Arad | Fehér | Hunyad | Krassó | Temes
Jelenidő  |  Álláspont  |  Krónika  |  Sport  |  Gazdaság  |  Kultúra  |  Ifi  |  Egészség  |  Hitélet
Hétfõ, 2020. november 30., 19.29
https://www.facebook.com/RMDSZ/
Augusztus 20-án Szent István napját ünnepli a magyarság

Két birodalom határán állam és egyház születik

2014. augusztus 20., 10.00 Szerda / Arad

Szent István (975–1038) a magyar történelem egyik meghatározó egyénisége. Nevéhez fűződik a keresztény magyar királyság, a tulajdonképpeni Magyarország megalapítása, első törvényeinek kibocsátása és az egyházszervezet megtervezése.

I. István (Szent István) királysága a legtekintélyesebb és a legerősebb állam volt mindazok között, amelyek a X. század folyamán létesültek Közép-Európában. Királyi címre más uralkodók is szert tettek, de egyházi téren a Rómától való közvetlen függőséget – vagyis gyakorlatilag egyháza függetlenségét – ekkor még egyedül a magyar királynak sikerült elérnie. Műve azt jelentette, hogy Magyarország véglegesen és visszavonhatatlanul a keresztény Európa része lett.


Államalapítás: külső és belső környezet

 

 A magyar állam kialakulása hosszú folyamat volt, mely a X. század közepén kezdődött és körülbelül Szent László (1077–1095) uralkodása alatt ért véget. Az államalapítás elválaszthatatlanul összefonódott a magyar egyház szervezésével.

A kezdet összefüggésben van a magyar törzsszövetség lazulásával. Egyes törzsek megerősödtek és sajátos, önálló politikát kezdtek folytatni. A Kárpát-medence keleti, délkeleti felében élő törzsek vezetői Bizánc felé orientálódtak és elindultak egyfajta állami fejlődés útján. Az Árpádok törzse az augsburgi vereséget (955) követő jó évtizednyi elzárkózás után nyugat felé keresett kapcsolatokat. Ez az időszak gyakorlatilag Európa kialakulásának időszaka. Az elindult nagy politikai kristályosodás folyamatába tartozik a magyar állam kialakulása is. Mindez a német állam megalakulásával kezdődött, amely a határos területeket hasonló államstruktúrák építésére késztette. III. Ottó (983–1002) egyetemes keresztény birodalmat akart megvalósítani, Nagy Konstantin (305–337) császár módjára. Egyesíteni akarta a kereszténységet, ezért székhelyét Rómába helyezte. Ebben társa és támasza volt a kiváló egyháztudós, hajdani nevelője, Aurilac-i Gerbert, akit II. Szilveszter néven pápává választott. A pápa névválasztása is jellemző: I. Szilveszternek (314–335) hívták Nagy Konstantin császár idejében a pápát, ezzel is jelezve, hogy a Szentszék is az új egyetemes keresztény birodalomba igyekezett a cseh, lengyel és magyar területeket függetlenül beintegrálni. Elsőként a lengyel területek szakadtak le a német egyházról, és ez példát mutatott István számára, aki Asztrik Anasztáz közvetítésével intenzív tárgyalásokba kezdett II. Szilveszter pápával. István a bajor herceg lányát nyerte el feleségül Géza (972–997) fejedelem uralkodásának utolsó éveiben, ami igen komoly külpolitikai siker volt és nagyban növelte az Árpádok udvarának tekintélyét. Ez a házasság döntő lépés volt a magyar királyság kialakulása szempontjából. A középkori felfogás szerint ahhoz, hogy egy terület önálló legyen, egyházi téren is önállónak kellett lennie.

Egy önálló királyság önálló érsekségből és tizenkét püspökségből állt. Ez egy kánonjogi gyűjteménybe volt belefoglalva, amely jogi munkát Magyarországon is ismerték. (István törvényeinek két passzusa szó szerint átvétel ebből a gyűjteményből.) Tehát István udvarában tisztában voltak azzal, hogy önálló érsekséget kell létrehozni, a magyar államiság megerősítése érdekében.


Önálló magyar egyház szervezése

 

István és a papság tudatos munkája

 

Az érsekség megalakításához mindenképpen a pápa engedélyére volt szükség, emellett az uralkodó szabad kezet kapott a püspökségek felállítására. 1001 húsvétján István székhelyén megalakult az esztergomi érsekség, ezzel jogilag Magyarország leszakadt a birodalmi egyházról és megerősítette függetlenségét. A területi függetlenség szempontjából is fontos volt az érseki tartomány létrehozása. Az érsekség határait a pápa szentesítette és csak pápai beleegyezéssel lehetett megváltoztatni. Mivel az egyház igazgatásában semmilyen változás nem történt, gyakorlatilag az esztergomi érsekség határai hosszú időre rögzítették a magyar királyság határait.

Egyházjogi szempontból az érsekség működéséhez, a főegyházmegye mellett, három másik püspökségre is szükség volt. Istvánnak tehát 1001 körül négy egyházmegyét kellett kialakítania. Az egyik, a veszprémi már megvolt, a következő maga az esztergomi egyházmegye lehetett, a harmadik bizonyosan a győri püspökség volt, a negyedik pedig az ország keleti részén, a Gyula törzs területén jött létre. Ez azonban nem volt egyszerű, hiszen a vidéken már bizánci rítusú püspökség működött. Egy korabeli német forrás, a „Hildesheimi Évkönyv” arról tudósít, hogy Szent Istvánnak erővel kellett érvényesítenie akaratát. Így született meg az erdélyi püspökség. A püspökség-alapítás második hulláma 1009-ben történt, amikor Magyarországon pápai legátus tartózkodott. Valószínűleg akkor hozták létre a pécsi püspökséget, az egri püspökséget és a kalocsait is. Ez utóbbi legkésőbb 1050-ben megkapta az érsekségi rangot, így a XI. században Magyarországon már két érsekség működött. A következő püspökséget 1009 után, István uralkodásának végén, vagy Orseolo Péter (1038–1041) (1044–1046), illetve I. András (1046–1060) idején hozták létre. Ekkor született a csanádi és váci, majd Szent László idejében megalakult a bihari egyházmegye és a zágrábi püspökség. A bihari egyházmegye Váradra költöztetése és az erdélyi központ Gyulafehérvárra helyezése szintén Szent László (1077–1095) idejére tehető.

Ekkor nagyjából lezárult a magyar egyházszervezés, központjai ma is szinte ugyanazok, mint ezer éve, István idejében.

A megkeresztelkedés feltételeit nagyon alacsony szinten állapították meg: el kellett mondani a Miatyánkot, fel kellett ismerni a keresztet és el kellett mondani, mit is jelképez. Ha valaki ezt megtette, megkeresztelték. A lélekben való keresztség hosszabb munka eredménye volt. A keresztelés ősi szokás szerint víz alá merítéssel történt. A betonnal bevont és Csanádon feltárt őskeresztyén medence az aradi kereszténység legrégibb emléke.


A központi hatalom megszilárdulása. A Magyar Szent Korona(Regnum Marianum)

A magyar államiságot I. István (Szent István) megkoronázásától számítják. Pontosan nem  tisztázott, mikor is történt I. István megkoronázása: 1000 karácsonyán vagy 1001. január elsején. A koronázási szertartás az ún. „mainzi” ardó szerint folyt le, azt a mintát követte,  amely szerint akkoriban Európa keresztény uralkodóit koronázták, és hasonló volt a hatalom jellege is, amit közvetített.

A Rómától kapott korona nem maradt fenn. A Szent István-koronát, amelyet a hagyomány István személyéhez kapcsol, csaknem kétszáz évvel később, a XII. század vége felé állították össze két részből. Ekkor készülhetett a felső része, az ún. „latin korona”, míg az alsó, görög feliratú rész korábbi, az 1070-es évekből származik. Hasonlóan nem maradtak ránk az eredeti felségjelvények sem, amelyeket a koronával együtt küldött a pápa. Mivel első helyen említik a német királyokra is érvényes mainzi koronázó szertartásból, úgy tekinthetjük, mint István azon pápai felségjelvényét, amely szuverenitást biztosított neki a német birodalom igényeivel szemben. Mivel az állam és az egyház szimbiózisa igen erős volt, így a politikai kérdések is itthon dőlhettek el. A későbbi koronázások kellékei közül a palást István-kori, de 1031-ben készült, csodálatos szőttes, a veszprémvölgyi apácák keze munkája; Gizella királyné irányításával készült, eredetileg püspöki palástnak szánták.

A jogar talán XIII. századi, az országalma biztosan XIV. századi készítmény. Az uralkodó neve szláv megjelöléssel „király” lett. Feleségét kezdetben iráni eredetű szóval „asszonynak” címezték.

A Magyar Szent Korona a királytól elvonatkoztatott személyiség volt, aki birtokolta az országot és a nemzeti vagyont. A Szent Korona az államhatalom alanya, akinek nevében a király gyakorolta a hatalmat, de akinek maga a király is alá volt rendelve. Ezen eszmei uralkodói rend a századok során, a szabadságjogok küzdelmei kapcsán kiművelődött közjog megtestesítője volt. Így jött létre a „Szent Korona-tan”, vagy a „Szent Korona törvénye”. István idejében az államhatalom megoszlott a király és a főurak között. A Szent Korona, mint semleges „főbíró” képes volt megoldani a vitás ügyeket, a hatalom urává vált. A megegyezés alapján létrejött vagy kiharcolt jogokat a Szent Korona törvényébe iktatták. Ha bármelyik fél a jogokat megsértette, a Szent Korona ellen vétett.

A központi hatalom tehát megszilárdult, de ez nem mondható minden szempontból szerencsésnek. Sok magyar áldozatot követelt, azonkívül az idegenek olyan befolyásra tettek szert, amely károsan hatott későbbi történelmünkre. Példa erre az, hogy a magyar nyelv, az ősi kultúra teljesen kiszorult a királyi és főúri udvarokból, és a magyar csak 1844-ben lett az ország hivatalos nyelve.

Helytelen lenne mindezekért István politikáját okolni. Akkor az államszervezés, egyházalapítás létkérdés volt, és a magyar jövő elengedhetetlen követelménye.

 

Komádi Sándor

 

 

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Hozzászólt: Tóth László / Szombat, 2014. szeptember 06., 20.18 Válaszoljál rá!

http://mek.niif.hu/06400/06403/html/index.htm

Kiszely István: ...Új fordulatot vett a Szent Korona vizsgálata, miután az az Egyesült Államokbeli Fort Knox-ból 1978 január 6-án visszakerült Magyarországra. Ekkor egy négytagú mérnökökből álló csoport (tagjai: Beöthy Mihály, Ferencz Csaba, Ferenczné Árkos Ilona és Fehér András) végzett olyan vizsgálatokat a Magyar Szent Koronán, amely megkérdőjelezték a \"hagyományos\" nézeteket. Később Ludwig Rezső és Csomor Lajos aranyművesek ötvös és aranyműves szemmel vizsgálták meg szent ereklyénket és a következő alapvető természettudományos ténymegállapításokra jutottak: a Magyar Szent Korona egységesen tervezett és kivitelezett ötvösmű. Szakmailag nem lehet sem bizánci, sem dél-, sem nyugat- sem észak-európai készítmény. Ékszerkészlete belső-ázsiai, iráni és mezopotámiai eredetű kaukázusi technikák felhasználásával feltehetően egy kaukázusi ötvösműhelyben készülhetett. A felső pánton eredetileg is nyolc apostol volt, az alsó rész hátsó oldalán levő – feltehetően Szűz Mária, Raffael- és Uriel arkangyalok képét későbben cserélték ki és másodlagosan tették be a ma látható Konstantín, Dukász Mihály és Geobicás képeket....

Hozzászólt: Tóth László / Szombat, 2014. szeptember 06., 20.05 Válaszoljál rá!

\"A Szent István-koronát, amelyet a hagyomány István személyéhez kapcsol, csaknem kétszáz évvel később, a XII. század vége felé állították össze két részből.\" Ez volt a régi teória, amikor még a Szent Koronát csak kivételes alkalmakkor lehetett látni, szemügyre venni, egyáltalán vizsgálni. Két részből akkor állhat valamilyen egység, ha a két résznek van valahol összeillesztése. Szakértő ötvösművészek - köztük Csomor Lajos - állítják a beható vizsgálatuk eredményeképpen, hogy összeillesztésnek nyoma sincs, a Szent Korona mindig is egy egységes egész, kiválóan megtervezett mestermű volt. Sohasem állt két részből. A másfajta magyarázatra az adhatott okot, hogy egyes képek, későbbi uralkodók képei csak nyilvánvalóan utólagosan kerültek a koronára, ezek eredetileg nem a korona részei voltak.

Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu