlva egy ilyen összejövetelre. 
A bemutatót Bölöni György megyei tanácsos, a kötet átfogó, lényegre törő tömör előszavának szerzője vezényelte le, majd a méltatásra felkért Jámbor Gyula újságíró szólt a könyvről, valamint az előző három (2016-ban, 2018-ban és 2020-ban) megjelent, egységet alkotó kötetről, amelyek Arad magyarságának történetéről, a város gazdasági-kulturális-oktatási-vallási stb. életében játszott szerepéről szól.
A méltató és a szerzők (Király András, Ujj János, Lehoczky Attila, Muntean Tibor, Matekovits Mihály, Puskel Péter, a tördelő szerepét is vállaló Nagy István), valamint a kötet körül valamilyen formában bábáskodók (Bognár Levente, például) szövegeiből kirajzolódott, hogy miről is van szó. Egy monumentális alkotásról, „amelyhez hasonló Márki Sándor óta nem született” (a méltató), egy könyvről, amelyet a mostani aradi magyarok magukról (és remélhetőleg nem csak maguknak) írtak. Az utóbbi néhány évtizedben ugyanis Aradról (magáról a városról) több munka is született, de ezekből a magyarság, ha nem is szorult ki teljesen, mindenesetre erősen a háttérbe szorult, s itteni jelenlétét és szerepét néhány (amúgy udvarias) mondattal elintézték. Holott tudjuk: ha Arad nem is volt soha kimondottan „tiszta magyar város” – a kezdetekben inkább volt német és rác, de élt itt román, zsidó meg másfajta népség is, míg aztán a 19. század második felére tényleg erős magyar többségűvé vált. A lényeg azonban: bárki is írja meg a város történetét, a magyarokat nem lehet, pontosabban nem volna szabad, akár udvarias mondatban elintézni.
Hát ez a könyv(sorozat) a magyarokat állítja a középpontba, minthogy elsősorban róluk, az ő történetükről szól: írtunk egy minden bizonnyal a mások által írtaknál sokkal alaposabb, igazabb, objektívabb könyvet. 
Nem előzmények nélkül, természetesen.
Az utóbbi tíz-húsz, tán huszonöt évben könyvek, tanulmányok hosszú sora jelent meg Arad magyar múltjáról történelmi, kulturális, ipari, tudományos, építészeti, vallási stb. örökségére vonatkozóan. Elég csak Ujj Jánosra, Puskel Péterre hivatkozni: mindenikük fél tucatnál több könyvet publikált a Maros alsó folyása menti város és környezete magyar hagyományaira vonatkozólag. Aztán szerencsére csatlakozott hozzájuk az elmúlt években egy fiatalabb nemzedék, például Lehoczky Attila vagy Muntean Tibor. Mindeddig azonban az úgymond részlettanulmányok után nem született egységes, összefoglaló mű. 
„Ha valaki ezeket a könyveket elolvassa, az doktorálhatna Arad magyar vonatkozású történelméből” – hangzott el. 
Az első kötet, az Arad halad! című öt szerzővel (Király András, Lehoczky Attila, Muntean Tibor, Puskel Péter, Ujj János) indult, ők valamennyi következő kötetnek is alapszerzői. Az utóbbi kettőben nagy szerepet kapott Matekovits Mihály (ny. tanár, matematikus), akinek az évek során számos, helyi és országos szervben betöltött vezető funkciója kapcsán is „kisujjában van” az aradi oktatás utóbbi évtizedekbeli története. És itt van, távolról sem utolsósorban, Király András történész, hosszabb ideig Arad megyei RMDSZ-elnök, parlamenti képviselő, tanügyminisztériumi államtitkár, a Szabadság-szobor Egyesület alapító és jelenlegi elnöke, akit ezúttal nem funkciói miatt tisztelünk, hanem azért, mert kezébe vette és sikerre vitte főszerkesztőként a nagyszerű Arad-sorozatot. 
De szóljak közelebbről a sorozatzáró negyedik kötetről.  
A Járható utakon az aradi magyarság 1990–2020 közötti életét, törekvéseit, küzdelmeit foglalja össze egy olyan korban, mikor a helyi magyar közösség egyre „karcsúsodik”, számbelileg és arányban mind kisebb. Ez a legtestesebb az eddigiek közül – 414 oldal –, és a legnagyobb számú szerzőt vonultatja fel. És azt hiszem, egyetértve az előszó írójával, ezt volt a legnehezebb megírni. Egy korszak megítéléséhez, szokták mondani a történészek, politológusok, kell bizonyos történelmi távlat. Hogy mekkora, az tisztázatlan. De gondoljunk bele, egyetlen példa: akik felnőttként átélték a kötet kiindulópontjául szolgáló 1989 decemberének végét, akkor aligha úgy ítélték meg a szemük láttára, netán részvételükkel, televízióban is zajló „forradalmat” – amelyről ma sem tudjuk százszázalékosan, mi miért és hogyan történt – mint ma. Boldog, aki tudja.
A kötet szerzői mindenesetre tisztességesen kiigazodtak, és nagyjából pontos, megbízható képet vázoltak az akkori és azóta történt eseményekről. 
Hogy ez a most felvázolt kép volna-e az abszolút igazság (vitatható, eleve, hogy a történelemben van-e olyan), nem tudom. A jószándék a szerzők részéről  azonban nem vonható kétségbe.
Ami biztos: a sorozatzáró kötet többek között, hatalmas (reményeim szerint) megbízható adattár is, amelyet nemcsak a mai, hanem a következő nemzedékekbeli olvasó, kutató is bizalommal használhat. A maiak (a minden eddigi kötetben is szereplő 5-6-7 alapszerzőn kívül még sokan – mint kiderült, végül is összesen 25-en vannak, eggyel többen a kötetben feltüntetettnél) alapos és lelkiismeretes munkát végeztek, ha nem is mindig teljesen hibátlanul. A sajnos e kötetből sem hiányzó nyomdahibákról, véletlen elírásokról most ne beszéljünk. Ezek nem csorbítják ennek a nagyszerű, sikeres vállalkozásnak érdemeit.
Illetlenség és igazságtalanság volna a jelen- és utókor szempontjából is, ha nem említenénk meg azokat, akiknek, amelyeknek köszönhetően (nyilván a kivitelező főszerkesztőn, szerzőkön kívül) e sorozat megjelenhetett. Tehát: Bethlen Gábor Alap, Arad Megyei Tanács (a Megyei Kulturális Központon keresztül), Aradi Szabadság-szobor Egyesület. Ha valaki netán kimaradt, attól elnézést kérek.
Ami tény: Arad város története mostantól egy értékes, számottevő munkával gazdagodott.
A bemutató (jó humorú) résztvevője, mintegy zárásként, azt mondta: találkozzunk harminc év múlva, az ötödik kötet szárnyrabocsátásán.
Úgy legyen.               
(telki)

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu